Yayya                                                                                                                                       1.                                                                    

 A központi időszámítás szerint  94506 425. – öt írtunk. Az ismert, lakott világok nagy részében ezt az általános időszámítási rendszert  alkalmazzák az egyszerűség és az egységesség elvét szem előtt tartva. A galaxisok közötti utazás lehetősége sürgetővé tette az általános  időszámítás mielőbbi bevezetését. Az alapot, a legtöbbek által használt rendszer és időmennyiség adta.  Ennek már több száz éve.
  Az Világ Szövetség minden egység , egyesülés és hatalom  felett állt, minden tekintetben..            
Húsz éve  tartoztam a diplomáciai tagsághoz. A hölgy, aki jelenlegi munkám célszemélye, ugyanennyi ideje lépett körzetének, a GK-333-nak élére, a szektor általános, tehát első számú tisztjeként. Tizenöt éve láttam utoljára. Akkor fejeztük be tanulmányainkat az Egyetemes Jogi Karon. Nagyon vártam a találkozást. Nem voltam kíváncsi Katalin arcára, alakjára, vagy kedvességére. Tisztában voltam emberi erényeivel és tudtam, hogy az isteni dolgok nem változnak, nem változhatnak rossz irányba. -én…. még mindig ugyanúgy szerettem, mint akkor.

 Az űrhajók már rég összekapcsolódtak, ebben a pillanatban az ajtó is kinyílt. A két folyosó össz. mérete így meghaladta a 40 métert. Az ajtók mindkét oldalán húsz- húsz pár testőr állt sorfalat. A rend és még inkább a szokás kedvéért. A testőrök sora között három kísérőjével a képviselőasszony kimérten lépdelt felém. Tanult finom mozdulatai minden pillanatban magabiztosságot és hihetetlen erőt sugároztak. A kis csoport első tagja ellépett a képviselő elől, így alig harminc centi választott el Tőle.

  -Köszöntöm Asszonyom!. –hajoltam meg előtte- Időm és életem e-perctől a rendelkezésére bocsátom.

  -Üdvözlöm követ! Kérem kísérjen a tárgyalószobába. És…még mindig kisasszony!
-Mosolygott rám.

  -Elnézést kérek.- válaszoltam enyhe zavarral- Kérem kövessen!

 Eléléptem és elvezettem a hajó tárgyaló szobájához. Beléptünk után Katalin útjára bocsátotta a kíséretét, ezzel is jelezve „protokolárisan” , hogy megbízik a személyemben.
  -Hűsítőt? 
  -Köszönöm, ha van kakaója, azt elfogadnám.

  -Természetesen kisasszony.- mosolyodtam rá- büszkévé tesz a kérése.

 Kakaót töltöttem, amit a galaxisok csupán nagyon kis részében ismernek és használnak élelmiszerként. Emlékeztem, hogy Katalin rajong érte. Mikor elé helyeztem a csészét, a szemébe néztem. Ugyanolyan szép volt…mégis teljesen más.

  -Ön most is gyönyörű.- mondtam őszintén, de kellő tisztelettel.

  -Ön most is rendkívül kedves!- válaszolta komolyan- és hazudós- kacagta.

  -Ne értsen félre kérem én….

  -Ismerem Önt Péter. Ezért nem értem félre. A bókját nem vártam, mert tudtam, hogy megkapom. Most azonban egy nagyon fontos ügyben találkoztunk, a kettőnk kérdése így nullára redukálódott.

  -Értem  kisasszony!.

-Megkérhetném, hogy amennyiben ketten vagyunk, a régi beszédstílusban társalogjunk?

-Természetesen és köszönöm a bizalmát …Katalin.

-A hivatalos bejegyzést nyilván olvastad, de annál sokkal fontosabb ügyben kértem, hogy pont Te legyél az összekötőtisztem. …Beszélhetek?- artikulálta némán az utolsó szót és feltűnően körbenézett.

 -Igen. A hajó kizárólag hozzám van rendelve és mivel az első kör tisztjei közé tartozom már egy ideje, gyakorlatilag senki sem ellenőrizhet. Az első kör- maga az állam.
 -Rendben. Nos a hivatalos verzió is része az itt létemnek, de csak amolyan „indok…szinten”. A lezárt szektor miatt jöttem valóban , de a megoldással a kezemben. Ehhez kell a segítséged. Hat-milliárd ember élete múlik rajtam…És mostantól rajtad.


                                                                                                                                                2.

 -Nem tudtam, hogy baj van a Földön.
 -No lám! A politika mégiscsak politika, egy tökéletes civilizációban is. A nagyok, még saját maguk közt is… maguk előtt is takargatják a gondokat. Főként, ha a gyökerek magukból fakadnak!
 -Miért vagy ilyen gúnyos?- Kérdeztem őszinte csodálkozással azt a nőt, aki emlékeimben a megtestesült érzelem nélküli logika volt a hivatása gyakorlásakor..

 -Talán a hormonok.- húzta fintorra száját- vagy talán túl sok szenvedést láttam ahhoz, hogy féljem a még meg nem történt, iszonyú lehetőséget.
 -Bocsánat nem szakítlak többé félbe.
 - Köszönöm. Bár az értékrend ettől nem változik majd. Nem tudom pontosan mit tudsz a Földről, de én most elmondom neked az egész történetet. Az igazság benne van. Ami nem tetszik belőle, azt ne emészd meg, de úgy kezeld a mondandóm, mint egy realista leírást!
     A szektort teljesen egyedül, tizenkét éve ellenőrzöm, és képviselem. Ez, a világegyetem legfiatalabb lakott térsége, a legtöbb életformával. Köszönhető az utóbbi megállapítás pont annak a bolygónak, amelynek a problémája ma ide vezetett. A Földet tízezer egység- éve a Galaktikus Tanács jelölte ki kísérleti célú biológiai és társadalmi nevelő ökoszisztémává. Az ötletet nem minden ok nélkül akkor is nagyon sokan támadták, de a megvalósítás mellett szólt, hogy az őslakosság esetleges teljes elvesztése sem jelentett nagyobb kárt, veszteséget, mint az ötlet teljes elvetése. Hiszen az eredeti lakosság, akkor nem jelentett számottevő értéket a Világközösség számára, részint csekély lélekszáma, másrészt pedig fejletségi foka miatt. A Közösség által küldött „száműzöttek” viszont száz százalékban, a társadalomra már puszta létükkel is veszélyt jelentő, de mégis értelmes emberi egyedek voltak, komoly szellemi értékekkel, ezért a választási lehetőség az volt: vagy elveszítjük ezeket az értékes, de törvénytelen embereket egy bányabolygón, vagy hazárdírozunk, és lehetőséget adunk számukra egy új, bolygónyi társadalom megalkotására, ezzel büntetésként kizárva őket a világállamból, de lehetőséget adva a saját értékük építő felhasználására egy teljesen új, bűntelen, tiszta világban..  Tehát az alapötlet létjogosultságot nyert, a betelepítés elkezdődött. Egyébként, a Földön már létezett jóval azelőtt is a civilizációhoz valamelyest hasonló de tisztán biológiai alapú közösségi forma,  sokkal primitívebb fokon, az állatvilág fejlődésének bizonyos legfelső szakaszán.A dinoszauruszok 65 millió éven át uralták a bolygót. A környezeti körülmények olyan tökéletesek voltak a „szauroidok” számára, hogy azok, mint az édenben, élhették csodás mindennapjaikat, de éppen ezért: a fejlődésük megakadt. Pont a tökély miatt! Egy üstökös becsapódása gyorsan lezárta azt a korszakot. Az élet nem szűnt meg teljesen, sőt a variációk száma többszörösére nőtt és mintha a mátrix teljesen megváltozva, elölről indult volna. Az okokat ma is kutatják. Ezel együtt az általános fejlődés tovább folytatódott. Mivel az előző életformák közül is sok megmaradt és az újak ezekkel egy helyen voltak jelen, a keveredés és a tulajdonképpeni „jótékony káosz” tovább gomolygott. A betelepítés megkezdésekor a földön annyi féle létforma volt egy pontban jelen mint a galakszis egészében összesen.- A csodálkozás nyilván kiült az arcomra- A döbbeneted helyénvaló…lenne. Ami számomra furcsa, hogy a hozzáértők ugyanilyen őszinte csodálkozással  szemlélik a Föld történetét, pedig a megoldás egyszerű. Persze lehet, hogy csak nekem laikusnak tűnt fel és pont a hozzáértésem hiánya miatt, de a földet egyvalami megkülönböztette és különbözteti a többi lakott, vagy életet hordozó bolygótól. Mégpedig az ásványi összetétele. A dolog akkor vált számomra szembetűnővé, amikor a bolygó geológiai korszakait vizsgáltam. A Föld rengeteg természetes radioaktív ásványkincset rejt magában. Feltettem a kérdést: Miért nem bányássza a Világszövetség mégsem. Nos- hát azért nem, mert az anyag igen egyenletes mértékben szétoszlott a föld belsejében. Egy helyen jelentős mennyiségben sehol a bolygón nem található ilyen természetű anyag, ezért nem is termeltük ki soha az értékes anyagot. A hatása viszont enyhén, de mindenhol érezhető. Az egyenletes szétoszlás okát még vizsgálom, de valószínűnek tartom, hogy a majdnem tökéletesen kiegyenlített gravitációs viszonyoknak köszönhető. A Nap ( a bolygó csillaga)  és a rendszer legnagyobb bolygója a Jupiter, folyamatosan olyan egyenletes gravitációs hatást gyakorolnak a Földre, ami a nagyobb molekulatömegű anyagokat a földtörténeti ókorra jellemző nem szilárd talajrétegekben gyakorlatilag tökéletesen elkeverték. Ezt a kiegyenlített gravitációs  hatást ma is segítik a föld kísérőjével, a Holddal együtt amelynek furcsa módon ugyanakkora a tengely körüli forgásideje, mint a bolygó körülié, nem beszélve a szokatlanul nagy tömegéről és a rendkívül szabályos alakjáról! (Persze ez csupán lényegtelen adalék a többi furcsaság mellett) Más bolygóknál mindez nem így van.. Az általam vizsgált esetek egyikében sem hasonlít a naprendszer tömegelosztása és általános felépítése erre a rendszerre. Nem is beszélve a lakható bolygók határértékeiről. Ennyi jó egy helyen sehol nincs jelen.



                                                                                                                                             3.
Vagyis: valószínű, hogy a Föld bolygó kivételesen szerencsés helyzetben van.                                                                                                                                              

Egyébként más okból is. A rendkívül egységes sugárzó anyag eloszlás gyenge, de majd’ mindenhol állandó radioaktivitást eredményezett a földön. Tudjuk, hogyan hat a radioaktivitás a genetikára. Mint egy piciny biliárdgolyó, egy-egy neutron, vagy épp elektron, a gén adott részéhez csapódva elváltozást okoz a génben, ami a szaporodás alkalmával tovább öröklődhet. Véleményem szerint ez a sokféle életforma magyarázata ebben a térségben.
 - Reálisnak tűnik, természetesen ellenőrizni kéne.
 - Nos ez most folyik.
 -De mi a probléma?

 - A gond szinte magától értetődik. Mint mondtam, a sugárzó anyagok jelenléte más bolygóknál ilyen eloszlásban nem jellemző. Gyakorlatilag sehol nincs, vagy olyan nagy mértékben van jelen egy helyen, amely nem csak a vizsgálatát de a környékbeli életet is lehetetlenné tette. A szilárd, radioaktív anyagok általában nem lakott bolygókon lelhetők, illetve nem jellemző pályájú más égitesteken, vagy bennük. A civilizált bolygók lakói ezen anyagokat és a tulajdonságaikat csak akkor képesek behatóan tanulmányozni, miután megismerték a bolygó, sőt általában a csillagközi közlekedés módját lehetőségeit. Vagyis, amikor már nincsen irreális térigényük, hiszen a „galaktikus nagyajtó” tárva előttük. A föld természetes társadalmi fejlődésébe beleszólva, mi az Egységes Galaktikus Társadalom, csapdába ejtettük a föld lakóit. Sőt mindenható tudásunkban bízva, még tetéztük is a bűnünket. Egy mesterségesen , vagy részben általunk létrehozott civilizációra ma a mi törvényeinket kényszerítjük /már régóta/, ezzel teljesen kilátástalan helyzetbe hozva őket, de hamis biztonságban tudva a mi társadalmunkat..
 -Ez most így picikét kusza a számomra.
 - A folyamatosan betelepítet itteni emberek, a törvény ellenére a régi tudás nyomait midig is őrizve... hiszenb a sejtszintű "genetikai" memória lényegét még mi sem ismerjük!.. továbbadva, és keresztezve ezeket az apró információrészleteket, egy ponton rendkívül gyors  technikai és mentális fejlődést „okoztak”. Az apró részletek egymásra találva ugyanis törvényszerűen új, jelentős eredményeket hoztak néhány kivételes képességű emberben, akiket ők zseninek neveznek. Főként az utóbbi százegy- nehány évben látható ennek a felgyorsult folyamatnak az áldása és átka.. Az  ellenőrzés veszélyesnek ítélte ezt . Több ponton beavatkoztunk az indirekt  fejlődésbe. Néhányszáz- ezer emberélet a fejlett civilizáció teljes pusztulásával szemben. Választani kellett Legutóbb milliók haltak meg. A beavatkozás természetesen szükségszerű volt, hiszen az ember örökölt tudatában mindig is ott volt a menekülés ösztöne. Márpedig a fizika lehetőségei adottak és ha lehet, az ember fel is használja azokat. A Földlakók többször is képesek voltak olyan szerkezetet alkotni, amely alkalmas a második kozmikus sebesség elérésére. Persze ilyenkor a GT eltüntetett mindent és mindenkit aki kapcsolatban volt  a kísérletekkel. Nagy létszámú közösségek tűntek el nyomtalanul. Az áttörést az emberiség számára a rizikófaktor hozta. Egyszerre több helyen, több jelentős embernek köszönhetően olyan találmányok láttak napvilágot, amelyeket már nem lehetett, de értelme sem lett volna eltűntetni. A GT bajba került. Az emberek rejtve kidolgozták a termonukleáris fegyver alapelvét és mielőtt bármit szólhattunk volna, már alkalmazták is. Így még inkább  nemkívánatossá váltak az Egység  számára. Amíg a GT a föld sorsáról tárgyalt, az emberek forradalmasították a közlekedést, a telekommunikációt, a genetika- tudományt és még sorolhatnám mi mindent, szinte egyszerre, sőt az űrbe is kiléptek nyilvánosan és visszavonhatatlanul. Amikor az első felfegyverzett űrjárművet útnak indították, a GT számára nem maradt más megoldás, csak a teljes blokád. Galaktikus idő szerint hetven egység óta szigorúan csak indokolt esetben engedünk űrjárművet a földről az űrbe.
Az ember sajnos az előtt megtalálta a tömegpusztítás lehetőségeit, mielőtt az öngyilkos hajlamok helyettesítődtek volna. Tehát túl korán. Ezen azonban már nem lehet változtatni .
-De hiszen, ha jól értem mi rontottuk el! Az ördögi kört, végül is mi zártuk be.




                                                                                                                                                4.

 -Így van és az igazi baj, hogy a gyilkos hajlam miatt nem is engedhetjük őket ki a lezárt szektorból. A Föld közelében kell maradniuk! A Föld  viszont kicsi nekik. Ma kívülről még korrigálni tudjuk a veszélyt jelentő politikai ellenpontokat, de meddig. Egyszer már elhittük a felsőbb rendű abszolút tudásunkat…És az egész ügy eddig”szerencsésen” végződött. …Így….De egy hasonló belső konfliktus, ma majdnem biztos, hogy totális pusztulással végződne.

- Mit tehetek én?

-Mennyire ismered a Föld csillagrendszerét?

-Miután értesítettek az érkezésedről és annak hivatalos okáról, még egyszer áttanulmányoztam  a  könyvtárban található anyagot. Most a tegnaphoz képest is jóval okosabb vagyok.

 -Közvetlen a föld szomszédjában van egy bolygó, a Vénusz. Napkörüli pályája, a földhöz rendkívül hasonló  mérete szintén, de még az alkotóanyagai is alkalmassá tehetnék az élet hordozására. Az egyedüli nagy problémát a rendkívül hosszú tengelykörüli forgási ideje jelenti. Ha azt megváltoztathatnánk…
 -Voltak ilyen kísérletek azelőtt, de nem vezettek eredményre máshol sem.
 -Mondod ezt Te. Csakhogy a mostani vizsgálataim alkalmával fény derült egy momentumra /teljesen véletlenül/. A föld forgási ideje sem volt mindig ilyen. Az imént említettem azt a pusztító- újjá élesztő üstököst. Nos… nem az volt az első égitest, amely a földhöz csapódva mindenféle jótékony hatást okozott! A Föld bolygónak, viszonylag kevés ilyen karambolt kell átélnie , mivel a Jupiter úgy működik, mint egy porszívó, a Hold pedig, mint egy pajzs. Megvédik a földet a nagyobb ütközésektől. Pont ezért gondolom, hogy az a becsapódás, amely jóval régebben a föld tengelykörüli forgássebességének gyorsulását okozta, nos….akár véletlen is lehetett.- kacsintott rám sokat mondóan.-. De találtam néhány nem írott adatot, ami arra utal, hogy talán mégsem volt az. Az említett időpontban ugyanis pont a Jupiter gravitációs hatására, "annak a bizonyos" fenyegető égitestnek irányt kellett volna váltania. Márpedig nem váltott irányt. Az a "bizonyos" meteor, vagy üstökös, pontosan oda ment, olyan erővel, és akkor... ahova kell,  akkor, amikor kell!
Most viszont nincs igazán „választási lehetőség”. Valamilyen módon esélyessé kell tennünk a bolygó lakosságának további létét. A technikai megoldást nem tudom, de mielőtt azt mondanád: mindez butaság!- vizsgáld  meg a bolygó domborzatát, különös tekintettel a Mariana árokra és a mellette levő talajfelgyűrődésre. Himalájának hívják és talán ez az élet „záloga”. Az eredmény egyértelmű!

 Felálltam az asztaltól és sétálva, ha lehet, még komolyabb hangnemben folytattam.

 -A normális, hivatalos határokat már így is túlléptük.- kezdtem- Teljesen mindegy hány méterrel sértjük meg a határt, ha már az első lépés tudatos volt. Amit most hallani fogsz, az általad mondottaknál is sokkal titkosabb, veszélyesebb, ezért kényesebb téma tényei, vagy lehetőségei. Kérlek így kezeld őket
 -Rendben!
 - Nos, a felvetésed nem alaptalan. Azonban a probléma ma ilyen módon nem megoldható. Egy ilyen nagyszabású feladatnak még a megtervezése sem lehetséges a GT nélkül. Márpedig a GT sajnos nem egyezne bele ebbe a megoldásba.
 -Honnan tudod? Miért ne lehetne, ….

-Mert tudom. Technikai és ebből következően politikai akadályok miatt.- vágtam a szavába ellentmondást nem tűrő hangon- A Tanács tulajdon képen keresztet vetett a Földre, miután a föld valódi vezetőivel való tárgyalások is kudarcba fulladtak. A földi ember öngyilkos faj. Ezt ők maguk is tudják.
 -Állj! Állj!  Én ismerem őket. Csak védekeztek. Azóta is fogságban tartja őket a Békés Tökéletes Civilizáció.
 -Nézd! Tény, hogy olyan fegyverzettel rendelkeznek, melynek a puszta megléte is potenciális veszélyt jelent az egész élővilágra, sőt tán még a halottra is, hiszen a fúziós bomba, vagy ahogy ők nevezik: hidrogénbomba, egy egész bolygót képes elpusztítani a másodperc töredéke alatt. 10 millió fokos plazmaállapotot kélpesek létrehozni a középpontban. Ők már kipróbálták olyan méretben, amely kiszaggatta a saját légkörüket. Megtehetik ezt bármelyik bolygóval, akármekkora méretben, de nem is ez a lényeg. Segíteni akarok, azonban annak teljesen más a módja. Hallottál már a Yayya-ról?
 -Nem.
 - A megismertetésének és a megismerésének egyszerű, de nagyon komoly szabályai vannak. Ha most  tudomásodra hozom a történetet, azzal kötelezővé teszem számodra a szabályok elfogadását. Visszavonhatatlanul!.

                                                                                                                                                 5.

 A Yayya valóság. Ekként és minden idők legkomolyabb titkaként kell kezelni. Továbbadni, csak a Yayya diktálta szabályok által szabad. A szabályok megszegője és leszármazottai halállal fizetnek a titok megsértéséért…Mondhatom?- Kérdeztem nagyon komolyan.

 -Természetesen. Mindenképp megoldást akarok!- A szekrényhez léptem és egy faragott míves ládát vettem elő. Katalin elé tettem, kezébe egy átlátszó lapkát adtam, a ládika kulcsát. Ő kérdőn emelte rám nagy barna szemeit.

 -Nyisd ki, a Tiéd!- utasítottam szelíd hangon.- Tíz éve a tulajdonod. Akkor kaptam…most már tudom, hogy Neked!
   A ládika kinyílt, ami csak úgy lehetséges, hogy megtalálta végleges gazdáját. A tartalmát én sem láttam még, de jól ismertem azt.
 -A Yayya maga a sors. Irányítja az életet, megóv és öl ha kell.- Katalin kiemelte a ládika tartalmát. A valószínűtlenül fekete gömb belseje lehetetlenül fehérnek tűnt. A felszínéről befelé futó rések és lyukacskák gyönyörű mintákat alkottak, melyek furcsa mód’ kívülről is láthatóak voltak.- Ez itt a Yayya  magva. Ha a Yayya megéli a neki szánt időt, termést nevel legbelül és meghal. Minden termés más színű és mintájú, de csak a fekete életképes. A fekete termés, megtaláltatja magát. Csak olyan ember találhatja meg, aki ismeri a titkot és azáltal, hogy megleli, vállalja a szabályokat is. Ezt egy nagyon öreg asszonytól kaptam, szinte a galaxis túloldalán. Azt mondta, amikor kell, tudni fogom melyik asszonynak adjam. Mert életet, csak asszony adhat. Mindig és mindenhol. Már értem a szavait!
 A Yayya magva a gyöktörzs közepében van. Ha a Yayya kidől, a megtalálónak két kezével kell a magot kikaparni. Ez esetben a Yayya  neked szánta a  „ lelkét”! A sors akarta így, már azt is tudom miért. A Yayya  a világegyetem minden tudását őrzi. Öregebb az első életnél sőt, magánál az anyagnál is. Ő maga az élet.
- De mit tegyek vele?

-Hiszen az imént elmondtad! Megoldást kerestél. El kell vinned a Vénuszra és ott el kell temetned. A többit Ő maga tudja.
-De a Vénuszon nem lehetséges élet. Csupán én gondolom úgy…Vagy….. Igazam volt?….Istenem! Igazam volt!- Meredt rám megdöbbenve.

-Ma még  nincs élet, a magas nyomás és egyéb apróság’ miatt, de ez már nem a te dolgod. A Yayya majd irányít.…És amíg szeretik, nem pusztul el
- Olyan, mint a földi avokádó körte.

-Nem tudom, nem ismerem, de a Yayya nem növény. Ő az élet.

-Mondtad már és én elfogadtam. Vállalom a feladatomat.- Felállt, szemében szomorúság és bátorság kavargott.- Indulok.
- Rendben Katalin. Isten óvjon! A szektorhatárig elkísérlek.

  Elvezettem az átjáróig, majd hivatalosan is elköszöntem tőle. Akkor láttam utoljára. A hálózatról tudtam meg, hogy két időegység múlva hihetetlen baleset érte a lezárt szektorban. Hivatalos útján, a Vénusz bolygón végzett rövid kísérletsorozata alkalmával, visszaindulás előtt a bolygóba csapódott egy nagy méretű meteor, megsemmisítve a képviselőasszony hajóját, Őt magát és a személyzetet.
 Rövid idő multán  a legfelsőbb tanács színe elé kellett lépnem. A Tanács kinevezett Katalin helyére a szektor képviselőjének. Hivatalba lépesemkor első dolgom volt a Vénusz paramétereinek ellenőrzése. A bolygó mostani keringése és egyéb csillagászati jellemzői kísértetiesen hasonlítottak szomszédjára és gyenge, be nem határolható igen primitív életjeleket is regisztráltam. Katalin a "megsemmisült" hajóban feküdt különös állapotban az álom, az ébrenlét, az élet, és a halál határán... több millió éven át.

   Nem az elégedettség a megfelelő kifejezés arra, amit akkor éreztem. Inkább a csodálat…

                       / Ez a novella, a „Tökéletes civilizáció” című még
                        befejezetlen regényem tulajdonképpeni alapja/