Rólam
 
É:. 1968.-ban születtem Budapesten. Nem mondanám magamról, hogy jó, vagy könnyen kezelhető gyermek voltam. Tíz éves koromtól Erzsébeten egy panel lakótelepen éltem, de a nyarakat Agárdon, a közös telkünkön töltöttem közösségben. A család mindig meghatározó szerepet töltött be az életemben, mint ahogy a szabadság is.
 Laktam Csepelen, majd Agárdon, Lőrincen, ismét Erzsébeten, de 1993 óta véglegesen elköltöztem a fővárosból. Áporkára, onnan pedig Kiskunlacházára. Ezalatt voltam Élelmiszerboltos, eladó, kocsmáros, zöldséges, taxisofőr, fuvaros, üzletkötő, szobafestő, állattenyésztő, de végül visszataláltam a szakmámhoz.. Épületgépész vagyok. Víz vezetéket, fűtést és gázos dolgokat szerelek. Egyedül, mert bár szeretem az embereket, de ismerem is őket. Már.
Szakma: Eredetileg élelmiszeranalitikusnak készültem, de az élet az építőipar felé sodort Soha nem akartam gazdag lenni, és soha nem azért dolgoztam, mert muszály! Szeretem, amikor megoldok egy problémát, és mindig megkeresem a probémák eredetének okát. Jól ismerem a szakmám minden fortélyát, ezért tudom, mi a gazdaságos, mi a biztonságos. Hol vannak határok, és hol pedig átléphető mezsgyék. A szerencse olyan emberekkel hozott össze a sok-sok bolyongás során, akik az épületek, lakások egyéb vonatkozásaiban jártasak. Velük közösen határoztuk el, hogy a közép-alsó rétegnek is segítünk a célszerű, korszerű, és esztétikus élettér kialakításához.
  Bónusz:  Mindig is „írtam”. De sokáig csak fejben. Az első maradandó versemet a fiam születése után vetettem papírra. „Altató Fiamnak”. Egy éjjel Bajáról tartottam hazafelé és a „Kisharang” című Omega dalt dúdoltam. Közben, mint a nap nagy részében általában, Both Botond Balázs járt az eszemben. Ma is Ő tölti ki a gondolataim és időm nagy részét. A személye ott van a verseimben, mint ahogy a gyermekkorom és a jelenem is. A jövőmről nem nyilatkozom!

  Gyakorlatilag mindeníró vagyok. Novellák, drámák, versek és jegyzetek… minden érdekel. Imádom a verstechnika lehetőségeit. Szeretem, hogy a versnek ezer arca van és a mondandóhoz illeszthetem a formát, vagy fordítva. Mert mégis csak a vers a kedvencem.
 Mondandóban is „vegyes” vagyok. Gyermekversek, szerelmes, vagy humoros írások, korrajz és sci-fi. Minden-minden érdekel. Az utóbbi műfajban egy félkész regényem várja a folytatást.
 Olvasok is. Mióta írok, azóta sokkal többet. Azóta látom az éles különbséget az amatőr és a professzionális kortársirodalom között. Míg az amatőrök kedvtelésből és késztetésből írnak, a hivatásos írók általában pénzért teszik ezt. Természetesen nem mindenki, de sokan csak kötelességből alkotnak és ez rányomja a bélyegét az alkotásra.
 Jómagam az Amatőr Művészek Honlapján Tanultam meg, mit jelent alkotónak- „művésznek” – lenni. 4 évig voltam tagja az ottani közösségnek, de az oldal humángondjai miatt nem látogatom többé az AMH- t. Nagyon sok örömet és később sok keserű percet okozott az a honlap. A művészet, talán valami ilyesmiről szól. A külvilág felé való nyitottságról és érzékenységről és a magunkban érlelődő gondolatokról. De mindenek előtt az őszinteségről. Ha ezt sikerül megértetni a közönséggel, ha át bírjuk adni azt ami bennünk van, akkor sikeresek vagyunk!

 Szeretettel: Peth