Egy kurva emlékkönyvébe
1.
Csontjaim csócsálja a hideg.
Csörögve remegnek a csigolyák,
recsegnek, ropognak a fagytól.
A buszra várok, vagy ő vár rám valahol?
Néhány kurva álldogál a sarkon,
ölükben a Nihil vert tanyát,
éjjeli napozók a Járda-szigeteki strandon,
Nézem őket, de nem látom a Lányt.
Egy olcsón bérbe vehető ágyék.
Meggyötört, egérszürke árnyék,
sárban hamvadó, nyálas cigarettacsikk -
mégis, sorban állnak érte a kocsik.
Annyiszor szerették már.
De a legelső vásáron eladott
mindent, mit felkínálhatott.
Dohány és mímelt csókok bűze fonta
körbe szikár alakját,
s még valami; idegen férfiak halott gyermekeinek
savanykás illata ölelte át.
(S minden éjjel felcsendül
az ondó-tangó, ez a fáradt,
lemondó, bokorban baszó
bánatos ballada.
Ez a lány sosem ér haza.)
2.
Közösülés.
Mondd, mégis mi közös itt?
Semmi. A társadalom kiközösít
egy nőt, s egy férfi elveszi,
mit még adni tud.
Mindenki magányosan teszi a dolgát.
Az úr fizet, a nő megfizet,
midőn az éj hajnalba, bűn bűnhődésbe nyúl át.
Lehet-e boldog egy örömlány?
Lehet-e, ha csak Széphalom köt le,
és a déli bozótos,
s nem veszed észre az északi folyó bús áradását?
Nekem ne mondd, hogy árucikk.
Te semmit sem veszel itt,
mert a nő, bár ügyes, üres.
Sem agy, sem kellem, sem báj, sem érzés.
Neked csak egy pina,
nem igaz?
Ezért mész putriba?
Hogy ékedre verj egy hordót,
miben tán valaha bor volt,
De ezerszer elitták már azóta?
Ha neked ez kell…
lelked rajta, már ha van.
De tudd; nem vagy sem jobb,
sem nagyobb vessződnél.
Tizenhét centis jellem.
Minek is vessződnél
érzésekkel?
Takarodj.
Ne szólj,
ne nézd megvetőn
a lányhadat.
A kurva
- igazán -
te vagy.
3.
Hiába, a közutálat
halálra ítél minden prostituáltat.
Lányok, Nők, Asszonyok,
Anyák, Barátnők, Nővérek és Húgok,
mindazok, kik egykor voltatok!
Ne álljatok strázsát az éjben!
Ne éljetek rabszolgakenyéren,
Ne csüngjetek férfiúi kényen,
Sikoltsátok zárt lábbal: Én nem!
4.
Én látlak téged.
Mesélj nekem. Meggyógyítalak.
Fájt az első?
És fáj azóta is minden erőszak-numera,
a páciensek megalázó, durva modora,
a férfiak kegyetlen, gyilkos humora,
a bűntudat néma moraja?
Ne mondd. Tudom.
Te volt-nő, te ledarált virág.
Nem húzom a hajad, vigyázva fésülöm copfba.
Kiégett, töpörke szíved is puhán teszem, emlékül, egy szivardobozba.
És óvatosan mosom meg ütött-kopott tested.
Tudod, mindig itt volt Isten, csak sosem kerested.
Én fogom majd a kezed, míg sírva
meggyónod bűneid. Te nem leszel többé kurva,
s én sem hagylak többé itt. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
VIDEOK
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum