………………………………. Kitti…………………………………………….

Balázs letért a főútról. Az unalmas autópályánál valamivel jobban elviselte a falvak közt vezető betonszakaszokat, de a mellékutakat kimondottan kedvelte. Lustább volt annál, mintsem, hogy biciklire üljön, de ha kerékpározni kezdene, azt biztosan ilyen helyen tenné. Nem csak Kitti okán szerette az idevezető utat. „A változatosság gyönyörködtet”. Márpedig pesttől Göcsejig, az ország majd’ összes szépsége felvonul. Tavak, dombok, hegyek…Balázs sosem bírta ki, hogy ne tegyen kitérőt a Kisbalatonhoz. Már a dombok közt járt az érdekesen tagolt szeres falvak közt, de még mindig az orrában érezte a mocsár jellegzetes illatát. Az út mellett zöldellő vadkörték közt, már látni lehetett az erdőbe kanyarodó dűlőutat. Mindegy 500 méterrel a lehajtó után, régi de karbantartott tábla figyelmeztette az arra járót: „Katonai terület! Belépni tilos”. Mellette áthúzott fényképezőgép igazolta a múltat. Az egykor katonai kísérleti telep sorompóját, és táblácskáit Kitti a hívatlan látogatók miatt őrizte meg. Az emberekbe beleivódott a 40 év alatt, hogy nem szabad arra menni. A fiatalok reflexből kerülték a táblás helyeket, a vadászok ismerték Kittit, az orvvadászok pedig Kitti kutyuskáit, tehát a hívatlan látogatók megjelenésének esélye a negatív tartományba zuhant. Balázs tudta, hogy Kitti már értesült megérkezéséről, hiszen bár a terület kerítése rég nem volt alkalmas az idegenek távoltartására, a nyomvonal mentén több száz érzékelő, és kamera vigyázta a birtokot. Kitti maga telepítette őket, így rajta kívül senki nem tudta, melyik odúból kandikál ki egy kamera, vagy melyik bokor tövében lapul a kapacitív jelzőberendezés jeladója. Az épületet néhány hangos liba, és 2 dobermann, őrizte kívülről, egy bernáthegyi bentről. Balázs jól ismerte a kutyákat, mégsem lopózott volna este a közelükbe. A kovácsoltvas kapu nyitva várta. Az épületet körbe magas kőfal kerítette el az erdőtől, de esztétikus kivitelezése miatt nem keltette az emberben ki, vagy bezártság érzését. Balázs a sárga kúria háta mögé kanyarodott. Elhaladt a jobb oldali ólak mellett, melyben most, csak a két paripa, Sola, és Luna ácsorgott. A többi jószág a hatalmas kertben élvezte a tavaszi nap aranyló sugarait. Balázs mindig is furcsállta, hogy bár a kecskék, bárányok, libák, tyúkok, és pulykák szabadon garázdálkodnak a kertben, mégsincs, sehol egy kecskebogyó, vagy libacsapda. Kitti sosem árulta el a titkot, csak annyit mondott: „ezek nem emberek! Nem piszkítanak oda, ahonnan esznek”.  A hátsó garázsbejárathoz gurult, hiszen tudta, hogy hosszabb ideig élvezi a paradicsom nyugalmát… illetve… nyugalmat remélt, de a sors másképpen rendelte.
-Helló drágám!- Ugrott Kitti a nyakába, miután Balázs kikászálódott az öreg BMW-ből.
-Szia édes! Nem szépültél semmit!- viccelődött Balázs.
-Na ezért nem kellesz, mert folyton ilyeneket mondasz!
-Hazudjak?- Kacsintott a lányra, és őszinte mosollyal nyugtázta, hogy a lány Üde, és kedves, mint mindig.
Két bőröndjével a nappali felé vette útját, ahol Kökölyszi, a Bernáthegyi boldogan nyálazta össze Balázs két kezét. Nevét egy törpéről kapta, mintegy megtréfálva a logikát. Hiszen Kökölyszi legalább 80 kilót nyomott.
-Mesélj drágám, mi a helyzet a nagy büdös fővárosban?
-Büdös van… és nagy. Szerintem dióhéjban ennyi. Ja, és őrültek a városlakók.

-Meddig tudsz maradni?
-Amíg csak akarod.
- Egy kávét sem iszol?- adta vissza kacagva a fricskát a lány- OK! Készítettem egy kis kedvencedet tízóraira!- azzal kilibbent a konyhába, amely gyakorlatilag egy térben volt az étkezővel, és a nappalival, de nem úgy, mint az amerikai konyhák esetében. A ház közepe egyetlen helyiségből állt, elöl- hátul bejárattal. A jobb oldali szárny tükörképe a baloldalinak, mindkét szárnyban 2-2 kisebb szoba, és fürdőszoba. A középső 9 méteres négyzet alapú nagy szobát térelválasztó ráccsal, és oszlopos boltívvel vágták három felé. Így a tágas érzet megmaradt, de a különböző tevékenységek, mégis, külön-külön helyiséget kaptak. A boltívek alatt trópusi növények fokozták a szabadság, és a külön lényeg érzetét. Balázs kedvence az az avokádófa volt, melyet ő ültetett Kittinek, 18. szülinapjára. „ Ez a növény, állítólag igényli, hogy szeressék! Ha nem szeretik, belepusztul!”…és a fácska azóta ugyanott, ugyanúgy „tűri” a szeretetet.
 Kitti egy tálcán három tálkával jelent meg. Balázs rögtön felismerte a csemegét.
-Istennő vagy! Akácvirág, igazi tejszínhabbal!
-Csak Nekünk, csak itt! Harmatosan szedtem, és megcukroztam, mielőtt a fagyiba raktam.
-Csak ezért képes volttál hajnalban kelni?
-Miattad!? Nem tenném, de az állatokat ki kellett engedni- válaszolta a lány, kaján mosollyal.
 Letelepedett az üvegasztal túloldalán lévő fekete-fehér diagonálcsíkos bőrfotelba, és mialatt a csemegét falatozta, belekezdett az igen hosszú, és rendkívül összetett történetbe.
-Azzal kezdeném, hogy valószínűleg meg fogok halni! Lehet, hogy nem teljesen, csak agyhalott szerű állapotba kerülök, de minden jel arra mutat, hogy nagyon elcsesztem valamit.- Balázs döbbenten nézte Kitti arcát. Részint, mert ismerte a lány hiperreális gondolkodásmódját, tehát tudta: semmiféle túlzásról nincs szó. Másrészt, mert a lány annyira nyugodtan, szinte hidegen közölte a tényt, mindenféle előkészítés nélkül, hogy Balázsban felvetődött: ennyire sürgető a helyzet? Nem vágott a lány szavába, hiszen az alapvető etikett a zsigereiből, nem a tudatából eredt. Másrészt, utálta a káoszt. Ha pedig egy mondandó menete megszakad, akkor az eredeti vonaltól eltérve egy alternatív lényeg épül, ami eltér az eredetitől, tehát az, mindenképpen sérül. Lényeges témák esetében tehát szerencsésebb, valamiféle formát kölcsönözni a párbeszédnek, még kétszemélyes eszmecserék esetén is.
-Mindaz a tudás, amelynek birtokában vagyok, nem juthat idegenek, vagy méltatlanok kezébe. Nem csupán azért osztom meg pont veled ezeket, mert az egyetlen barátom vagy, hanem mert jól ismerem a gondolkodásmódod, és tudom, hogy az értékrendedben előrébb áll az ember, és az emberiség, mint a saját érdekeid. Mindazt, amit most hallani fogsz, írásban is rögzítettem, letétben van egy szervezetnél, és ha esetleg veled is történne valami, akkor ezek a dokumentumok, Tibetbe kerülnek, mert a tartalmuk többet ér annál, mintsem, hogy megsemmisítsük, viszont veszélyesebbek annál, hogy az anyagi célokért küzdők kezébe juttassuk, akár véletlenül is.
 Ezt a helyet, mint tudod, Apáméktól örököltem, az összes addig elért kutatási eredménnyel együtt, melyet itt tároltak, hiszen a kutatások is itt folytak. Azt nyilván tudod, hogy apám katonatiszt, és tudósember volt, de azt bizonyára nem, hogy anyám, a maga területén, legalább ekkora szaktekintélynek számított… volna, ha tudtak volna róla. Mindketten titkos kutatásokat végeztek itt kelet, és nyugat határán, egy olyan katonai objektumban, melyet a természet alakított ki több millió éve. Lévén, hogy a Zalai dombság geológiai jellemzőinek köszönhetően az igen sok természetes föld alatti üregből az egyik jelentős méretű barlang pont alattunk található. Bizonyára hallottál a Cserszegi Kútbarlangról. Nos a mi barlangunkra kísértetiesen hasonló körülmények közt akadtak rá. A Cserszegi barlangot 1930-ban fedezték fel. 53 méterre ásva, egy kútásó a barlang egyik üregébe zuhant. Mára sok kilométer hosszú szakaszt tártak fel, melyben több méter magas, széles termet is találtak. A mi barlangunkat 1957-ben fedezték fel. A kútásó segédje a faluba rohant segítségért, mert a mester a munka közben egyszerűen eltűnt. 22 méter mélyen jártak. Mint kiderült, engedély nélkül kezdték a munkát néhány évvel azelőtt, és az akkori politikai rendszernek köszönhetően a tulajdonoson és a kútásókon kívül senki, még a családtagok sem tudtak a kútról..
 A fiú, útközben két katonatiszttel találkozott. Nagyapám volt az egyik, egy orosz a másik. Ők a fiúval visszasiettek a kúthoz. A mester holtan feküdt az üreg alján, plusz 3 méteres zuhanás után. Azonnal vesztegzárat rendeltek el. A fiú eltűnt, a tulajdonost baleset érte. Így ment ez akkoriban. A terület állami tulajdonba került, és egy szigorúan titkos kísérleti telepet hoztak létre rajta. Az eredeti elképzelés szerint atomsilót, és hozzá tartozó óvóhelyrendszert rendeztek volna be itt, hiszen a KGB-n, és nagypapa révén a Magyar Titkosszolgálaton kívül senki nem tudott a barlangrendszerről, amely méreteiben, és mélységében is meghaladja a Cserszegtomajit. E-mellet a barlangon keresztül folyik egy melegvizű patak, amely hűtve, emberi fogyasztásra is alkalmas, de mivel igen mélyről tör elő, mentes a talajszennyeződéstől.
 A kísérleti telep mellett egyrészt azért döntöttek, mert égető szükség lett volna egy tágas, atom biztos helyre azokhoz a kísérletekhez, melyeket 50-ben, részben nagyanyámék kezdtek, másrészt atomsilót ennél kedvezőtlenebb körülmények közt is ki lehet alakítani.
 Nagyanyám Németországból menekült 45’januárjában. Tudta, hogy a birodalomnak vége, de olyan információk birtokában, melyeket magáénak tudott, mindenképp menekülnie kellett. Ő Jozef Mengele első asszisztense volt! A nyilvános információk szerint Mengele dokumentumainak egy részét a doki magával vitte, a többit az SS megsemmisítette. A valóság az, hogy Mengele nem tudta elhagyni a birodalmat azonnal, ezért az információk egy részét nagyira bízta, mert így több esély volt az eredmények megmenekítésére, és keletre irányította nagyit.- Balázs arcára döbbenet ült ki, hiszen együtt nőtt fel a lánnyal. Szinte családtagként élt Kitti szüleivel, a nagyszülőket is ismerte. Ilyen titkokra azonban a legmeredekebb álmaiban sem gondolt volna..- Látom, megdöbbentél!- vette észre Kitti a 6.érzékével Balázs lelki rezdülését- Nos megértem, hiszen rajtam kívül, élő ember nem tudott erről a tényről mindeddig. Nagyapám mentette meg nagyanyámat az oroszoktól, hiszen nekik elég volt indoknak maga a német származás is. A Mengele név viszont egyenlő lett volna a kínhalállal. Nagyi csak az után merte elárulni Nagyapunak  a valódi kilétét, miután összeházasodtak. Nagyapám, magas rangú összekötőtisztként mindenki számára hasznot kovácsolt mindebből. Hiszen megkapta nagyanyámat. Az oroszok infót kaptak Mengeléről, később pedig alapot a kutatásokhoz. Mengele a korszak legnagyobb tudású orvosa volt. Köszönhette ezt zsenialitásának, egyszerűségének, és a rendelkezésére álló kimeríthetetlen mennyiségű emberi kísérleti alanynak. Többek közt behatóan foglalkozott a halállal, és a halál előtti állapottal.
 50-ben az oroszok, egy kísérletsorozatba kezdtek az űrtechnika fejlesztésének okán. Úgy gondolták, az űr meghódítható, de ahhoz olyan mennyiségű tudásra van szükség, melynek megszerzésére az emberi életidő függvényében nincs lehetőség. A különböző információk egy helyen való koncentrálására, akkoriban többféle elképzelés született. Azt tudták, hogy minél több információ adódik össze egy helyen, annál komolyabb és hihetetlenebb reálkövetkeztetések vonhatók le. Tehát a használható eredmények mennyisége, és minősége, leginkább az információmennyiség függvénye. Míg Amerika, a háború egyetlen, abszolút győzteseként végzett 45.-ben, a Szovjetunió többet vesztett, mint a valódi vesztes: Németország. Az Oroszok úgy gondolták, ha ők lépnek ki előbb az űrbe, olyan előnyt szereznek, mellyel soha, senki nem versenyezhet, ez pedig azt jelenti, hogy a politikai ideológiájukat is kiterjeszthetik az egész világra. Az amerikaiak Neumann révén, a technikában bíztak. Természetesen ők is tudták, hogy az emberi agy, nem képes olyan mennyiségű feladat pontos elvégzésére, amelyre a kitűzött célok eléréséhez szükség van. Megint csak a háborúk produkálták a legkézzelfoghatóbb eredményeket. A II világháború után, a vietnámi háborúban az oroszok megbizonyosodtak róla, hogy a technika, pusztán emberi erővel is legyőzhető. Ha megfelelő mennyiségű ember áll a rendelkezésedre, akár egy tankkal is szembe szállhatsz. Amerika, az-az Neumann viszont rájött a hidrogénbomba kísérletek során, hogy akkora mennyiségű számítást reális időn belül, pontosan, ember nem tud elvégezni, amire az időben megkapott eredményre szükség van. Amerika tehát a technika útján próbálta kitolni a határokat, az oroszok a humánhatárokat feszegették. A sors fintora, hogy éppen Neumann halálának napján, 57. február 8.-án nyitották meg ezt a kísérleti telepet.
Két kísérletsorozatot folytattak egy helyen. Az egyik, a mesterséges tanulás lehetőségével foglalkozott. Az emberi agykapacitás növelése volt a cél. Míg a másik, a kozmosz meghódításának lehetőségét kutatta. Ezzel párhuzamosan, a nyilvánosság előtt tovább folyt a hagyományos űrkutatás, részben az itteni kutatások fedése miatt. 57-ben fellőtték a Szputnyik 1-et, és 2-őt.  Az itt elért eredményeket sosem használták fel, mert a kísérleteket, szinte paranoiás módon titkolták, nem minden ok nélkül. A felszínen a Szovjetek a mesterséges intelligenciát kutatták, itt lent pedig a valódit. A felszínen ciolkovszkíj alapjain, itt pedig egy ismeretlen idegen tárgy maradványain indultak útnak. Nagyanyám munkáját anyám folytatta, nagyapám javaslatára a másik területet apám képviselte Magyar részről.- Kitti felállt, ismét a konyhába ment, és egy tál tepertős pogácsával tért vissza.
-Mindez megdöbbentő, de hogy jön ide Mengele? Folytatta a beszélgetést Balázs, mintha érezné, Kitti, valamilyen okból elvesztette a fonalat.

- Ja, igen, Mengele… A tudósok alapból onnan indultak ki, hogy kifigyelve az agy működését, mesterségesen, konkrét elektromos hullámok formájában juttatják az információt az agyba, mint ahogy az Zsoldos Péter „Feladatában” olvasható. Persze a regény, csak 71’-ben jelent meg, de Zsoldos fantáziaképe többekben felmerült, jóval a regény előtt. Mivel azonban az elektromos ingerekről, jóformán annyit tudtak akkoriban, hogy van… eleve elvetélt ötlet volt az egész. Anyám elmélete szerint, a gondolat, a felfogás, sokkal gyorsabb a gondolatok megfogalmazódásánál. Az agy, egy kapu, a negyedik dimenzióhoz. Nem a kaput kell szétbarmolva nagyobbra cserélni ahhoz, ha egy nála sokkal- sokkal nagyobb csomagot akarunk bevinni rajta, mielőtt bezárják, hanem a csomagot kell átalakítani hosszabbra, de alacsonyabbra, és keresni kell egy baromi gyors járművet, ami időben átjuttatja a pakkot. Mengele kísérletei során, de a mindennapi halál közeli élmények beszámolóiban is sokszor találkozunk az „életfilm” fogalmával. Az ember, a halála előtti pillanatban, állítólag az egész életét újraéli, egyetlen pillanat alatt. Ha ez igaz, akkor az agyban, az idő fogalma teljesen átértékelődik, tehát az időnek. a negyedik dimenzióban, talán nincs is értelme. Nagyanyám tudta, hogy az életfilm elmélet igaz. Ha megtalálná az okot, gyorsított képi, és hangélményeket értelmeztethetne az aggyal, így, az eddigi maximális információ bevitel, sokszorosára nőhetne. Édesanyám, nagyanyám asszisztenseként ismerte meg apámat. Miután 85-ben Nagyi meghalt, anyám szabadkezet kapott a KGB-től a folytatásra. Apámmal közösen irányították tovább a kutatásokat. Miután papát is eltemettük, a munka magasabb sebességfokozatba kapcsolt. 85.-ig, minden anyagi segítséget megkaptunk, de utána kezdtek apadni a feneketlen kutak. Apám megsejthetett valamit, mert magánakcióba kezdett. Rábeszélte Grigort, az orosz vezetőt, hogy csökkentse a beavatottak körét, mert olyan pontra jutottak a kutatásokkal, ahol karnyújtásnyira van a totális siker. Ez természetesen nem volt igaz, de néhány áttörés után apám látta az alagút végét, és tudta, hogy Grigor kapzsi ember. Kihasználva ezt, Grigorral szépen lassan lekoptatta a KGB nagyját. Grigoron kívül a KGB-ben tán ketten maradtak, akik tudták, mi folyik Zalában. –Kitti beleharapott a pogácsába, majd, szinte merengve folytatta:

-  Az egyik áttörés, az életfilm okának felfedezése. Anyám meredek játszmába kezdett. Meglátogatta Mengele közvetlen asszisztensét Braziliában. Anyám tudta, hogy az öreg komoly kábszerhálózatot tart fenn, mert Mengele nem menthette át a vagyonát, ezért a családját is hazaküldte. Anyám azt hazudta az asszisztensnek, hogy egy olyan szintetikus kábítószer megalkotásán dolgozik, amely nem roncsolja az emberi szervezetet, ez monopol helyzetbe hozva őket, az eddigi piacot elsöpörné. Miután anyám közölt néhány fals saját eredményt, és elhitette, hogy a KGB miatt kénytelen Amerikába emigrálni, Klaus, átadott néhány információt a halálközeli vizsgálatokról. Ő úgy tudta, erre a szervezet- narkotikumreakciója miatt van szükség. Anyám, kincset talált a feljegyzések közt. Mengele ugyanis több ízben azonosított egy hormont, mely a halál beálltakor, az agy oxigénhiányos állapotának kezdetekor van jelen, de öt perc múlva nyoma sincs. Az instabil molekulaszerkezetű hormont anyám, utazóhormonnak nevezte el. Ennek a hormonnak a létére, mindaddig azért nem került sor, mert csak az emberben van jelen, és nagyon gyorsan lebomlik, hiszen a hormonban több vegyértékkar szabadon van mindaddig, amíg az agyban minimális elektromos tevékenység van jelen. Azonban a bioelektromos tevékenység megszűntekor a szabad karokhoz más atomok csatlakoznak, és teljesen új molekulák jönnek létre. A hormon, egyszerűen szétesik, ezért az izolálása, gyakorlatilag lehetetlen. Mengele is csak a véletlennek, és irtózatos precizitásának köszönhette a felfedezését. Ahhoz, hogy anyám tovább léphessen, emberi kísérletekre volt szükség.- Kitti ismét felállt.
 A kakukk, rég elénekelte a delet. Kittin kimerültség jelei látszottak, ráadásul lelkierőt is kellett gyűjtenie a továbbiakhoz. A történet meredekebb része most kezdődött.
-Gyere drágám, harapjunk valamit, mielőtt a folytatásba vágnék.- Balázs sejtette a valószínű folytatást. De Machiavellista módon gondolkodva, már most sem tudta elítélni a kutatókat, pedig a végkifejlet súlyáról, álmodni sem mert volna.
 Kitti, természetesen megint meglepetést okozott. Balázs sejtette, hogy barátja kényeztetni fogja, de hogy ennyire…
-Hiszen ez varjúleves!

-Nem számítottál rá mi?
- Ha azt mondod, hogy a második fogás csigapöri, akkor megkérem a kezed-  az ajánlat természetesen nem volt komoly.
-Hoztál gyűrűt?
-Nem!
-Akkor nemet mondok!- mosolygott kitti.- Pedig salátát is gyártottam!- Balázs oda volt a hagyományos ételekért. Nem a divat miatt, hanem mert egyszerűen szerette, ami természetes.
 Ebéd után megittak egy sört. Kitti lány létére szerette a hideg, zamatos söröket. Pihenésképpen folytatták a beszélgetést.
- Szóval: Anyám rájött, hogy az utazóhormon valamilyen módon megváltoztatja az agy tudatalatti működését, és ebben az állapotban a tér- idő kontinum, tulajdonképpen felbomlik. Ha tehát izolálhatná a hormont, talán megtalálná a stabilizálás módját is. 88’-ban Leningrádba utaztak apámmal. Kisebb kihagyásokkal 1 évet töltöttek az ottani kórház intenzív osztályán, mint hematológus kutatóorvosok. Anyám izolálta a hormont. Később itthon folytatta a munkát, és rájött, hogy mágneses térben, vagy 50 kelvin körüli hőmérsékleten tárolni lehet a hormont. Arra is rájött, hogy a hormont kizárólag az emberi hipofízis képes előállítani. Még életében igazolta, hogy a kísérlet konkrét, használható eredményt hozott. Több adagot tárolt oldott formában, és a halála előtt, apám, saját magán is kipróbálta a hatását. Grigor is kivette a részét a munkából, hiszen 89’-re, mindenkit eltakarított az útból. A 85’-ös Gorbacsov- Reagen találkozó után Ő is érezte a változás szelét. Apám figyelmeztetése megerősítette abban a hitében, hogy mérhetetlen nagy változás közeledik. Tán Apám volt az egyetlen, akiben megbízott. Benne is inkább a kényszer miatt, hiszen egyedül, egy ilyen helyzetben kevés lett volna az összeköttetés, a következetesség, és a szakmai tapasztalat együttese is. Hiába beszélt anyanyelvi szinten Magyarul, többen ismerték a származását. Szüksége volt egy társra, aki itthon van, mint apám. . Kettős személyt játszva kijárt az oroszokhoz, és 86-tól kezdve fokozatosan hitette el velük, hogy nincs itt semmi érdekes. Persze a kutatás addigi eredményeit nem tagadhatta le. Ő hithű szocialista volt, és addig, amíg az ideológiáért kellett dolgozni, esze ágában nem volt becsapni a gazdáit. Viszont ismerte Gorbacsovot, és tudta, hogy a Reagennel folytatott kétszemélyes beszélgetésnek, aminek tényét a nyilvánosság elé tárták, valami nagyon komoly lényege lehet. Miután Reagen feladta a csillagháborús terveket, és a SZU óvatos hátrálásba kezdett a keleti blokkban, egyértelművé vált számára, hogy a szocializmusnak vége. Apámékkal megegyezett, hogy a titkaikat semmiképpen sem fedik fel. Grigor likvidálta két asszisztensét, kettőt baleset ért, egyet pedig… valóban. A kintiekről nem sokat tudok, de tény, hogy a rendszerváltás óta nem jelentkeztek
Miután 88’-ban egyértelművé vált, hogy a keleti blokkot feladta a SZU, a trió megszaporázta a lépteit. Grigor ki akart szállni a buliból, és végképp eltűnni. Ehhez azonban pénzre volt szüksége. Apám segített neki. Úgy egyeztek meg, hogy apámé a birtok, a kutatások eredményeivel, Grigor pedig megkapja a komplett éves keretet. Ez több százmilliót jelentett, ami akkor még nagy pénznek számított. Igazi problémát az jelentett, hogy neki nem kellett a forint, mert az átváltás alapján rátalálhattak volna. Gyémántban kérte a pénzt, ezt viszont nem volt egyszerű elintézni. Érdekes, de a rendszerváltáskor nem az állami vagyon megszerzése bizonyult bonyolult feladatnak, hanem a kiszállás a körből. A mai felső tízezer minden tagja lopott pénzből uralkodik. De aki ki akart lépni, azt kicsinálták.- Kitti felállt, nyújtózott egyet. Úgy látszott, mintha egy hektár földet felásott volna. Fáradt volt, és megtört, pedig néhány órája olyan frissnek tűnt, mint aki éppen Bora- Boráról tért haza egy hónap hollyday után.
-Igyunk egy kávét, aztán lovagoljunk egyet! Benne vagy?
-Persze! Felelte Balázs aggódó tekintettel.
 Balázs, Luna  hátán hagyta el a kertet. Az erdőben szerencsésebb a lovas közlekedés, másrészt ez szórakoztató, és pihentető elfoglaltság egy városi fiú részére. Kitti, majd’ minden nap kilovagolt. Meglátogatta a vadetetőt, és körbejárta a nagybirtokot, amely egykor a katonai területhez tartozott. Ahol most jártak, onnan látni lehetett az egykori osztrák határt. A „vasfüggöny” tartóoszlopai itt ott, még mindig az ég felé ágaskodva emlékeztek a határzárásokra, az 56’-os menekülőkre, és a zöldhatár embercsempészeire. Balázs ismét elutazott a múltba.
 Szinte maga előtt látta a határőröket, akik a sorompó előtt bepecsételtek a kék útlevélbe. Szorongó érzése támadt a géppisztolyok, és zöld vállapok láttán. Már útközben is ellenőrizték őket. Emlékezett apja megvető hangsúlyára:
-Na itt van az ÁVH. Már szaglásznak, pedig 10 kilométerre van a határ.
-Ez a dolguk, nem jó dolgukban teszik.- kontrázott az édesanyja.
-Ha annyira hibátlan lenne ez a rendszer, nem kéne áramot vezetni az ország kerítésébe, és nem Ladában csücsülnénk, hanem Opelben, vagy Fordban.
 Lehúzódtak az út szélére. A katona köszönt, és elkérte apjától az iratait.
- Mi az uticéljuk?- kérdezte nyersen.
- London.- válaszolta apja.
- Jó utat kívánok ! Tíz kilométer múlva elérik a határátkelőhelyet.
- Köszönöm! Tudom.- Azzal, nekiindultak.
-Mi a franc köze van hozzá, hova megyek. És, ha Romániába, csak körbe?
-Ne idegeld már magad! Mindjárt kint leszünk, és örülhetsz a nagy büdös szabadságnak!

 Most újra átnézték az iratokat. Balázs 7 éves volt. Éppen kijárta az elsőt, de tökéletesen beszélt németül, és angolul is. Nyári szünet révén, Liverpoolt választották nyaralásuk céljául. Apja megígérte, hogy megnézik majd azt a kikötőt is, ahonnan Onedin kapitány elindult a Sarlot Roods fedélzetén. Balázsra nagy hatást gyakorolt a film, és mikor felnőttként újra megnézte a sorozatot, megdöbbent, micsoda remekművet alkotott az írója, és az egész filmstáb. Hiszen ekkor már sokkal többet mondott számára a történet. A film közben döbbent rá, hogy az első világháborút megelőzte a nulladik világháború, ami néhány évtizeden belül legalább annyi nemzetet érintett, mint a nagy világégések.
 Alig lépték át a határt, az osztrák rendőrség igazoltatta őket. Apja nyugodtan átadta a papírokat. Most nem morgott, szinte örült hogy németül faggatják. Balázs először járt nyugaton. Feltűnt neki a tisztaság, és az emberek nyugalma. Estére Németországba értek, ahol egy szállodában aludtak. Volt saját fürdőszobájuk, és ott szappan, törölköző, meg valami kölni. Volt egy kis hűtőgép is, és abban különböző italok. Balázs azt hitte, hogy ajándék, amiért olyan messziről ide jöttek. Az erkély egy parkra nézett, ahol este egy teremtett lélek nem sok, annyit sem lehetett látni. Balázs előző évben is szállodában nyaralt. A Touring Hotelben Agárdon. Ott is volt hűtő, de üresen, és nem volt szappan, meg törölköző sem. Este viszont tele volt a tópart gyerekekkel, és ők egész későig sétáltak a faluban.
 Kitti felriasztotta időutazásából.
-Átléptük a határt.
- Észre sem vettem a nyomsávot.
- A határőrök már rég nem foglalkoznak vele.

 Csak a kis négyzetgúla tetejű fehér kövek jelezték, hogy innentől bizony, ez már egy másik világ. Rövid poroszkálás után, egy jókora tölgyhöz értek. A terep eddig is lejtett, de innentől, egészen meredekké vált. Az erdő itt ritkássá, tisztásokkal tagolttá vált. A tölgy mellett, egy sziklahasadékból patak tört elő. Kanyarogva kereste az utat nyugat felé. Megálltak.
- A patak melletti sziklafal túloldala a barlangrendszer egyik kijárata- bólintott a sziklafal felé Kitti.- A patak hasadékán keresztül egy vékonyabb ember éppen át tudja préselni magát odaátról, ha egy percig bírja levegővel. Anyám így lógott ki az országból, amikor Braziliába ment, mert nem akarta, hogy a határon rögzítsék az átlépését. Később az útlevelét elvesztette, hogy semmi nyom ne maradjon. Innen nem lehet átjutni, mert a víz sodrása nagyon lelassítja a haladást, a levegőtartály viszont a méreteket növelné alkalmazhatatlanná A sziklafal egyébként egy az egyben megnyitható, bár erre sosem került sor, először aláaknázták, hogy szükség esetén kirobbanthassák, később apámék egy hidraulikus emelőt átalakítva eltolhatóvá tették a 2 nagyobbik sziklát. A  probléma csupán annyi maradt, hogy ezen az oldalon nem dolgozhattak, ezért a szikla legurult volna a dombról, tehát a kijárat titka végleg feltárul.  Mára ez a gond is megoldódott, hiszen az átjáró sziklái, természetesen nem nyom nélkül, de visszahúzhatók. Így egy kb.5X8m.-es ovál kijárat nyílik, amely elég nagy ahhoz, hogy akár egy harckocsi is kimenjen rajt’.
- Nem keveset dolgoztak apádék ezen a projekten!
- Ők végül is csak a szellemi munkát végezték 90.-ig, meg aztán a befejezést teljes egészében. Az egyéb munkákat a titkosszolgálat szakemberei, meg néhány orosz kivitelezték.
-Gondolom, azokat nyiffantotta ki Grigor.
-Nem! Az a poén… már, ha a halállal szabad poénkodni, hogy ezek egymást nyírták ki néhány forintnyi eszközért, amit le akartak nyúlni, amikor hazarendelték őket. Persze lehet, hogy Grigor keze is benne volt, de ő tudtommal a két magyart intézte el.- mesélt csendesen Kitti. Eközben észak felé fordulva újra átlépték a határt. Balázs megint kapott egy kis magányos gondolkodásra fordítható időt.
 Újra Liverpoolban járt. Mikor megérkeztek, csodálkozott, mert vitorlás hajók helyett egy nagy csomó részeg bácsi (apa szerint tengerészek, de csíkos trikójuk nem volt), meg rengeteg szemét fogadta őket. A városban óriási füst volt, és tömeg. Balázs, soha nem látott még koldusokat, és olyanokat sem, akik az utcán laktak.

De télen hol laknak?- kérdezte apját, aki mondhatta volna, hogy: „ne foglalkozz vele!”, vagy hazudhatta volna, hogy „biztosan valami szállón”, de egyrészt sosem hazudott a fiának, másrészt nem volt ő bigott nyugatimádó. Mindössze rossz véleménye volt a szocializmusról, de ettől még elismerte a kapitalista világ embertelen hibáit.
-Sajnos akkor is az utcán laknak. Ők a rendszer vesztesei.
-És nincsenek gyerekeik?
-De! Vannak. Ők is az utcán laknak, és majd a fiaik is ott fognak. Ez egy ilyen világ. Vannak nyertesek, és vesztesek. Ők az utóbbiakhoz tartoznak.
-De miért nem dolgoznak? Akkor lenne pénzük lakásra!
-Mert nincs annyi munka. Tudott ebben a világban munkanélküliség van.
-De otthon mindenki dolgozik. Meg a gyáraknál is ki van írva, hogy felveszunki vizszereloti  gazszereloti jelentkezes itti - Apja nagyot kacagott. Bálázs, a suliból hazajövet, mindig elolvasta az ékezetek, pontok nélküli feliratot. Mókásan hangzott itt, Angliában, ahol tán még sosem láttak ilyen jellegű hirdetményt.
- A mi világunk másmilyen. Nálunk sok az ingyenélő, akinek van munkája, de rosszul végzi. Itt nem lehet rosszul dolgozni,. Mert rögtön kiteszik a szűröd.
 Anglia érdekes ország. Hajóval kellett átmenni egy csatornán, ami igazából nem is csatorna, hanem tenger. A rendőrök furcsa kalapot hordanak, és a taxik mind, öreg kocsik. Nyáron is állandóan esik az eső, de a boltok rogyásig vannak banánnal, matchboxal, meg csokival. A parkok nagyon tiszták, és nincs sehol eldobott cigi csikk. Ha valaki fekszik a földön, azt nem zavarják, csak elmennek mellette. Akkor is, ha halott. A szállodában nagyon kedvesek, és itt is van törölköző, meg szappan, de a víz rossz ízű. Biztosan azért, mert a folyójuk is büdös. Na az: valóban csatorna, mert olyan a szaga…
 Megérkeztek. A kúria kapuja kinyílt, ők belovagoltak. Megetették az állatokat. Mindenki a helyére ment magától, mintha éreznék, közeledik a nap vége.
-Ha nem vagy itthon, ki etet? Kati, a takarító?
-Kati nem takarító, hanem gondnok, de a fia etet, mert a Kati fél a kecskéktől.
-Pedig a liba veszedelmesebb!
-Csak most, hogy fiai vannak. Nagyon óvja őket. Jobban, mint némelyik emberállat.
 A napi feladatok, és a vacsora után Balázs berendezkedett. Ez abból állt, hogy birtokba vette a szobáját, kipakolta két bőröndjét, majd kiült a nappaliba. A beszélgetést ott folytatták, ahol abbahagyták. Balázs nem sürgette a titkos bázis meglátogatását. Tudta, hogy sor kerül rá, amikor ott az ideje.
…-Apám mindeközben a jármű építését is vezette. Az oroszoknak volt egy roncsuk. Nem mondanám, hogy UFÓ roncs, mert emberi méretekhez, emberi logika szerint készült. Már ami megmaradt belőle. A kora, gyakorlatilag ellenőrizhetetlen volt, de olyan műanyagok, és fémek alkotják, amelyeknek az összetételét máig is vizsgálják. Az-az, valószínűleg, már nem vizsgálgatják, mert a jármű fontosabb részeit beépítették ebbe, a többit pedig eltűntették. 89- és 90 közt rendkívül sok, ellenőrizhetetlen esemény történt, nem csak keleten, de nyugaton is. Emberek, adatok tűntek el, és bukkantak fel a semmiből. Valószínű egyébként, hogy az USA is rendelkezik hasonló információkkal, mert a haditechnikában, pl. a „Lopakodó” esetében feltűnően sok az olyan részlet, amely erre utal. Az oroszok roncsából nagyon sok hasznos lényeget sikerült kimenteni, ami sok-sok munkával, következtetésekkel, és nem kevés ráérzéssel egy eddig ismeretlen elvű, tulajdonképpen mágneses energiát hasznosító hajtómű, és az azt hordozó karosszéria megépítését tett lehetővé, amely az űrtechnológia összes eddigi eredményét gyökereiben reformálta meg. A nyugat, sejthetett valamit a kutatásokról, mert a 90’-es években feltűnően gyorsan abbahagyták az addigi űrprogramokat. Az űrtechnológia két legkomolyabb problémája a második kozmikus sebesség elérésének módja, a gravitáció hiánya, ezen felül, a kozmosz hőmérséklete. Minden eddig épített űrjármű feljuttatásához a Ciolkovszkij elven működő több lépcsős rakétarendszert alkalmazták, aminek a lényege, hogy minden lépcső leválása után csökken a jármű tömege azáltal, hogy a rakéta maradványa leválik. Azonban ezen a módon is csak iszonyú gyorsulással érhető el a mintegy 40 000 Km/ órás sebesség, ráadásul az egész jármű, tetemes tömegű, feltűnő jelenség, a működésekor komoly mennyiségű fény, hang, és égéstermék keletkezik. A harmadik kozmikus sebesség, az 57 000 Km/ora eléréséhez a bolygók gravitációs energiáját használták fel. Ezen a módon viszont nagyon sok időbe telik egy tárgy felgyorsítása, mert a bolygó gravitációs energiája szabott, és nem lineárisan hat a tárgyra. Ember vezette űrjárművet ezen a módon, gyakorlatilag lehetetlen kijuttatni a naprendszerből. Az új információk felhasználásával apámék komoly eredményeket értek el, de egy ponton megakadtak. A félkész jármű, működésképtelenül élte át a teremtői halálát.
 Grigor, zsebében a pénzzel szökni készült, de az orosz vezetők, akik szintén ki akarták menteni a szocialista vívmányokat, rájöhettek, hogy Grigor hazudik. Az, hogy nem jelentkezett senki az itteni kísérletek ügyében, azt bizonyítja, hogy ez a valaki, ki akarta sajátítani az összes kísérleti eredményt. Valószínűleg mindenkitől megszabadult, aki Szovjet részről tudott a dologról, aztán ide jött. Grigor figyelmeztette apámat, aki segíteni akart, de ez az állat, mindkettejüket eltűntette. Egyetlen ember maradt, aki útjában állt: Anyám. Anyámat viszont nem ölhette meg, mert tudta, hogy, ha megteszi, valószínűleg megsemmisül minden, amit ő meg akar szerezni. Anyám alkut kötött, miután megbizonyosodott róla, hogy ez az ember az egyetlen, aki tud a bázisról, és a kutatás eredményeiről. Az ember, akinek a neve sokáig ismeretlen volt előttem, mindössze annyit tudott, hogy a kúriában folynak a kísérletek, de azt nem tudta, hogyan juthat a barlangrendszerbe. Anyám azt mondta, ha magával hozza Grigor gyémántját, hajlandó érte átadni a teljes bázist. Az orosz, bizonyára ugyanolyan alaposan leellenőrizte anyámat, mint ahogyan azt ő tette. Magával hozta a gyémántokat, de nyilvánvaló, hogy csapdát akart állítani. Anyám, az irodába vezette, ami egykor itt volt a nagy helyiségből leválasztva.- mutatott maga mellé- Ott átvizsgálta a gyémántokat, közben átadta a dokumentációk egy részét. Miközben az orosz beleolvasott a papírokba, anyám szénmonoxiddal árasztotta el a helyiséget. A szénmonoxid gyorsan, és észrevétlenül öl. Mindketten itt haltak meg. Anyám, meghagyta keresztanyámnak, hogy ha nem jelentkezik, ne keresse, és ne kerestesse három napig. Az irodán keresztül jön az alagsori kémény, amibe eredetileg egy kombinált kazán volt bekötve. Anyám úgy megszerelgette a kazánt, hogy úgy tűnjön, annak a hibája okozta a balesetet. Meghagyta nagynénémnek, hogy, amennyiben három nap múlva semmi különleges nem történik, olvassa el azt a levelet, amit elásott keresztanyám kertjében. Ebben a levélben utasította keresztanyámat arra, hogy az oroszt miképpen tüntesse el a helyiségből, mit tegyen a gyémántokkal, a dokumentumokkal, és mit, mikor mondjon el nekem. Keri természetesen követte az utasításait. Anyámat, papíron gázmérgezés balesete érte, és keresztanyám csak5 nap múlva talált rá. A kísérletekkel kapcsolatban, Anyám senkiben sem bízott. Tudta, hogy az addig elért eredmények, máris potenciális veszélyt jelentenek a világra. Gyermekkorom óta belémrögzített néhány olyan titkos kódot, amelynek a jelentését csak mi hárman: Apám, Anyám, és én ismertünk. Az egyik ilyen egy vers idézet volt, amelyet Keri mondott el nekem a temetésen. Ez az idézet azt jelentette: találni fogok egy komplett leírást, utasítássort a csak általunk ismert helyen. Ezek szerint kell cselekednem. Ha bárhol, bármilyen okból megakadt volna Anyám előre tervezett eseménysora, a kutatási eredmények, és velük kapcsolatos információk egy hónapon belül, vagy idegenkezűség esetén örökre megsemmisültek volna. Anyám utasításai tartalmaztak minden kódot, és egyéb információt a kísérletek folytatásához, Grigor gyémántjai pedig fedezték a kiadásaimat. Természetesen tisztára mosva.
 Balázs döbbenten hallgatta a történetet. Megértette, miért nincsenek Kittinek barátai, és e-perctől, természetfeletti tisztelettel gondolt a lányra, aki egész fiatalságát annak a kísérletnek szentelte, amely tán az emberiség történelmének gyökeres fordulatát jelentheti. De akkor, ott, 18 évesen, számára csak egy komoly feladat volt, aminek alá kellett rendelnie minden ösztönét, kívánságát vágyát, és örömét. Megértette Kitti különleges kapcsolatát a természettel, állatokkal, fákkal, hiszen számára ők jelentették az egyetlen, a veszélytelen örömforrást.

  Vége a második résznek