Peth könyve Versek, prózák, vélemények/ épületgépészet, építészet.

Menü

ÚJ MENÜ

Peth könyve

A Peth könyve olyan MAI blog, melyben helyet szeretnénk adni a kortárs kultúrának, kortárs politikának, és a kortárs gondoknak.

A lapot, Maryanna építette 2007-ben, eredetileg írótársaim, és saját műveim közlésére, de ahogy az idő múlik, az olvasók, látogatók igénye, és érdeklődése is változik.

A "Mindenkié"   rovat a napi gondokat tárgyalja. Régebben sokan írták meg saját véleményüket itt,, hiszen ez a rovat ezért mindenkié.
A"Lakásom"rovat azokkal a kérdésekkel foglalkozik, melyekről másutt csak nehezen, és mindig a haszonszerzés okából olvashatunk. Több, más-más területen jártas szakember segít azoknak a problémáknak a megoldásában, melyekkel mindannyian találkozunk, csak esetleg lusták vagyunk a válasz után járni.
A"Műveim" rovatban saját gondolataimat, verseimet olvashatja a kedves idelátogató.
A "Mit hoztál"" rovat, mások, saját maguk által fontosnak tartott gondolatokat közöl.

A lap jobb oldalán akárki üzenhet az üzenőfalon. Itt várom azokat a szakmai kérdéseket is, melyet barátaim segítségével, a lehető legérthetőbb módon válaszolok meg ugy, hogy a válasz, mások számára is hozzáférhető legyen.

Reményeim szerint ismét egy olyan internetes oldal használói lehetünk, mely sok fontos információt juttat el a látogatóhoz. Kérek mindenkit, szánjon egy csep időt arra, hogy megfogalmazza gondolatait itt, ahol mások is okulhatnak belőle. Sokan gondolják, hogy a kisebb látogatottságú lapok tartalma nem jelent különösebb lényeget, de paradoxmódon ezeknek a lapoknak az információi sokkal messzebb jutnak, mint az áradatbanközölt, nagy látogatottságú lapok dömpinghírei.
Hasznos időtöltést kíván : Both Péter, és társai!

Mit hoztál?

Kedvenc amatőreimtől

Gyerek-sarok

Bölcsességek

____________

Szabadidő, segítség...

Lap tetejére

novellák

novellák : A tavaszi pofon

A tavaszi pofon

A jó pofon

Alig költöztünk át Erzsébetre, három hátrányos helyzetű kissrác törte le az éppen fejlődő fizikai büszkeségem. Nem esett jól a pofonok lelki utóhatása sem. Persze a nővérem ismét megvédett, mert nem tűrte, ha bárki az akarata ellenére kezd pofozkodásba. Ne higgye a kedves olvasó, hogy a testvéri szeretet volt a fő ok. Inkább a nőveremben megbúvó vadállat , ami később természetesen más természetű érzésekké alakult át.
Talán 1 év telt el, és én ismét megkaptam a nekem járó pofonokat. Ezúttal egy hasonló adottságokkal rendelkező osztálytársam adta át őket, s mert viszonoztam volna rúgás formájában, még a lábamat is el akarta törni. Ezek a lelki nyomok , sokáig megmaradtak bennem. Félénk, sőt félős lettem. Mai psichológiai önkontrollom fényt derít az egyéb okokra is. A szüleim épp válni készültek. Új lakás egy új lakótelepen. Új barátok… nélkül. Változó kor. Megélt 10 év, ami a tapasztalatlanság, a játékhoz való ragaszkodás, és a felnőttebb dolgok felé vonzódás kusza érthetetlenségével jár. No meg az új lányok…Egy elvesztett pozíció a régi közösség hierarchiájából, és mindazok a dolgok , amire már nem emlékezhetek.
Eltelt ismét néhány hónap és jött a menetrendszerű konfliktus. D Peti nagyobb volt nálam és erősebb is. A barátját kívánta megvédeni,aki egyébként mindkettőnknél nagyobb volt és erősebb, de annyival békésebb is. Véletlenül lelocsoltam fecskendővel. Akkor még engedély nélkül kapható volt a patikában. Előbb néztek meg, ha gumióvszert kértél, mert a fecskendőt senki sem a narkó miatt vásárolta. Nekem is azért volt szükségem rá, mert tök jól lehetett vele spriccelni és simán elfért a tenyeremben.

A lényeg, hogy Peti a barátja védelmére kelt, csak-hogy pofán verhessen engem. Azt mondta: „óra után az udvaron lerendezzük öcsém !” A maradék 45 perc éppen egy évnek tűnt, de így is túl gyorsan eltelt..

Féltem.
Megpróbáltam idejében lelépni, de nem lehetett. Többen is látták, hallották az "esetet” és várták az izgalmasnak ígérkező megoldást, én pedig büszkébb voltam a félelmemnél. A Peti elém állt és mondott valamit , amit az adrenelinom feloldott. Ellökött , én térdre estem.
   Ekkor szorult ökölbe a kezem, és bár Kőbányán nagyon sokat, és komolyan bunyóztunk, azt soha nem ököllel tettük. Inkább birkózás volt az, persze komoly presztizs eredménnyel. Itt most komolyabb volt a helyzet. Több hónap dühe és egyéb kimondatlan lelkifájdalmak szorultak 10 esztendős kézfejembe.
Igazi parasztlengőt ütöttem felálltamkor és mert Peti arcán csupán döbbenetet láttam félelem helyett, ütöttem gyorsan 3 egyenest is. Peti elesett. Nem ájult el, de nem mert felállni.
   Az utána érkező érzés az eufóriához hasonlatos .Visszaemlékeztem a mozdulataim lassítására, arra a pillanatra, amikor az öklöm fizikai kapcsolatba lép Peti arcával, és …csattan…A magabiztosság, a káröröm, a biztonság , az erő és még nagyon sok jó érzés tőrt fel és merült alá, kavargott zavarodott lelkemben. A bosszú...ez a fogalom is köztük volt
Ez után sokszor csattant még az öklöm emberarcon. Soha nem azért , mert ezt az büszkeséget kívántam volna visszaidézni, de nem is érezhetem többé. Inkább szégyent éreztem mindennel szemben , hogy nem voltam képes egyéb, emberibb megoldásra. Az első pofont a szükség hozta, de az más volt. Az volt az első és utolsó -jó pofon az életemben…..
                             Petivel 8.-ig jártam egy osztályba. Soha többé nem kötött belém.