A virágzás

  8 éve lakom Khatonián. Furcsa népség él itt. Az az általános vélemény róluk, hogy nem sok választja el őket az állatok szintjétől. Az iskolában azt tanultuk : ”értelmes, civilizált életforma csak ember szerű  alakban létezhet, mert ez a biológiai forma kényszerítve van az intelligens fejlődésre, a társadalmi közösség létrehozására és működtetésére, ugyanakkor ez a forma az egyedüli, amely minderre alkalmas is, természetesen csak a megfelelő körülmények között amely egyaránt jelenti a pozitív tényezőket, de a negatívakat is. Hiszen pont a Föld esetében fordult elő, hogy a negatív hatások hiánya, a szauroidok évmilliós uralmát okozta. Mivel ez a fajta nem volt kényszerítve a továbbfejlődésre, az evolúció egyszerűen megakadt. Amennyiben  túlzottan tökéletes.…”           Mindezt megértettem és el is fogadtam. Sőt  tapasztaltam is. De ez csupán egy alapelv, amihez képest a közösségek és az egyének, a különböző ökoszisztémákban, különböző mértékű és irányú külső hatásra, eltérő mértékben és eltérő irányban változnak. Tehát, hiába nagy a biológiai hasonlat az egyének között, a társadalmak, teljesen másként és mássá formálódnak.. Hogy megértsék mire gondolok, mondanék néhány példát.
 A 43 ma ismert lakott bolygóból 22 esetben párhuzamosan fejlődött ki az uralkodó faj. Minden esetben hasonlóak voltak a bolygók fizikai adottságai- természetesen a normálisnak mondható mértékű eltéréssel- és ezek minden esetben, majdhogynem azonos biológiai formákat hoztak létre. Hiányfajokkal, vagy többletfajtákkal. Attól függ, mihez viszonyítunk! De végül, mindig  főemlős lett az uralkodó./  Sokan ezt a tényt vallásos, misztikus módon magyarázzák./ A lényeg, hogy az uralkodó mégiscsak,  mindenhol: Az Ember….. Aki mindenütt ugyan olyan és mégiscsak nagyon más.
  A Faius hasonló méretét tekintve hasonlít a Földhöz. A lakható szárazföld aránya is majdnem azonos, de a társadalmi fejlődés egy bizonyos szakaszán a Faius lakói szabályozták az emberek szaporodását. Fenntartották azt az optimálisnak látszó létszámot, amely a leginkább megfelel a biológiai és társadalmi egyensúlynak. A bolygó többi lakója érdekes módon eleve nem mozdítottí el a mérleg nyelvét annyira, hogy az rövid időn belül magától vissza ne állt volna. Csak az ember lógott ki a sorból. Így hát, mesterségesen hozták helyre a természetesen elrontottat. Az eredmény? Kőkemény terror. A szaporodás akadályozása csak így lehetséges. Merev törvények, vasmarkú végrehajtók és a semmibe menekülő emberek
  A Mineltánon, amely nem sokkal, de kisebb a földnél, egyszerűen elhordták a hegyeket. Minden bolygó csillagászati életében van egy szakasz, amikor a domborzati viszonyok „rögződnek”. Geológiai fejlődés, átalakulás eztán is van, de az érezhető hatás töredéke az előtte lévő korszakok változásainak. Nos a Mineltánok az összes hegyüket, dombjukat olyan helyre vitték, ahol az életkörülmények a legjobbnak ígérkeztek a meteorológiai és egyéb hatások tekintetében. Az eredmény? Rengeteg állat és növényfaj pótlódás nélkül kipusztult. Néhány évtized alatt gyökeresen megváltoztak az éghajlati viszonyok és az édenből lakhatatlan pokol lett. Pillanatnyilag mesterségesen próbálják fenntartani a maradék semmit. De szerintem a vége úgyis az lesz, hogy a szerencsétlenek, vihetik vissza a földet oda, ahonnan elhozták.
 Shuida jóval nagyobb a földnél. A keringési sebessége is sokkal lassabb volt, viszont a bolygót körülvevő levegőréteg vastagabb, ezért nem annyira gyorsan, de még így is drasztikusan változott a felületi hőmérséklet. –80 és +80 celsius között. A növények alszanak, majd gyorsan szaporodnak, irgalmatlan sebességgel élik meg azt a keveset, amit ott élni lehet. Az állatok az emberekkel együtt vándorolnak. Az-az vándoroltak! Mert az emberek” megoldották” a problémát. Mindőnk közül, jóformán elsőként kerültek ki az űrbe. Talán, mert a nagyobb szükség gyorsabb fejlődésre sarkall? Kerestek egy jókora üstököst és beleirányították a bolygójukba. Úgy, hogy az a bolygó szélét találja el olyan szögben, hogy a bolygó tengelykörüli forgási sebessége gyorsuljon és a csillag körüli pálya is megnyúljon. Őrült ötlet. – és az eredmény? A számítások jóvoltából megjött a várva várt hatás. Csakhogy mellékesen egy óriási szökőárat is kaptak a hatalmas földrengés sorozat mellé, amire számítottak. Viszont arra nem, hogy a klímaváltozást, még ha jót ígér is, sem ők, sem a bolygó többi lakója nem fogják elviselni. Egyetlen szerencséjük, hogy ez az okos kísérlet 15 éve történt és rá négy évre megismerték a Földet. Illetve mi ismertük meg őket, mert hiába mászkáltak ők régebben „odakinn”, az űr pont elég nagy és kietlen ahhoz, hogy senki élővel ne találkozzanak, akár évszázadokon át. Mi földiek viszont …. Tehát három éve tőlünk és a Rotariról  cipelik azokat az élőlényeket, amelyek elviselik a nagy bumm jóvoltából keletkezett csodát.. Oxigént termelnek és elviselhetővé teszik a pokoli otthont, hiszen mégis csak ez az otthonuk. Gyógyszereket adunk nekik a feléledt, vagy létrejött új vírusok és baktériumok ellen. Szép eredmény.
  A Rotari? Ha már megemlítettem. A Rotari a „mesterséges bolygó”. Az ősi faj egyenlő a nullával. Új gének Be szépek Még élnek. Remélnek,
és félnek…..Merthogy Istennek képzelvén magukat, mindent meg, és átalakítottak a gazdaságosság és a kényelem kedvéért. Ha földi dolgokkal példálóznék, akkor úgy érzékeltetném: a dinnye 100 kilós és nincsen levele, mert az felesleges. A Disznó? Fél mázsásan születik, de két hónap múlva négyszer annyit nyom és egymáson fekszenek, mert kevés a hely. A kenyér kettő deka, mikor megveszik és 2 kiló, mire az asztalra kerül. Csupán ki kell bontani. Az eredmény része viszont az is, hogy a Rotarik nem bírnak futni és a szaporodásukat is gépekkel oldják meg, hiszen semelyik testrészük nem alkalmas a hagyományos életre. Háborúk csak azért nincsenek, mert ahhoz is lusták, hogy megöljék egymást. Megteszik helyettük azok a szerek, amelyek tökéletes élményképzeteket adva olyan sebességgel rombolják az amúgy sem strapabíró bioalkatrészeiket, mintha egy földi gyermeket kokainon és almaboron nevelnének.
  A Föld? Mert a háborúról azonnal eszembe jutott és amúgy sem ejtettem még szót a szülőbolygónkról. A Jóistennek köszönhetően megúsztuk a legvége háborút. Utoljára csak azért, mert idejében fedeztük fel az első lakható bolygót: a  Seefildet de vele egy időben az űrutazást is forradalmasítottuk, így reális időn belül elérni is képesek voltunk a felfedezett égitestet. Ettől eltekintve átháborúztuk a múltunkat. Az összes lakott bolygó összes fegyverének 96 százaléka a földön található. Tulajdonképpen  az űrt is ezért hódítottuk meg!. Mert a kozmoszt is csatatérré akartuk nyilvánítani. Végül is szerencse, hogy nem volt rá szükség, mert az uralkodásvágyunkat kiélhettük azokon, akik egyáltalán nem bánták, ha uralkodunk rajtuk. Uralkodunk?  Hmmm…
   Itt van például Kathonia. Minden nap újat látok és minden nap  csodálkozom. Ezeken az embereken nem lehet uralkodni. A többieken sem nagyon érdemes mert erősebbek és okosabbak vagyunk náluk. Vagy csak képzeljük?

-Hahó! Indulhatunk már? Felöltöztél végre, vagy megint lekapcsolt valamelyik bioreléd?- szakította félbe a gondolatsoromat Mercedes vicces figyelmeztetése.
-Kettő perc. Nekem nem tart órákig, mert nem kenegetem magam.
-Ez most nem talált. Körülbelül hat éve nem használok sminket.- szólt vissza duzzogósan a feleségem…és valóban. Ha jól bele gondolok, valóban nem kenegeti magát. Mint ahogy az itteni nők egyike sem, mégsem ráncosak. Hasonlítanak a mi asszonyainkhoz, csak hosszabb a hajuk és a lábul. Nem olyan nagy a mellük, kivéve a kismamákat és nem  különböznek egymástól annyira, mint a mi asszonyaink. Nem szépek, mint ahogy a férfiak sem. De olyan, mintha…tökéletesek lennének. Az egész bolygó olyan, mint az éden. Puritán de tökéletes.
-Mehetünk. Mondtam, hogy kettő perc!- mosolyogtam Mer’-re.
  Kiléptünk a szálláshelyünkről, ami semmiben sem különbözött a többiekétől. Messziről ez is kőkupacnak tűnt. Az egész város, tulajdonképpen kőkupacokból állt. Kathonián minden város ilyen. Itt nincsenek országok, nincsenek fővárosok és a települések mérete csak attól függ, mennyi a számára  rendelkezésre álló hely. Érdekes, hogy a  városokat semmi, még út sem köti össze, mégis tudnak egymásról minden fontosat. A közös tudattal magyarázzák, mint ahogy azt is, miért nincs két egyforma nevű ember és miért nincsenek iskolák, de a gyerekek mégsem buták. Mindent tudnak, amit tudniuk kell. Kerítések sincsenek, de törvények sem. Mert nem kellenek. Ami azonban még érdekesebb, járványok sincsenek. Betegségek vannak, de a gyógymódok is megvannak rá. A végén még valóban édenfóbiás leszek.
  A Virágzás napjára indultunk. Ez a Kathonok legnagyobb és talán egyetlen közös ünnepe. Ilyenkor mindenki elmegy a Halottak erdejébe. Minket is meghívtak. Illetve nem tiltakoztak ellenünk. A Halottak erdeje, tulajdonképpen temető. Minden halottukat ide ássák koporsó nélkül. Minden halottra egy fát ültetnek. Kettős spirális alakban haladnak az erdő közepe felé és onnan ki. A kiszáradt fák maguktól kidőlnek, azokat kihozzák és a helyükre újabb „sír” kerül. A kathónok nem gyászolnak. De emlékeznek. Nem hiszek a közös tudatban, talán mert nem értem a lényegét. Nem bírom reálisan megmagyarázni, ezért úgy gondolom, nincs.
-Örülök, hogy eljöttök!- köszöntött Kikámo. Párjával Kikkával sétáltak a Halott erdő felé. Kedves ismerőseim, nagyon sokat segítettek a munkámban.
-Örülök, hogy megengedtétek.- válaszoltam boldogan.
-Mindig is földi módra gondolkodsz.- szólalt meg komoran Kikka.- hiszen ez ünnep, mi örülünk nektek. Mindannyian.- már megint a közös tudat. Abban pedig nem hiszek.
-Értlek Kikka!
-Dehogy értesz. Csak mondod! Pedig az igazság sokkal jobb, mint ami nem az. Még ha jó szándékú is ami nem igaz.- direkt nem említette a hazug szót. Pedig tudja a jelentését.

-De én ilyen vagyok Kikka. Mi földiek ilyenek vagyunk és nekünk így jó.
-Így? De akkor mit kerestek? Folyton kutattok valamit és amikor meglelitek, elmentek mellette. Mint ahogy most te. Nekünk valóban jó így. Ezért sehova sem megyünk. Se hozzátok, se máshoz. De örülünk neked. Mert nekünk valóban így jó.
-Értlek Kikka!- mondtam most már valóban őszintén.

  Közben a célunkhoz értünk. A körülöttünk beszélgető, nevetgélő, játszó gyermekek és felnőttek mind ismertek bennünket. Megint csak a közös tudatnak köszönhetően. Mi alig néhányuk nevét tudtuk, mégsem éreztem magam idegennek.
   A finom emberi moraj egy csapásra megszűnt. Helyét valami féle dal töltötte ki, de belül. Mint mikor álmomban, bennem hallom a zenét. Tisztán, pontosan és éppen elég hangosan. Azonban ez más volt. Még annál is szebb. Köröttünk a spirál alakba ültetett fák, a spirál egyik karja mentén virágozni kezdtek. Apró, megmondhatatlan színű virágai kis idő múlva lehullottak a kékes levelekkel együtt. Az emberek fürdőztek egy darabig az illatozó virágesőben, majd folytatták dolgukat, ahol a virágzás előtt abbahagyták, de mind ott maradtak az erdőben. Késő estig.

-Ez gyönyörű- a szám is tátva maradt.
-Az elmúlásnál és az éledésnél nincs szebb a világon.
-Hogy érted?- kérdeztem őszinte csodálkozással.
-A Virágzás napja az újjászületés és az eltávozás ünnepe. Ilyenkor a fák, elengedik a halottjuk lelkét, amelyből eddig éltek. A virágzás az ő elmúlásukat is jelenti, de a virágok miatt a nőkben ilyenkor megérik egy sejt. Ez a kapocs a növények és köztünk..
-A csodálatos meghatározhatatlan illat miatt?
-Igen! Ez egy gáz, amely élővé teszi azt az egy sejtet. Minden nő életében kétszer van erre alkalom. Néha háromszor. Kinél előbb, kinél később. Az a férfi, akit a nő ilyenkor választ, a gyermeke apja lesz.
-De hát… akkor nálatok nincs is szexuális élet?
-Dehogy nincs.- Mosolygott Kikamo. De az más. Mint ahogy más az együtt élés is. Mi azzal élünk együtt, akivel jó. Addig amíg jó. Nem házasodunk, mert az törvény, és a törvények rabbá tesznek.. Mi mindig azt tesszük, ami jó.

-Mindjárt megcsípem magam. Most az következik, hogy én is„elmúltam” és a mennyben vagyok.

-Miért ne- kacagott Kikamo- Ha az jó!