Noé bárkája
 Puli lassan közeledett a bejárati nyíláshoz. Jobb híján rajta maradt a név, amely valójában, amúgy is több volt egy poénnál.  Minél közelebb értek, a szivar alakú test annál nagyobbnak tűnt. Eközben a  hang folyamatosan tájékoztatta őket.
- Önök egy csillagközi közlekedésre alkalmas jármű belsejébe jutnak, amely tulajdonképpen azonos velem. Miután a fogadóterem fénye kigyullad, önök elhagyhatják a járművüket. A beltérben a klíma tökéletesen megfelel a földi élet számára. Ezek után kövessék a nyilat, amely a velem való közvetlen kapcsolat helyére vezeti önöket.
 Miután dokkoltak, járművük a terem falához tapadt. A termet kellemes napfény árasztotta el. Meglepetésükre a henger alakú tér sokkal nagyobb volt, mint amilyennek a bejáratból sejlett, a hatalmas henger belső falán körben, kisebb- nagyobb tárgyak sorakoztak. Azonnal tudták: ezek ugyanolyan típusú járművek, mint az övék. Puli hazatalált.
 A nyilat követve egy kis hengeres fülkébe léptek. A személyszállításra alkalmas lift mellett két másik, jóval nagyobb bejárata is látszott. Néhány másodperces utazás után a lift ajtaja ismét kinyílt.
Tópart látványa tárult eléjük. Középmagas, középkorú, ápolt ember várta őket.
- Köszöntöm önöket. A nevem az önök nyelvére lefordítva semmit sem jelent, ezért javaslom: az első ember után, nevezzenek Ádámnak. Bár igazából nem vagyok ember. Sőt, valójában a testem sem valóságos, de ennek lényegét mielőbb el kívánom mondani. Kérem, ha bármi kérdésük van, szakítsanak félbe, hiszen a lényeg, hogy minél előbb, minél több, és pontosabb információhoz jussanak velem, és a kialakult helyzettel kapcsolatban!
 Az én lényem, mai értelemben véve mesterséges intelligencia.  Igazából azonban annak az intelligens fajnak a technikailag módosított tagja vagyok, amely több ezer éve a földre hozta az értelmes organizmus alapját, az embert. Hasonló válságból mentettük  egykor a fajunkat, amelybe most az emberiség került. Engem sejtről sejtre cseréltek ki olyan molekulákra, amelyek nem igényelnek anyagcserét, nem öregszenek, mégis képesek az élet minden jellemzőjének, tehát a szellemnek, és a léleknek a tárolására is. Azért volt szükség a személyiségem örök megőrzésére, mert kétséges volt az általunk alapított új civilizáció sikere, életképessége, és élettartama. Mindazt a tudást elveszteni azonban nem szabadott, amelyet egykori kultúránkból kimentettünk. Mi, ahogy ma neveznének: „humanoidok” utunk során  azt a törvényt szabtuk saját számunkra, hogy amennyiben életre, és az értelem fejlődésére alkalmas bolygót találunk, egész maradék civilizációnkat a bolygóra költöztetjük, mert bár a járműveink tulajdonképp komplett ökoszisztémák, az út során tapasztalt társadalmi anomáliák szükségessé teszik ezeknek az önműködő élettereknek a teljes humán kiürítését az új és a  maradványcivilizáció törvényszerű konfrontációja miatt. Másrészt az új civilizáció nem támaszkodhat arra a tudatra, hogy amennyiben hibázik, az itt maradottak, az „ősök”, majdcsak kimentik őket. Az én létezésem biztosítékként keletkezett, de végül én váltam a legkomolyabb rizikófaktorrá.– Idő közben egy kis házhoz értek, melynek teraszán három kényelmes szék, és egy kisasztal állt. – Foglaljanak helyet, és amennyiben megszomjaztak, fogyasszanak az gyümölcsléből. – Mutatott Ádám az asztalon álló poharakra, majd ekként folytatta:
- Egyedül én, és az engem kiszolgáló, karbantartó robotok, illetve azok a szerkezetek maradtak a járművön, amelyek egy esetleges újabb menekítő expedíció kiszolgálásához, illetve az egyoldalú Földi kapcsolattartáshoz  szükségesek.  A memóriámat, és vele a személyiségemet… mondhatnánk lelkemet, egy fizikai alapú nem élő kristályszerkezetbe zártuk. Magam vállaltam a halhatatlansággal járó felelősséget. Az új emberiség kezdete óta ellenőrzöm a civilizáció fejlődését. A 7777 fős csapat kezdetben az Afrikai kontinensen telepedett le. A legfejlettebb földi létforma genetikai módosításával néhány évtized alatt olyan értelmi szintű egyedeket sikerült létrehozni, amelyek saját civilizációs fejlődésre is  képesek. A világ több pontjára telepítették, és vezették tovább őket azok, akik egykor a fajtám tagjaiként megalkották őket, azonban a fajtám az évezredek során közös egyedeket hozott létre a Földi Emberrel. Ennek oka a két féle társadalom abszurd egymásra hatásából, a rendkívül hasonló biológiai jellemzőkből,  az egyes humanoidcsoportok egymás elleni versengéséből, és a humanoidok asszimilációs kényszeréből fakad. Ez az asszimiláció idővel visszás módon ellentétes fejlődésre, tehát butulásra kényszerítette a fajtámat.  Az földi társadalom ókorában, és középkorában a visszafejlődés olyan szintre juttatta a globális társadalmat, melynek következtében a középkor végére a maradék komplex tudás is elveszett. Az ókorban a csillagászatot, orvostudományt, és minden más maradékot erődökbe- piramisokba zárva őrizték, de az Új Ember végül mindent elpusztított.
 Az emberiség több ízben került a teljes megsemmisülés szélére egyszerűen azért, mert valójában ragadozó. Amikor mi ideérkeztünk, az élet hihetetlen mennyiségű variációja fogadott bennünket. 7 olyan méretű járművel érkeztünk ide, mint amelyben most beszélgetünk. Ebből kettő az életet, a többi az új civilizáció felépítéséhez szükséges nyersanyagokat, és gyártószerkezeteket szállította. Mára 3 működőképes szerkezet maradt. Két élettérre alkalmatlan jármű várakozik a Szaturnusz gyűrűi közt, és itt vagyok én. A többi jármű olyan nap körüli pályára állt, ahonnan nem vagyok képes kimozdítani őket. A Földi élet megújuló, önfenntartó, és önfejlesztő képességgel bír, de most menekülnie kell!
- Ezt ön honnan tudja? Folyamatos kapcsolatban van a Földdel?
- Minden számottevő eseményről tudok. Eleinte a fajtámtól kapott értesítések által, majd megfigyelőrobotok segítségével szereztem információt, de amióta az emberek egymás ellen védekeznek, azóta én sem alkalmazhatok  sikerrel olyan technikát, amely ellen védelmet alakítottak ki. A makro-kommunikációs vonal: rádió, televízió, számítógépes hálózat információit figyelem, és tárolom. Memóriakapacitásom gyakorlatilag korlátlan, bár az utóbbi 30 évben éppen annyi adatot kellett megőriznem, mint előtte 6000 év alatt. A hatalmasra nőtt  adatmennyiség miatt sokkal nehezebb biztos következtetésekre jutnom, de az utolsó pillanatig hittem, hogy csupán a spekulánsok által eltitkolt információk… esetleg az ebből következő eredmények megadásával segíthetek a világvége válságok megoldásában. Mióta  az emberi civilizáció egy csoportja rájött, hogy a pénz,nem csupán általános csereeszköz, hanem a spekuláció által  alkalmas az információáramlás, ezáltal a fejlődés irányítására, a civilizáció minduntalan megakad. Segítenem kellett túllépni az akadályokat. De mára egyértelművé vált. Az emberiségnek Vége.
- Ezért irányított ide minket? Ezért áldoztam fel az eddigi életem?- kérdezte keserűen Kitti.
- Nem én irányítottam önöket ide! Én a mai napig nem tudtam önökről!
- De hát az imént azt mondta:”Mindenről tud!”
- Én azt mondtam: „Minden számottevő eseményről tudok”- és azt is mondtam, hogy amióta az emberek védekeznek az őket figyelő emberekkel szemben, azóta én sem használhatok olyan eszközöket, amellyel mindenről tudhatnék. Ön tökéletesen titkolta az utolsó hajó kilétét, amelyről én úgy tudtam, a „Tunguz meteor” megsemmisítette. Ön teljes titokban pótolta ki a hajó használhatatlanná vált alkatrészeit. Ezt látom ma. De: hogy hogyan tette, elképzelésem sincs. Ha megmagyarázná, az nagyban segítené, hogy biztonságosabban felkészüljek az élővilág, és az emberiség kimentésére.
- Úgy érti: nem tudta, hogy jövünk?- csodálkozott Balázs.
- A Zalai dombságban érzékeltem először a gép aktivitásának jeleit.
- Akkor mi vagyunk a pozitív rizikófaktor…- dőlt hátra a székben Kitti, és Balázsra nézett. Ádám nem szólt, csak Kitti arcába fúrta tekintetét. - Nos rendben! Az egyértelmű, hogy ön nem csaló, és nem is az emberiség ellensége, hiszen a látottakból  kiderül, hogy könnyedén megsemmisíthetné, akár az egész földet, de ha csak most szerzett tudomást a létezésünkről, miből gondolja, hogy éppen mi segíthetnénk az emberiség megmentésében. Hiszen ön sokkal több információval, és mértékekkel komolyabb technikával rendelkezik, mint mi!
- Az önök létezéséről természetesen tudtam. Az ön szülei lényeges társadalmi szerepet töltöttek be a múltban. Legalább olyan lényegeset, mint a jelenben Balázs. Én a gépről nem tudtam, és arról, mi köze önnek a szerkezethez, ezért az önről szerzett információimat csupán most keresem elő, és kapcsolom össze a kialakult helyzettel. Balázs leveleit, és tanulmányait figyelem ifjú kora óta, mert olyan összefüggéseket fogalmaz meg, melyeket követve komoly eséllyel megállapíthatók a jövő társadalmi, gazdasági problémái.
- Én lennék a kulcs?- szólt közbe Balázs. -Az általam megfogalmazott gazdasági problémák ezek szerint nagyobb volumenűek, mint azt én előre jeleztem.
- Nem! Az ön által előre jelzett válság minden tekintetben pontos. Az emberiség valóban a harmadik világháború küszöbére sodródott, méghozzá visszavonhatatlanul. Éppen ezért be kellett  avatkoznom. Ismét!
- Ismét?::
- Igen. Az első komoly válságon az orvostudománynak adott néhány információ átadásával segítettem. Ekkor derült ki, hogy az emberiség egy kis csoportja tud a létezésünkről, az emberi faj születéséről. Ezek a hibridek akarattal tartják vissza azokat az információkat… egyébként a mai napig, amelyek a fejlődés felé vezetnek. Hiába akartam, nem tudtam kiiktatni őket a szervezetük felépítése miatt, hát közvetlenül nyújtottam segítséget azoknak, akiket hatalmuk alatt kívántak tartani. Például az  elektromos tulajdonságokkal kapcsolatos információk átadásával. Olyan emberek kezébe adtam titkolt információkat, akikről tudtam: nem tartozhatnak a csoporthoz. Ezáltal a civilizáció komoly  fejlődésnek indult, amely egyenesen vezetett a jóléti életforma felé, de a tömegek, a háttérhatalom befolyása miatt nem ezt az utat választották. További elveszett információk pótlásával próbáltam korrigálni a problémákat, hiszen ezek az információk egykor a „teremtők”, így az emberek birtokában voltak. Rájöttem, hogy nem véletlenül merültek feledésbe. A hibrid faj rádöbbent a teremtők hatalmának lényegére, kiirtotta őket, és átvette az irányítást. Csakhogy amíg a Humanoidok mentesek a ragadozó ösztöntől, az emberek, így a hibridek nem! A humanoidok a saját alkotásukba pusztultak bele, miközben én tartottam magam a törvényhez. Nem gyűjtöttem külön információkat a földről. Ahogy önök fogalmaznának: Nem kémkedtem. Hiba volt! A humanoidok már rég kihaltak, amikor a nevükben a hibridek még mindig küldték a jelentéseket.  Amikor rájöttem erre, már késő volt. Figyeltem az emberiség lassú fejlődését, és csak akkor avatkoztam be, amikor a kihalás fenyegette a nagyobb embercsoportokat, de 1908- ra válságossá vált a helyzet. Ekkor jöttem rá: a hibridek megtalálták, és őrzik az önök járművét. Csak idő kérdése, hogy mikor teszik működőképessé. Azonnal  cselekedtem.
- A Tunguz meteor a maga műve?- ámult el Kitti.
- Nem volt más megoldás, de ezek szerint mégsem jártam sikerrel!
- A gép roncsait valóban az egykori Szovjetunió területén találták- kezdte el beszámolóját Kitti.
 Elmondta saját, és szülei történetét. Miként jártak túl az ügynökök eszén, és hogyan tettek szert az utazóhormonra, amely lehetővé tette az agyi memória irtózatos kibővítését.
- Itt tartunk hát! Az emberiség a végét járja, de nekem sincs sok időm hátra, mert mohó voltam, és átléptem a biológia határait- fejezte be szomorúan a lány.
- Mostanában nem volt rohamod!- Fordult felé Balázs. - ez azért bíztató!
 Ádám tökéletesen ismerte az ember anatómiáját, sőt, azokat az apró részleteket is, amelyek az anatómián túl mutatnak.
- Nem fog meghalni! Legalább is nem mostanában. Az agy ugyanis sokkal összetettem szerkezet annál, amit önök képzelnek róla. Az ön által használt hormon következtében valóban leterhelődik  az agy teljes kapacitása,  de a szexuális élmény során felszabaduló hormonok visszafordítják a folyamatot. Tehát ön ösztönösen megtalálta az ellenszert. Az emberiség viszont valóban a mohóságba, a kényelembe, és az uralkodáskényszerbe pusztul bele. Én utat mutattam az elektromos tulajdonságok felhasználásához, de alig egy évszázad múlva , az ember olyan kísérletsorozatba kezdett, amely még a mi fajtánk egykori bátorságát is túlszárnyalja. A földön annyi elektromágneses hullám van jelen egy időpontban, amely már magában veszélyt jelent az apróbb organizmusok életére. A több, mint kétezer nukleáris robbantás kísérlet következtében ez nőttön nőt. Az űrben végzett hasonló kísérletek is hozzájárultak a problémához, illetve a sok ezer műhold állandó jelsugárzása… mind- mind, tovább növelték a földi légkörben felhalmozódó szennyező energiahullámokat. Néhány évtizede azonban nagy energiájú rádiósugarakkal bombázni kezdték az ionoszférát, ami láncreakciót indított be. Az ionoszféra eddig egy külső tükörként visszaverte, illetve elnyelte az űrből érkező  káros sugarakat, de átbillent egy ponton, és most a föld felé veri azokat. Úgy működik, m int egy hatalmas tükör, mely nem a fényt, hanem az elektromos tulajdonságú hullámokat veri vissza. Ettől először a kommunikációs rendszer válik használhatatlanná. Ellenőrizhetetlenek lesznek a katonai objektumok, eszközök, majd az elektromos áram, mint fizikai jelenség válik használhatatlanná. Az elektromos termelőeszközöket nem lehet pillanatok alatt leállítani. Az általuk termelt elektromosság óriási kisülések formájában  materializálódik.  Az atomreaktorok, nukleáris fegyverek sorsa pedig még az én tudásommal sem jósolható meg.
- Elektromosság nélkül még csak-csak túlélné az ember, de a szövődmények….- vette át a szót Balázs. Mennyi időnk van hátra, és mi a dolgunk?
- Talán néhány hónap! Ez alatt olyan családokat kell kimenteniük, akik hajlandóak megérteni, és elfogadni a jelen helyzetet. Akik fertőző betegségtől mentesek, és szociálisan alkalmasak egy 5000 fős kolóniában való életre. El kell indulnunk új „Földet keresni, de ez több száz évig is eltarthat! Ez alatt, 5000 ember össze lesz zárva egy hajón, ahol teljesen másak a társadalmi körülmények, mint a földön! Az állatvilág kimenekítését már megkezdtem.  Egyenlőre a magukat eltartani képes fajokkal, de az önök által felkeresett embereknek segítenie kell a házi állatok átörökítésében is. Nehéz munka vár önökre, és szűkös az idő.
 E- közben a földön: