Ezt az atomerőművet, tudomásom szerint kínaiak építették, és más rendszerű, mint a hírhedt csernobili, vagy a mi paksi erőművünk. Ennek okán nyugtatgatnak bennünket: ”Csernobil az más volt! Itt olyan mértékű szennyezésről szó sem lehet”. Csakhogy a csernobili katasztrófa olyasmi volt, mint egy szívroham, ez pedig olyan, mint a rák! Ott néhány nap alatt brutális mennyiségű sugárzó anyag került a légtérbe, és ez azonnal jelezte hatását. A mellékhatásokról (gondolok itt a politikai, és gazdasági következményekre) csak annyit, hogy ennek az 1986-os katasztrófának óriási szerepe volt abban, hogy Gorbacsov tulajdonképpen lemondott a kétpólusú (szocialista-blokk ellenében a kapitalista-blokk) politikáról, hiszen rádöbbent, hogy a saját vezetőiben pont annyira bízhat meg magasabb szintű kérdések tekintetében, mint én a szomszéd rothweilerében.  1988-ban megkezdődött a totális világpolitikai változás. Ez teljes gazdasági átalakulást hozott, ami tulajdonképpen felgyorsította az öngyilkos kapitalizmus előretörését, vele a globális gazdasági válságot…. Bár, megakadályozta a mind komolyabban fenyegető harmadik világégést.
  A japán erőmű, valóban más, mint az orosz… bocsánat! Szovjet, mint ahogy a vele történt baleset körülményei, és következményei is másak. Először is! Az orosz erőművet folyó hűti, mint a miénket. Tengerektől messze építették, és a baleset után, a sugárzó anyag a reaktor tetejének helyén keresztül, mint egy fáklya lángja szóródott az éterbe. Egyetlen reaktor robbant fel, és a benne maradt fűtőelemek 3000 fokos masszává olvadása után a reaktort alulról megbetonozták, majd kívül is kapott egy kemény, vastag betonréteget. Így a közvetlen baj elhárult, de tudni kell: a thermonukláris folyamat máig is zajlik odabent, a betonszarkofág legnagyobb bánatára!
 A Daiichi erőművet a Csendes óceán vizével hűtötték, és 3 reaktora sérült meg. Egyes hírek szerint a többi, karbantartás miatt állt, bár más információk nem ezt mondják. A két erőmű, teljesítményében, és működési elvében is különbözik, de szerintem ennek a mi szempontunkból nem sok lényege van. A japán erőműről szóló összevissza hírek mindenképpen elgondolkodtatják a magamfajta kételkedőket, hiszen egyik nap azt hallom: „csupán hidrogénrobbanás történt, a reaktortartály nem sérült” Másnap pedig: „az aránytalanul megnőtt sugárzás arra enged következtetni, hogy az összeolvadt fűtőelemek kilyukaszthatták a tartályt…” Tehát Csernobil, kontra Fukushima: eben-guba!
  Nem akarok okoskodóbbnak látszani annál, amilyen vagyok, de az itt ott fellelhető információkból akkor is van, valamiféle rálátásom a történetekre, ha egy atomfizikus legyint rám, mondván: a dolog sokkal bonyolultabb ennél. Minden esetre nyilvánvaló, hogy rövidtávon más jellegű a probléma, de mértékét tekintve nagyobb! Hosszútávon pedig? …hát! Még inkább!
 A helyzet az, hogy az óceán, környékbeli károsodását már senki sem tagadja. Márpedig az óceán élővilágának egyensúlyát pont annyira ismerjük, mint ET anatómiai működését. Azt tudjuk, hogy az élőlények össz. oxigénszükségletének 90-95%-át nem az esőerdők, hanem a tengeri algák termelik. Mivel ezek egysejtű lények, rendkívül egyszerűen működnek, de ugyanilyen egyszerűen meg is halnak.  Nem tudni, milyen mértékű szennyezés teszi tönkre ezeket a kis oxigéngyárakat… akár tömegében! Emlékezzünk vissza, a 96’-ig tartó Muroroa atollon elvégzett nukleáris kísérletek után történtekre. Összesen 146 bombát robbantottak fel fent és lent. Aztán 98’ táján pusztulni kezdtek a korallok, mindenütt a világon. A közszolgálati híradók szerint ”egy eddig ismeretlen vírus megjelenésének köszönhetően a föld összes korall élőlényének mintegy 70 %-a kipusztult. Az adataim ismét az emlékezetemből kerültek elő, tehát lehet, hogy pontatlanok, de itt most, a lényegüket tekintve fontosak.
 Jappán, a világ 3. legmeghatározóbb iparral rendelkező állama. Ez a katasztrófa közvetlenül: 5 GW energiától (majdnem egész Magyarország szükséglete) fosztotta meg az országot amellett, hogy mezőgazdasági, és ipari létesítmények, és területek semmisültek meg. Az 5 GW-ot valahogyan továbbra is meg akarják majd termelni, de a foszilis energiákról tudjuk, milyen hosszú távú környezetkárosítást, és politikai konfliktusokat okoznak. Ráadásul, 2011.03.11-ből tanulva, nagyon sokan gondolkodnak el az atomenergia kiváltásán, és mindezt éppen akkor, amikor az egykor Kadhafi- tervek szerinti egyesült arab köztársaság minden múltban lelendő tagjánál áll a bál. Nem tűnik véletlennek, inkább egy szépen kidolgozott forgatókönyvnek, hogy Egyiptom után Líbiában tört ki a forradalom (Líbiát szépen meg is szállja a NATO), most meg Szíriria gyengélkedik. Úgy látszik, elindult egy politikai eseménysor a kőolajban gazdag területekért, aminek egyfajta eredménnyel kellett volna zárulni, de most közbejött ez a vismayor helyzet. Szépen összekutyulta-köpködte-cinkelte  a már kiosztott kártyákat, és csak a jóisten a tudója, van-e még ász a pakliban?

Összegezve tehát: A közvetlen károk egyértelműek. A másodlagos hatás hosszú távú kárait nem lehet megbecsülni, de ha igazságként kezeljük a mondást: ”Historia, est magistra vitae”- márpedig a jelenünk bizonyítja e-bölcselet igazát… Nos a történelem megmutatta, hogy egy-egy rövid, de erőteljes hatás felfoghatatlan változásokat képes generálni a jövőben.

Találtam néhány érdekességet a You tube  on Nem  politika, és nem egyéb teher
                    Csupán egy kis csoda!

http://www.youtube.com/watch?v=IOfKAPGfd6k
http://www.youtube.com/watch?v=2cnRXmMn2Ag
http://www.youtube.com/watch?v=ZKG9yaHpcWA&nofeather=True

http://www.youtube.com/watch?v=DRG7N_koxF0&feature=fvsr

                   Az utóbbi idők eredményei
               Új törvények, régi csapások. Vörös iszap, árvíz, és belvíz fenyegetik a Magyart

 Ahhoz, hogy eredményekről beszéljünk, bele kell gondolnunk az összetevőkbe.
Először is: A FIDESZ, volt már kormányon, 1998-2002.-ig. ez a négy év csalással            kezdődött. Hiszen valójában nem a FIDESZ, hanem az FKGP-FIDESZ-KDMP koalíció nyerte meg a választást, mégpedig úgy, hogy a választások vége előtt Orbán Viktor azt nyilatkozta: „semmiféle együttműködést nem tudunk elképzelni a kisgazdákkal.” Rá két hétre Torgyán nyaralójában osztogatták a mandátumokat. A választások előtt családokat uszított egymásnak a kegyetlen narancspropaganda. Tagadhatatlan, hogy politikai gondolkodásban, az ország 2 részre szakadt. Divatba jött a gyűlöletbeszéd, a kommunistázás… aztán tavaly a fasisztázás is. A kormányzás 4 éve ígéretektől, Dakkota közmondásoktól, csalásoktól, katasztrófáktól harsogott, az ország politikai-erkölcsi, és gazdasági tekintetben is megindult a lejtőn. Eztán, pont ezért jöhetett el Magyarország eddigi legszomorúbb 8 éve. A Gyurcsány Ferenc névjegyével fémjelzett időszakban Magyarország elnökei kordonok mögött ünnepelték a nemzeti ünnepünket, Magyar rendőrök Magyar embereket vertek, és Izraeli befektetők szabad prédának tekintették az országunkat, értékeinket. Gyurcsány Ferencazt hitte: itt a vég, majd maga elé tolta a „Libatenyésztők panamájában” elhíresült  Bajnai Gordont, és tömte dagadtra zakózsebét az ofsort cégek, és a még kimenthető Magyar vagyon forintjaival… aztán megint jött a cirkusz. Beköszöntött a választások évszaka.
 Ennek érdekessége, hogy egyik bukott párt versengett a másikkal. Hogy a háttérben milyen egyezkedés folyt, azt csak sejthetjük, de tény, hogy az egyszerű emberek csak azt látták, hogy nagyon rossz a helyzet. Sokan belegondoltak a lehetőségekbe is. Az addigi vezetésnek mindenképpen takarodni kellett a színről. Potenciális ellenfele, a FIDESZ nem tudott épkézláb programmal előállni, csupán egy érdekelte, a minél nagyobb győzelmi arány. Saját szememmel láttam propagandistáit, amint az utcán megállítva idegen embereket, mocskolódó nyomtatványokat osztogat… A Jobbik párt ellen! Történt ugyanis, hogy az utolsó évben, egy alulról szerveződött, a Magyarságtudatot, és nemzeti értékeink védelmét első soron emlegető párt tört a politika élére, ráadásul kiváló,. Egyértelmű programmal. Mindkét nagypártnak volt féltenivalója, hiszen egyrészt: a Jobbiknak nem voltak múltba nyúló szennyes foltjai. A Jobbik, még nem csapta be a választóit, ráadásul létrehozott egy olyan önkéntes szervezetet, a „Magyar Gárdát”, amely csoport tagjai anyagi, és fizikai áldozatot hoztak, csupán, az általános emberi jogaik, nemzettársaik, és a Magyar vagyon védelmének érdekében. Ingyen dolgoztak a gátakon, a kormány fenyegetésének ellenére is kinyilatkoztatták el nem ítélhető szabad gondolataikat, és csupán a szervezettségük láttatásával gátat vetettek a mind komolyabb konfliktusokat okozó etnikai problémáknak. Ráadásul, hiába akarták minden áron törvénytelen lépésre kényszeríteni őket, a politikai elit, sehogyan sem talált fogási pontot.
 Félő volt nem csak a belügy, de a fogukat fenő befektetők részére is, hogy egy ilyen párt, ilyen  eszmékkel, humán háttérrel, az ország valóságos  érdekeit is képes lehet megvédeni. A Magyar Gárdát, mely ekkor már 4 000 fő önkéntes tagot számolt, feltehetően külső késztetésre betiltották. Tulajdonképpen ez volt a kétharmados többséggel rendelkező FIDESZ kormány első komoly intézkedése. Mint itt írtam, nem csak ennek a pártnak az érdeke a Jobbik gyengítése. Bár a FIDESZ,  a Jobbik programjának hangzatos részleteit magáévá téve nyerte a választást, a veszélyes, gyakorlatilag egypártrendszert hozó arány annak az MSZP-nek köszönhető, amely, már az előző év őszén tudta, hogy megbukott. A lényeg, hogy a FIDESZ, ezzel a választási nyereséggel olyan lehetőséget kapott a kezébe, amely gyakorlatilag minden politikai cselekedetre felhatalmazza. A Jobbiktól átvett programpontokból tulajdonképpen semmit sem teljesített, hiszen a multik megadóztatása nem igazán adókivetést jelent, az elszámoltatás, mindössze 2 kis, egy nagyobb beosztású embert érint konkrétan. Az etnikai gondok enyhítésére semmit sem tettek, a 9 csapás néven emlegetett program, terv maradt. Valami mégis történt. Amit e-képpen tudnék összefoglalni.

 Az alkotmánybíróság, minden ország politikai életében a választott kormány felett áll abban az értelemben, hogy ez az intézmény hivatott, az országgyűlés által már elfogadott, de még be nem iktatott törvények, alkotmányossági (tehát legfelsőbb törvényi) vizsgálatára, és esetleges visszaadására. Nos ez ma már itt nem így van, mert a kormány egy törvénnyel ezt a jogi utat, tulajdonképpen átvágta.
 A kettős állampolgárság ténye, minden Magyar nemzettudatú ember jogos igénye. Azonban a Kormánynak nem az a célja, hogy külföldön élő Magyarjaink büszkék legyenek a Nemzetünkre. Csupán választókat akarnak. Potenciális, előre számolható választókat, hiszen az alkotmány eddig előírta: „Minden életvitel szerűen Magyar ember jogosult a választásra” Tehát, ha itt lakik, akkor megválaszthatja a saját képviselőit. A FIDESZ, módosítani akarja az alkotmányt, miszerint a magát Magyarnak valló Román, vagy Üzbég, vagy Pápua is szavazhasson azon vezetők mellett, akik majd itthon, engem irányítanak. A lényeg, hogy ez a FIDESZ számára (mai adatok szerint) fix 12.000 szavazat!
 Egyébként a napokban küldik ki azt a tájékoztatónak nevezett  propaganda anyagot, amely az alkotmány módosításáról szól, és tudomásom szerint, ebben szerepel majd a következő kitétel (persze ügyesen megfogalmazva)” Alkotmánymódosítási indítványt csak az a kormány nyújthat be, amely az előző ciklusban irányította az országot. Ez annak érdekében szükséges…” (és jön a terelő duma) Nem véletlen mondotta Navrasics úr, (akit egyébkén messzemenően tisztelek beszédkészségéért, és értelmes nyilatkozataiért) hogy” kell egy végleges alkotmány! „
 A Magánnyugdíjpénztár lényege, hogy az aktív dolgozó, ebbe a pénztárba befizetve a pénzét, az azt kezelő-befektető szakemberekre bízza az összeget. Majd, mikor eléri a nyugdíjkorhatárt, ebből a pénztárból, apránként visszakapja a pénzét, méghozzá a nyereséggel együtt, mindaddig, amíg él. A pénztár számára az az igazi bolt, hogy sokan meghalnak, mielőtt a befizetésüket kivennék a pénztárból. Tehát, mindenképpen nyereség keletkezik. A magánpénztár kötelező jellegét a FIDESZ koalíciós kormányzat vezette be 1998.-ban, de tavaly, a pénztárak tagjait, gyakorlatilag átkényszerítették az állami nyugdíjpénztárba, a magánpénztárak vagyonát pedig tulajdonképpen elkobozták. Nem is derült volna fény az igazságra, hiszen az illetékesek hihető indokokat hoztak magukkal, de a múlt héten be kellett jelenteni: „Bár a magánnyugdíj- pénztárak vagyonának bevonása késlelteti a nyugdíjproblémát, de 2030-ra a nyugdíjrendszer,mindenképpen összeomlik.”(ez a dátum, szerintem 0.2-vel szorzandó!)
 Mi történt még? Apróság, de a benzin mai ára 360 FT. Felett van. A választási kampány idején a FIDESZ teli torokból kiabálta, hogy ez nem normális, ennek” az iszonyú áremelkedésnek gátat kell szabni, és a benzin árát normális mértékűre Kell! szorítani!„ Akkoriban 280 volt az ár, és pont egy hónapja hallottam:”A mostani áremelés, az előző kormány bűne!
 
                                  Folytatás lentebb

                               A fentiek folytatása

 Írtam itt, a sajtószabadság bukásáról. Ha csak én, vagy az ellenzékbe vonult MSZP fröcsögnénk az új médiatörvény ellen, nem számítana semmit.  De fél Európa átlátja mindazt, amit itt most átgondoltam. Nem csupán az új médiatörvénnyel, hanem a körötte látható körülményekkel van a baj. Ha hiteles szakemberek, európai politikusok támadják a törvényt, akkor meg kéne gondolni: egyáltalán van-e értelme még mindig, mindenkit hülyének tartani, át kéne azt is értékelni, mekkora politikai hasznot hozhat az információirányítás (cenzúra) és mekkora kárt okozhat. Nem feltétlen az országnak,hiszen azzal csak nagyon kevesen törődünk, de annak a politikai vezetésnek, amely nem pillanatnyi hatalmat akar, de láthatóan hosszú távra rendezkedik be. Merthogy, teljesen mindegy, milyen törvényeket hoz egy rezsim, ha azok élhetetlenek, a jónép úgyis elsöpri őket. Hiszen emlékszünk 56 fára aggatott áldozataira, és Causescu kivégzésére! Európában a  törvény, nem betonfal! Két dolgot szoktak emlegetni a médiatörvény mellett : Egy (ezt kedves miniszterelnökünktől hallottam): „Magyarországot támadják” . Én úgy veszem észre, hogy nem az országot, hanem a selyemdiktatúra felé sodródó vezetésünket bírálják. A másik: Senki nem tudja miért ágál, senkinek semmi konkrét alátámasztása nincs, csak ész nélkül szidják a médiatörvényt…Akkor most én mondok három konkrétumot.
1.A hírnek minősülő információkat egy olyan csoport joga ellenőrizni, melynek tagjai, gyakorlatilag (hiszen egypártrendszer van!) a kormány érdekeinek képviselői.
2. A médiatörvény olyan fogalmak szerint kíván korlátozni, melyeket nem határolnak be, ezért a megfelelő, és tiltandó tartalmat ugyanez a „tanács” határozza meg, tehát nem csak a lehetőség, de a tartalom megítélésének joga is a kormány képviselőinek kezében van. 3.Ellenőrizni kívánják az online médiát is, de nem részletezik, mi tekintendő magánvéleménynek, és mi:közmegítélést befolyásoló sajtóproduktumnak! sőt büntetni is kívánnak, méghozzá keményen, de csak az EU soros elnökség lejárta után.
…és akkor lássuk azokat a problémákat, melyek közvetve, de mégis, megint a kormányunk működésének következményei.
 Eztán, ha egy autóst megbüntetnek, és a tulaj nem fizeti be a büntetést időben, (30 nap) bevonják a forgalomból. Ez a gyakorlat nyugaton hasonlóan működik, de mégis másképp. Itt ugyanis sok a jogtalan büntetés, és ezt a jogtalanságot, nálunk, mindig a  szenvedőalanynak kell bizonyítani. Persze, ha már bevonták a papírt, nem fogják csak úgy visszaadni, hiába a tévedés.
 Tudomásom szerint, megszűnik a munkanélküli segély, mint ahogy a közhasznú munka már megszűnt. Legújabb információim szerint, azokat az embereket, akik eddig ezekből a juttatásokból éltek, foglalkoztatni akarják majd, többek közt az árvíz elleni védekezésben. A Gárda ingyen ment, de az nem volt jó. Most megint azt a normális felfogású magyar embert kényszerítik majd munkára, akinek nincs 12 gyereke, hogy a GYES-ből megéljen az egész család, és nincs pofája zt mondani, hogy: ”láthassa mindenki: itten nincs is árvíz. Ha meg lesz, akkor egy putrival odább menek”. Az közvetett diszkrimináció, most majd még mélyebb ráncokat vág az elégedetlen Magyar állampolgárok arcára.
Orbán Viktortól hallottam néhány hónapja:”Százezer állampolgárt nem lehet az utcára tenni a moratórium lejárta után, csak azért, mert az előző kormány rossz gazdaságpolitikája miatt lehetetlen helyzetbe kerülve, nem tudja fizetni az égig emelt törlesztő- részleteket.A kormány, mindenképpen elfogadható megoldást talál az eladósodottak részére” Aztán néhány napja azt hallom: a moratóriumot meghosszabbítják, de a lejárta után, valószínűleg óriási gondok lesznek. (ezzel egyébként egyetértek!) Tudni kell, hogy a most problémát okozó lakáshiteleket az első Orbán- kormány alatt adták, boldog-boldogtalannak. Egyrészt, mert valamiféle lakásmegoldás kellett a fiataloknak, másrészt, mert a jó üzlet adott volt, hiszen fedezet gyanánt Apu- Anyu háza is úszik, ha… Másrészt, mert a kölcsönt alacsony kamatra adták ugyan, de járulékos költségekért (Hitelbírálat, állapotfelmérés, stb) óriási összegeket számoltak fel. A lényeg, hogy az építőipar fellendült, a bankok nyertek, a biztosítók kaszáltak…. De meddig? Hiszen minden józanul gondolkodó, tisztában volt már akkor a ténnyel: A kölcsönök felvevőinek nagyobb hányada becsődöl’! Valószínűleg ez volt a hosszú távú cél, hiszen így ugrik a ház, ugrik a fedezet. Ma azt hallom, hogy, hurrá!- a kormány megadóztatja a bankokat, és a multikat. Ez azonban így, nem igaz. Ugyanis a válságadó, tulajdonképpen egyszeri adó. Szükségessége pont a multiknak, és a bankoknak köszönhető, de hosszú távú megoldást természetesen nem jelent! Ráadásul a legutóbbi híreket hallva, a kormány, bizonyos esetekben kezd visszatáncolni.
 Az energiaszolgáltatók, az eddigi 3 helyett, 2 hónap múlva kikapcsolják a szolgáltatást. Tudni kell, hogy az etnikai telepeken senki sem fizet áramot!!! Egyszerűen ellopják, de állítólag valamiféle ingyen megoldást is kitaláltak számukra, hiszen az áram, ma alapvető szükséglet. A fát régóta lopják, de állítólag nem lehet bizonyítani, hiszen a biciklire kötözött farakás nem is lopott tűzifa, hanem ellensúly. Nem mondom, hogy nekik nem kell élni, de megint belőlem, belőlünk? Megértem azt is, hogy aki 2 hónapig nem fizette az áramot, valószínűleg 3 után sem fogja, de hátha mégis! Hiszen aki két hónapja nem fizeti, az eddig fizette! Aki eddig lopta,eztán is lopja majd! Másrészt, az áram, nem raktározható. Az erőmű termel, az áramot használjuk,és a felesleges áram, egyszerűen elvész. Érdekességként közlöm, hogy pl. a Paksi atomerőmű, amely a maga megtermelt óránként 2 gigavattjával az ország szükségletének 60 % fedezi, 10.5 forintot kap kilovattonként az áramért. Tessék megnézni a számlán, mekkora haszna van a kereskedőnek, és az államnak…és akkor sajnálják a csórótól, azt az egy hónap egérutat.

                                                                 DEJA-VU

Milyen furcsa, hogy 1999-ben volt ugyanekkora belvíz volt… aztán árvíz, majd mérgező iszap a Tiszába. Az akkori árvízben leomlott házak egy része mára felépült. Persze óriási adományösszegek tűntek el,és még mindig nem reabilitálták teljesen a környéket, de történt valami. Elmúlt 10 év! A belvízkárosultakon nem segített senki, és mint a lejjebb olvasható tanulmányban kitértem rá, a belvíztárolók is ugyanolyan-semmilyen állapotban vannak,mint annak idején. Az iszapkárosultakat halászati,és mezőgazdasági egységeket, és az Élő Szőke Tiszát senki sem kártalanította. Isten, és a természet segített.
Ma pedig?????????
A vörös iszappal kezdődött. Tegnap mutogatta a TV, hogy technikai felszerelések szétosztásával segít a Vöröskereszt, amely garantálja, hogy a hozzájuk került adományok célba érnek. Ennek a riportnak az az apropója, hogy híre ment: eltűntek a devecseri adományok. Persze senki sem mondta, hogy a Vöröskereszt adományairól van szó. Viszont a riport ezekkel az adományokkal foglalkozott, a többiről csak annyit mondott (mint ahogy Pandacsöki Boborján mondaná): „NEMISSIGAAAZ!”
Aztán itt a belvíz: Szivattyúzzák, de minek? Hiszen a belvíz, az nem árvíz, kéremszépen’! A föld, olyan, mint a szivacs. Magába zárja a folyadékot, majd, ha telítve van, akkor a tetején a folyadék összegyűlik. Ha egy pontból kiszivattyúzom a vizet, akkor az egész területről újra odagyűlik mindaddig, amíg mindenhonnan el nem vezettem a felesleget. Ez annyit jelent, hogy az egész alföldben össze, és a felszínre gyűlt vizet el kéne szivattyúznom. Lehetetlen. Persze az átkosban megoldották! Néhány cm-el a  föld felszíne alá ásott víztározókat létesítettek. Ebbe nagyobb mennyiségű víz fér mint a talajba, hiszen ennek a tárolónak minden egyes négyzetcentiméterét a víz tölti ki, nem pedig a talaj,ami csak egy bizonyos mennyiségű vizet képes elnyelni. Ezeket a tárolókat, ideiglenes tavakként a vízi élőlények vették birtokukba, vagy az azóta tönkrement, kezeletlen csatornarendszerek segítségével a folyókba csapolták. A szivattyúzás tehát nem megoldás, de jó pénz az államnak, és a munkát végző cégnek is. Mint ahogy jó pénz a szemét eltűntetése is. Én az északalföldön élek. Itt a termőréteg alatt, jó minőségű sóder található, amelyet bányásznak is nagy erővel. A kitermelt sóder helyén maradt „bányatavak” egy részéből horgásztó lett, vagy sportolásra használják őket. Ezek a tavak, pont úgy működnek, mint a fent említett víztározók.K.b.10 éve rájöttek, hogy ezeknek a tavaknak a medrében sok minden elfér. Hoztak egy törvényt (és nem vagyok biztos benne, hogy nem pont 98-02 közt, miszerint, „ezeket a tavakat vissza kell temetni,mert a talajvízszint olyan mértékben csökkent, hogy már az ásott kutak vízhozama is veszélybe került…” 17 éve lakom itt. Azóta kutam is van, de nem tapasztaltam, hogy csökkenne a talajvíz szintje. Sőt, az alábbi fotón látható, hogy 99-ben ugyanekkora víz volt a völgyben (Túltelített talajvíz = belvíz). Viszont a környék (Monor-Dabas-Bugyi-D.varsány) több települése közelében találtak külföldről származó préselt veszélyes hulladékot. Az eseten a sajtó is sokáig csámcsogott. Persze az okokat senki sem kereste. Azt sem kérdezte senki: „Mivel töltik vissza a sóderbánya medreit?”... Illetve, én megkérdeztem, amikor ott dolgoztam. A válasz: A letermelt meddővel. Tehát: Leabrámolják (a termő réteget lefejtik, és más, tápanyagban szegény területen szétterítik) a földet. Majd letúrják a meddő agyagos homokot, aztán kiszedik a sódert kb 9-13 m. mélyen, és ezt az egész gödröt visszatemetik azzal a meddővel, amely mindössze egytizede az onnan elhordott földnek. De a magyar elhiszi ezt is. Mi lesz, ha sajtószabadság sem lesz? Szerintem, minden valószínűség szerint telepakolják a tavakat szeméttel, törmelékkel, hullákkal, meg ki tudja mivel, aztán néhány centi meddő… és tele a zseb. Véletlen, a belvízvédekezésben használható mellékterméke lenne ez a néhány hektárnyi tó a bányászatnak, nem beszélve róla, hogy a régebbi tavak, napjainkra kiváló turisztikai célpontokká vál

Ezt most találtam. (nem emlékszem rá, de tetszik!)

Banális blues

„Az élet nem  habos torta!”
Virágelvtárs ezt akkor ott tudta.
Hiába hajoltunk balra és jobbra.

A felszín úgyis összezúz,
Az életünk banális blúz!

”Jövőre veled ugyanitt”
Az ígéret szép volt, és megtanít
Hogy holnapra felejtsd az igazit

Az ingeden penészes rúzs!
Az élet csak banális blúz

”A mindenséggel mérd magad”
Ha kezed a  pohárhoz ragad
A mindenség mögötted marad

Így igazán mélyre nyúlsz
Mert az élet egy banális blúz

”A jó pap holtáig tanul!”
Ki a fénybe néz az megvakul
A lelkedhez ragaszkodsz konokul

A végére úgyis kinyúlsz
Az életed banális blúz

”Ásó, kapa, és nagyharang”
Örökké csak a halál tart
A halál nekem egy kis falat

Tudom, hogy a mélybe húz
De az élet az banális blúz

videa.hu/videok/h irek-politika/gyurcs anyeknak-polit.gyilk oss-beszed-biblia-el oadas-VxgttnEgMwrsU2 rE

Ha erre katt...akkor sikerül?

7> Extra Hungariam non est vita, si est vita, non est ita.   

                    A lenti bejegyzések  folytatása
                     ”A jövő, holnapra jelen, a ma akkorra múlt
                       Reményt élményt s emlékeket az idő egyszerre nyújt”

 Összegezve tehát: Teljesen mindegy, hogy hogyan nevezzük a világgazdasági rendszer egészét, annál is inkább, mert szereplői teljesen más pozícióból, más-más módon járulnak hozzá a működéséhez. Van, aki csupán megéli, van, aki termelő munkát végez, van, aki a fejlődése érdekében szellemi produktummal járul az egészhez, és van aki irányít, a lényeg, hogy mindannyian a nagy-nagy egész része vagyunk, amely „nagy egész” előbb-utóbb darabokra hullik. Olyan, mint egy buborék. Részleteiben nem létezik, de amíg gömb,  melynek felülete itt-ott kidomborodik, a másik helyen pedig bemélyed, addig látjuk, érezzük- sőt csodáljuk, mert szivárványszínű, csillogó, nem tudni mi mi-mindent jelent… pedig csak szappan, és víz. Amikor ezek a bemélyedések, és dombocskák olyannyira eltorzítják a felületet, hogy az már nem hasonlít a göbhöz ez a szappanbuborék, mindenképpen kidurran, hiszen a fizika, komoly követelményeket TÖRVÉNYEKET támaszt a gömbbel szemben. Kocka alakú gömb nem létezik. A társadalomtudományokban is vannak olyan törvények, amelyek nem hághatók át akkor sem, ha ez esetben nem éppen egzakt tudományról beszélünk.
  Ugyanezeket a problémákat más időben, más pozícióban, de az előző évezred végén többször átéltük már. Karl Marx, akit ma következetesen degradálnak, (bár hitelesen nem bírálják!!!)nézetei , és okfejtései, de főként, tagadhatatlan konklúziói miatt, már 1867-ben, nálam sokkal szakszerűbben, bár nyilván speciálisabban fogalmazva leírta a tőkés gazdasági rendszer egyértelmű hibáit, és annak várható rövid, de hosszú távú következményeit is. A tőkés rendszer, mindenképpen öngyilkos rendszer, hiszen az egyensúlyként kezelt, de valójában pont a különbségek alapján működő gazdasági paradoxon olyan helyzetet generál, amelyben az ellentétes érdekek, mind gazdasági, mind társadalmi, sőt! ökológiai tekintetben  is  ellentétesen fejlődnek, mint azt a logika, a fizika,és a szociológia törvényei megkövetelnék.      A tőkés rendszerben, valójában csak a technika fejlődik tagadhatatlanul pozitívan, de ez is negatív következményeket hozva. Valódi megoldás mindaddig nincs (és ezt Marx tőkésként is látta,és elismerte) amíg a világ egésze, egy új fajta, szükségletszemléletű, tehát profitmentes gazdasági rendszer megalkotására, és működtetésére nem képes. Ezt a fajta társadalmi- gazdasági- politikai rendszert kommunizmusnak nevezzük.  Bár Marx bízott a kommunizmus kényszerűségének erejében, hiszen előre jelezte a mai globális gazdasági válságot, rá nem jellemzően, mégiscsak szubjektíven gondolt a megoldásra. Figyelmen kívül hagyta ugyanis azt az egyszerű tényt, miszerint a gazdaság teljes átalakítását, egy bizonyos tőkés- társadalmi fejletség szintje felett, a fegyverek minősége, és birtokosaira jellemző társadalmi osztály minősége miatt, kizárólag a gazdaság abszolút irányítói végezhetik el. Tudjuk, hogy Marx nem csupán zsidó származású filozófus volt, de felmenői közt számos rabbi akad. Ő az az egyén, akiről alább írtam már- aki tehetsége, és (vagy) pillanatnyi helyzete miatt a működő rendszerben homokszemként (mégis meghatározóan) befolyásolja előre nem látható irányba a tömegek, egyébként előre számítható jövőjét. Tudjuk, hogy a gazdaság mai irányítói is a zsidóság képviselői. Mindez nem a lehetséges, értelmetlen- negatív előítélet lehetősége miatt fontos, hanem mert tudni kell: a zsidóság nem csupán vallásában, de saját magát megjelölve fajtájában is elhatárolódik a többi embertől. Ennek egyszerű oka, a valódi hatalom, és tudás (!) megőrzésében keresendő. E- „tanulmány” elején már rámutattam, hogy a civilizáció hajnala óta őrzi a kereskedelem során megismert vívmányok értékét, titkait. Napjainkban mindennek pont annyi lényege van, mint a társadalmi helyzetük több ezer éves történetének. A mai gazdasági vezető réteg, többszörösen „önvédett” helyzetből szemléli, és irányítja a modern civilizáció alapját, és zálogát: az értékkülönbségek állandó meglétét. A zsidóság a pénzt, nem mint tárgyat, hanem mint fogalmat birtokolja, hiszen egy bizonyos összeg felett, a pénz mennyiségének semmi értelme. Pont ez a válság lényege! Amikor a Pénz abszolút értéke megszűnik létezni, az maga a vég…. Vagy a kommunizmus, amit pont e-miatt a lényeg miatt kell gyűlölnie minden embernek, aki a pénz értékét biztosítja!

  Paradox megoldás lenne elvárni , hogy ezt a rendszert, az irányítók egy olyanra cseréljék, amelyben anyagi, és erkölcsi tekintetben az általuk eddig irányított tömegek szintjére süllyednének. Tehát, a világgazdaság teljes átalakítása megoldás lenne, de a kommunizmus (sőt a felé vezető szocializmus is) olyan utópiák, melyekről a történelem bebizonyította, hogy még olyan társadalmi traumák okán sem képesek megvalósulni, mint a XIX század végén végig söprő nulladik világháború.(hiszen közel egy időben a világ minden pontján, főként társadalmi elégedetlenségből fakadó forradalmak, és háborúk dúltak)  vagy a két, nevén nevezett világégés.
 A harmadik lehetséges megoldás, bár előre jelezhető, mégsem tervezhető, irányított folyamat következménye. Mint az imént is írtam, komoly a átalakulások mindig, valamilyen társadalmi trauma, általában a háború következményei. A világháborút, mint eredményt ígérő megoldást, már a cikk elején elvetettem, viszont, a természettudomány fejlődése okozta környezetkárosító hatás olyannyira felgyorsult, hogy a mai számítások szerint néhány évtized (de reálisan felmérve, mindössze néhány év!) elteltével a föld fizikai jellemzői olyannyira megváltoznak, hogy a következmények túlszárnyalják a tömegpusztító fegyverek hatását. Összehasonlításként. A Hiroshimai atombomba, azonnal elpusztított 100 000 embert. A Sumátrai szökőár kb 230 000. emberéletet követelt, míg a New Orleansi hurrikán,  65 millió dollárnyi értéket pusztított el. A természet, módfelett egyszerű, de rendkívül őszinte módon, számunkra, sokszor érthetetlen törvények szerint sokkolja, pusztítja az őt felülbíráló, meggyalázó, megalázó EMBERT!
 Nem szívesen bocsátkozom előrejelzésekbe, sőt, a megfigyeléseimet, intuícióimat sem kívánom e-helyen megfogalmazni,  hiszen a társadalmiakkal szemben a fizika törvényei, történései mérhetőek, és tagadhatatlanok...
Nézetek körül magatok!
 
Abban biztos vagyok, hogy a fent olvasható gondolatok nem kizárólag az én fejemben születtek meg. Mások, akik nálam komolyabb alapokkal rendelkeznek, tán már a megoldást is kiválasztották. Várják, vagy előkészítik.  Én, legvalószínűbbnek, és legélhetőbbnek, a harmadik variációt  tarom. Részint, mert elkerülhetetlen, részint, mert nem okolhatok érte senkit, csak az emberiség egészét, végül pedig (de nem utolsó  sorban), mert bár iszonyú pusztulást ígér ez is, de a trauma, a START, kicsit sem tőlünk függ. Hiszen már elindultunk!

6> Extra Hungariam non est vita, si est vita, non est ita.   

                   A lenti bejegyzések  folytatása

                         ”A jövő, holnapra jelen, a ma akkorra múlt
                       Reményt élményt s emlékeket az idő egyszerre nyújt”

Az alcímben olvasható lényeg… az is, hogy a folyton múló idő, következmények sora, melyben a jövőt, a múltunk, és jelenünk értékelésével komoly esélyekkel jósolhatjuk meg.
 A jelent, leginkább a káosz határa jellemzi. Az egyéni jelenlét értéke, vagy értéktelensége, a közösségi érdekek leértékelődése, a társadalmi hovatartozás zavaros határozatlansága, vagy magasabb szinten: a világgazdaság, és politika, amennyiben valamiféle együttes rendszerként vizsgáljuk, pengeélen egyensúlyoz a totális összeomlás, és a reális, hosszabb távú megoldás lehetősége közt.
 Ahhoz, hogy a mostani problémákat: az újabb ipari forradalom­­­­­­­­­* következményeként nyakunkba szakadt gazdasági válságot, illetve az ebből fakadó nemzetközi, és (pl. esetünkben) nemzeti politikai konfliktusokat hathatósan megoldjuk, alapvetően 3 utat választhatunk.  A ma tapasztalható problémák mértéke túlnő, az ideiglenes -„válság- kezelés” lehetőségén.

Az egyik megoldás, a totális háború…lenne (merthogy a lokálisakból, eddig sem következett hosszú távú, pozitív eredmény)  de ennek a „megoldásnak” nincs értelme, értéke, hiszen nincs, aki a végeredményt élvezhetné, vagy akárcsak - megélhetné.
 A másik lehetőség, a globális gazdasági átalakulás. Mivel ez a legbékésebb megoldás, érdemes elmélkedni róla.
 Lényege, a magánvagyon, és magánhatalom átértékelése, a közös humán,és anyagi értékek előtérbe helyezése. Nem csupán a pénzről, hanem a pénz értékét adó energiáról, munkáról, bármilyen, az ember által értékelt szellemi, lelki, vagy anyagi javakról van szó!
  Részleteiben: A foszilis energiák felhasználása köré épülő komplett gazdasági rendszer ( Kutatás, bányászat, energiaátalakítás, energiaszállítás, energiafelhasználás, az energiafelhasználása által létrehozott egyéb javak….) megváltoztatása szükséges ahhoz, hogy a foszilis energiát alternatív energiára váltsuk. A legnagyobb gond az, hogy amennyiben ezt nem tesszük meg, a környezetszennyezés okozza a modern civilizáció, tehát az emberiség végét. A világgazdasági rendszer, tulajdonképpen egy nagy kör, amely többek közt, az energiafelhasználásra épül, és ettől függ . Az energiát, mint tényezőt,  példának említettem, és nem egyetlen megoldandó problémának. Az élelmiszeripart is említhettem volna, hiszen ennél alapvetőbb igényünk csak a szaporodás kérdése lehet, és bizony, mindkét kérdésben ugyanolyan sötét a jövő képe, hiszen míg az állat, és növényvilág popupációinak egyensúlyát természeti törvények befolyásolják, addig az ember egyre több zavaró tényezőt iktat ki a számára mind biztonságosabb élet érdekében. Védekezik a betegségek ellen, megmenti az életképtelen egyedeket, sőt, gazdasági tényezőként kezeli a társadalmilag összeférhetetlen, vagy biológiailag, alkalmatlanokat, e-mellett a kényelmes élet negatív vonzataként jelentkező balesetek ellen is előre (na meg utólag) védekezik  Mindez társadalmi zavarokat, és túlnépesedést okoz,(ami kérdésessé teszi a lelki béke, és az emberi élet abszolút értékét.)  … hogy az emberek egyre többen lehessenek, egyenes arányban kéne nőni az élelmiszer mennyiségének, viszont ahhoz, hogy kellő mennyiségű élelmiszer alapanyagot termeljünk, egyre nagyobb területre van szükségünk, egyre több munkásra, amivel még csak nem is lenne baj, hiszen felállhatna egy egyensúly, mely az alapvető szükségleteket mindannyiunk részére biztosítja. Azonban (mint ahogy az energiafajták, és felhasználásuk esetében is)  az ésszerű egyensúly, értékében a magánérdek mögé szorul. Nem mindenki akar termelni, de mindenki éhes lesz előbb utóbb. Ebből az (is) következik, hogy a megfelelő mennyiségű élelmiszer alapanyagot minél kisebb helyigénnyel, minél kevesebb munkaerő igénybevételével, tehát minél olcsóbban akarjuk előállítani annak érdekében, hogy az adott mennyiség azoknak az embereknek a számára is elegendő legyen, akik a termelésben nem kívánnak részt venni. Természetesen ez-utóbbi emberek irányítani fogják a termelés folyamatát, mégpedig a számukra legkedvezőbb irányba. Ha pedig  e-szerinti az alapelv szerint értelmezzük a folyamatot, tehát az irányítók elérik a céljukat, mégpedig, hogy valódi, termelő munkát nem kell végezniük, de cserébe el tudják hitetni a nekik dolgozókkal, hogy a jelenlétük pont olyan fontos, mintha részt vennének a termelési folyamatban,akkor egyre nagyobb felesleget állíthatunk elő. Ez a felesleg, a haszon. Tehát, minden esetben: legyen az energia, élelmiszer, vagy használati tárgy, szolgáltatás, vagy bármi más, felesleg keletkezik,amely eladható értékként vesz részt a körforgásban. A felesleg, nem egyenletesen, az emberek igényei szerint oszlik el. Ebből egyenesen következik, hogy akinek kevés van, az elégedetlen, akinek pedig sok jutott, az igyekszik megtartani a pozícióját, hiszen az anyagi, és szellemi javak általános értéke, állandó fogalomként kifejezve: a pénz, ami pedig a hatalom záloga.  Csakhogy! A pénz, tulajdonképpen csereeszköz. Olyan fogalom (tárgy) amely egyrészről fizetség a munkáért, és fizetség a javakért is. Leegyszerűsítve tehát, a munkás pénzt kap azért, amiért előállít valami féle terméket, majd ezt a pénzt olyan javakért adja cserébe, amit nem ő állított elő, de szüksége van rá. A tőkés, (legyen az ipari, vagy mezőgazdasági befektető) nem állít elő semmit, de rendelkezik azzal a pénzzel, (vagy hitellel) amiből a munkást kifizeti, illetve megveszi a nyersanyagot (ami szintén munkások munkája által keletkezett), gépeket, energiát, s.t.b. A tőkés tehát megtermelteti az árut, kifizeti a megtermeléshez szükséges összeget, majd eladja az árut., természetesen több pénzért, mint amennyibe az előállítás került. Ez az értékkülönbség, a profit. Ezt a profitot, normális körülmények közt többen használják. Spekulációk sora épül erre a profitra, no meg ebből a profitból kéne finanszírozni a köztisztviselőket, a szociálisan rászorulókat, a művészeket, betegeket, a tudósokat a koldusokat, és mindent, ami a munkás bérének maradékából már nem fedezhető. Ahhoz, hogy ez a rendszer működjön, el kell adni az árut, amit a tőkés megtermeltetett, viszont a tőkésnek, mint már az elején jeleztem, az az érdeke, hogy cége, minél olcsóbban termeljen, minél többet. Egyre kevesebb munkás, egyre többet termel, ezért egyre kevesebben kapnak bért, hiszen nincs szükség a munkás munkájára. Amennyiben ez a jelenség általánossá válik, tehát a munkás hiába akarna más területen munkát találni, ott is ugyanez a helyzet, munkanélküliséggel kell számolnunk. A munkanélkülinek nincs pénze, ezért nem vásárol a megtermelt áruból, tehát a megtermelt javak egy része a tőkésnél marad, nem tudja azt eladni, de élni a munkanélküli is akar, tehát őt is a létrehozott profitból kell eltartani…A túltermelési válságok mindaddig kezelhetők, míg a termelésre épülő spekuláció szabályozni tudja az egyensúly megbomlása okozta gazdasági ellentéteket, de amikor a fizetőképes kereslet annyira lecsökken, hogy az amúgy is túltermelési válsággal küzdő tőkés már nem képes finanszírozni az érdekeit védő államot, akkor gazdasági válságról beszélünk. Olyan ez, mintha egy láncszemet melegítenénk hegesztőpisztollyal, az nyúlik, bizonyos részei elvékonyodnak, majd amikor  kiolvad a vontatóláncból. A konvoj leáll.
 Összegezve tehát: Teljesen mindegy, hogy hogyan nevezzük a világgazdasági rendszer egészét, annál is inkább, mert szereplői teljesen más pozícióból, más-más módon járulnak hozzá a működéséhez. Van, aki csupán megéli, van, aki termelő munkát végez, van, aki a fejlődése érdekében szellemi produktummal járul az egészhez, és van aki irányít, a lényeg, hogy mindannyian a nagy-nagy egész része vagyunk, amely „nagy egész” előbb-utóbb darabokra hullik. Olyan, mint egy buborék. Részleteiben nem létezik, de amíg gömb,  melynek felülete itt-ott kidomborodik, a másik helyen pedig bemélyed, addig látjuk, érezzük- sőt

     Nyiltan, a jobb, és baloldaliság ellentétéről

 Mindenek előtt, tizzuk, mi is a jobb, illetve baloldali politikai álláspont. Bár erre itt, nem lenne szükség, hiszen ez nem ismeretterjesztő, hanem inkább véleménykinyilvánító lap, amennyiben a politikai lényegét vizsgáljuk.
  Jobboldalinak, általánosan a konzervatív, a valamilyen tősgyökeres hierarchiában felosztott társadalmú, míg baloldali eszmének a haladó, a szociális különbségeket inkább humánértékalapon megkülönböztetni kívánó politikai nézetet értjük. Ezen belül megkülönböztetunk radikális illetve közép-jobb, közép-baloldali politikai felfogást, amely nem tévesztendő össze a szélsőséges nézetekkel!
 Hihetnénk, hogy semmi lényege az imént leírtaknak, hiszen egyrészt, aki manapság politizál, az vagy szakmai alapon teszi ezt, vagy autodidakta, illetve (szerintem) inkább dilettáns módon.
 Aki szakmai alapon politizál, az- eltekintve a tudományos alapon politizálóktól,  egyféle képpen gondolkodik: én-Én-ÉN! Ez azt jelenti, hogy egyáltalán nem érdekli a politikai ideológia, hiszen a politikai hovatartozás jelölése, számára csupán eszköz. a lényeg a pénz, illetve magyasabb szinten a hatalom, és nem számít, hogy ezt milyen áron, vagy módon éri el. Machiavelli mondotta 1500 körül, hogy a cél, szentesíti az eszközt. Ez az örökérvényű megállapítás mindent elmond a politikusokról. Egyszer egy politikus ismerősöm azt mondta: Ahhoz, hogy jó politikus légy, egyetlen fontos dolog szükséges: Iszonyú hosszú kar... hogy hátra nyúlhass vele a gerincedig, majd azt kiszakítsd onnan, és jó messzire elhajítsd. A politikusok annak a régi latin mondásnak az értelmét is tudják, mely szerint, cirkusz, és kenyér kell a népnek. Ha elég nagy a cirkusz, kenyér sem kell.
 Ha valaki otthon politizál, azt a legritkább esetben érdekli, hogy a jobb, és baloldal fogalma a Francia Forradalomig vezethető vissza, és azzal sem különösebben törődik, hogy míg a jobb oldal az anyagi világot tartja lényegesebbnek, az embert ez alá rendeli, addig a bal oldal az emberi értékeket tartja meghatározónak,amihez képest a világ, relatív.
 Az otthon politizálók 80-90 % egy dolog érdekli. A vita lehetősége. Legyen ok leköpni a másikat, legyen miért kinevetni, megvetni, megítélni. A dilettáns politizálók tehát pont azt teszik, amit a politikusok elvárnak tőlük. 
 Ma, magyarországon, gyakorlatilag semmi értelme oldalakról, és árnyalatokról beszélni, hiszen semelyik oldal nem az eredeti ideológia szerint működik. Rendszeresen hallgatom, olvasom, és véleményezem mindhárom (hiszen a kisebbség külön oldalnak tekinthető) oldal politikai fórumait, és azt látom, hogy senki sem keresi a konfliktusok megoldásának lehetőségét, tulajdonképpen búfelejtőként kezelik napjaink új lehetőségét, az informatika fejlődésével született online, tehát azonnali, mások által látható, érthető reakciót közlő műsorokat, oldalakat.
Folyt köv

Mindenek előtt: Tiszta szívemből kívánok Boldog új esztendőt Nektek!

Számomra a tavalyi év, mintegy felkészítő jellegűen vegyes esztendő volt. Ez a lap, nagyjából azokról a következtetésekről, a világ felé való érzésekről szól, ami én vagyok. Köszönöm Maryannának, azt a sok-sok időt, amit a technikai háttérre áldoz, hiszen a honlap külleme, és működése az ő érdeme. Az utóbbi időben, több, mint 100-an keresik fel Peth könyvét, naponta, ami viszont annak a néhány olvasónak az érdeme, aki  akár direkt, akár véletlenül, de rátalált erre a honlapra, és másokkal is megosztotta az innen eredő gondolatait, esetleg ajánlva az itt olvasottakat, látottakat másoknak.
 Az utóbbi két évben nem annyira a versek, hanem a politikai mondandójú írások vették át a főoldal terét. Pontos dátumot is mondhatnék: 2008. November 24. Akkor azt írtam:
„…Nóri! Tudom, hogy ami megtörtént, az nem változhat meg. Nagyon sokat gondolkodtam rajtad. A kisfiam karate bemutatóin ezután is ott leszel velünk a hipp-hopp csapattal, és az év végi díjátadókon is „halljuk” majd a neved. Gondolatban én átéltem az elkeseredettséged, a fájdalmad, mert egyebet nem tehetek. Illetve talán annyit mégis, hogy megköszönjem ezt az áldozatot. Hiszen a Te fájdalmad árán indult el valami, ami nekünk, halandóknak nagyon fontos. Én, és sokan mások, most újra bízhatok, hogy a gyermekemnek jobb lehet. Miattad!
 Köszönöm hát, nyugodj békében Nóri!”
Tisztelettel: Both Péter
 Az akkori események újabbakat generáltak, és a történet lavinaként dagadva sodorta a népet egyre mélyebbre. Sok, későbbi , komoly politikai esemény oka vezethető vissza erre a szörnyű dátumra. Itt nálunk, a cigányprobléma konszolidálódni látszik, de az ország általános állapota, minden tekintetben, érezhetően rosszabbodik. Természetesen nem mindenkié, hiszen mindenható kormányunk tagjai büszkén konstatálhatják: Mégis csak sikerült!
 Jól emlékszem politikai tekintetben a gyermekkoromtól, egészen tegnapig. Amikor ma megláttam Smidt Pál drámaian megrendezett, mesterkélt köszöntőjét, eszembe jutott, hogy mennyire utáltam szegényt, amikor Főpolgármester jelöltként hangoztatta a függetlenségét. Rövid idő múlva a FIDESZ alelnöke lett, de e-mellett a MOB elnökeként védte a Magyar olimpikonok jogait, érdekeit. Egyengette az útjukat a tőle telhető leg jobb tudással. Elsőként jelentette ki Annusékról, hogy nyilván doppingoltak( mert az NOB igényei mégis csak fontosabbak két atlétánkénál).
Ma Ő az országunk első embere. A sors furcsa fintora, hogy Mádl Ferencet (aki harmadszori sikertelen megválasztása után legörbülő szájjal , de mégiscsak főfőnök lett) , és Solyom Lászlót a raccsoló-selyp jogászt követve ezen a poszton, a Magyar nyelv védelmében több ízben nyilatkozta komoly arccal: Ő munkálódni fog a nyelvünk fejlődéséért, szépségének megőrzéséért. Erre ma azt olvasom a Stop-on:
"Isten, áldd meg a magyart / Jó kedvvel, bőséggel" - írta Kölcsey Ferenc 1823-ban. "Isten, áld meg a magyart! Jó kedvel, bőséggel!" - írta a Köztársasági Elnöki Hivatal, és mondta Schmitt Pál 2011 január elsejének első órájában a televízióban.

Az idézet annak ellenére szerepel rosszul a hivatal honlapján…A helytelenül idézett mondatot nem sokkal cikkünk megírása után, délben kijavították…”
 Az egész bagatell ügyben az a legszebb, hogy Kölcsey így írta meg az első két sort:
Isten áld meg a Magyart
Jó kedvel, bőséggel,
Vitatkozhatunk a ragozások, és az írásjel helyességén, de  egyrészt, akkoriban nem annyira a tiszta logika, mint a tradíciók határozták meg a szabályokat, másrészt: Ő így írta, és kész! Akár tetszik, akár nem, a cikk írója tévedett. Ma másként szövegezzük a Himnuszunkat, de  ezt annak a hivatalnoknak is tudnia kellett volna, aki ezt így közölte az említett honlapon. A  (szerintem) legnagyobb hiba pedig, hogy, miután dilettáns módon az eredeti szöveget tették közzé, valójában nem tudták, mit is tesznek, és gyorsan javították a „hibát” ahelyett, hogy indokolták volna. Mindez egy apró hiba az év első napján, de kiválóan tükrözi a jelent, és szomorúan rajzolja meg a jövőt!
Isten legyen velünk!

      
„Csendes éj”

Az éjszaka zajai ellepik a tájat
Életre kelnek félelmek és vágyak
Szunnyadó ember a holnapot várja
Na pont ez a nyugalom, nem várható mára!

Színes fényekben merész remények
Pezsgőt vedelő vidám legények
Virsli és sült malac fekszik a tálban
A holnapi újév mosolyog a mában

Fiatalok serege a táncot ropja
Menekül az élet ezernyi gondja
Reggelre egy évvel öregebbek leszünk
A fejfájás ellen, majd orvosságot eszünk

S az éjszaka zajai majd lecsendesülnek
A másnapos emberek elszenderülnek
Alszik az álom is a borszagú gőzben
…És szólít az anyám: „Friss kávét főztem!”

Első egyértelmű lépés a totális diktatúra felé!

Tegnap, egy olyan törvényt írt alá a 2/3-os rezsim "független feje", mellyel az általam írt cikkek jövőbeni törvényessége is megkérdőjeleződik. Ma még 2010.-et írunk, de holnap, már  "jövőre" van. Lehet, hogy egy ideig ez az utolsó őszinte irományom, amely politikai mondandót hordoz.
 Az uralkodó osztály látja az óriási szakadékot, ami a jövőnk útjában áll, ezért napról napra egyértelműbb törvényeket hoz a hatalma biztosítására. A hírek, sokkal konkrétabban befolyásolják az egyszerűen gondolkodó embereket, mint a saját tapasztalataik, hiszen, míg ez-utóbbiakat megéljük, a híreket csak el kell hinni. 
Nihil nimis- Az is hír, ha nincs hír! Ha nincs mit enni, az nagyon rossz. Ha semmibe veszik az érdekeid, ha letagadják a múltadat, ha elveszik felőled a fedelet, az is rossz. De ha nem hagynak beszélni, az mégrosszabb, hiszen a "gondolatnak megtiltani nem lehet".
Ad astra, per aspera- tövises az út a csillagokig

A média törvény nem egyéb, mint mégegy tövis a szebb jövőig. Remélem, és hiszem, hogy a fiam , megint olyan büszke lehet a magyarságára, mint amilyenek mi voltunk gyermekként. Magyarország sokat változott azóta. Ezt az országot tervszerűen szétrabolták, leigázták, tönkretették erkölcsileg, gazdaságilag, de még földrajzilag is, az utóbbi 30 évben. Sajnos ez még csak nem is a mélypont, hiszen tavaszra áradással, belvízzel, etnikai viszályokkal, és totális csőddel kell számolnunk. Deja vu! Mintha Isten is tiltakozna a Jelenük ellen.A médiatörvény ezeknek a várható törvényeknek az elfedésére készült. Európa értelmesebb politikusai érzik, hogy ez helytelen út, de ez itt Magyarország!
 1848.-ban voltunk utoljára ilyen komoly gödörben nemzeti, gazdasági, és politikai értelemben.. Akkor a "sógorok", ma a bankár-etnikum tépi ízekre a Nemzetet. Nemzeti öntudatát olyan energiával tapossák a sárba nap, mint nap, mintha végleg meg akarnák semmisíteni mindazt, ami Magyar. 1848-ban fél európa összefogott, mert a Magyar bár önfejű, és békétlen, álnok, még a saját népével is, de ha felbőszítik, akkor irgalmatlan. Találékony, gondolkodó, és energikus. Soha nem született annyi hős, mint amikor szükség volt rájuk, és soha annyi irodalmi remekeket nem írtak még, mint akkoriban. 
Akkor, legyőzték a Magyar népet, de olyan romokat hagytak, amelyből ma is várakat építünk.
 Tudom, hogy lesz ez még roszabb is, mint eddig, de hiszem, hogy minden völgyet hegyek vesznek körül. Európa már tiltakozik az itt kibontakozó diktatúra ellen, de mi Magyarok tehetünk róla, hogy idáig jutottubk! Akik ma büszkén pózolnak a sajtók címlapjain, bukott angyalként hirdetik fedhetetlen erkölcsüket, vajon belegondoltak-e, hogy a történelem ismétli önmagát, és ahogy a völgyeket hegyek követik, úgy egyszer fent, egyszer lent a rend!
 Egy jótanács az uraknak: A törvényeknek addig van értelmük, amíg betartják őket. Azok a törvények, amelyek a már megszokott szabadságot korlátozzák, anarchiához vezetnek, és amely törvény bástyaként védi ma az uralkodót, az holnap pallosként sújt le rá!

Boldog Karácsonyt Nekik is!

               …a lelked megtöltötte
              a család, a szeretet, a béke.
              S a csillagszóró pontjai
              felszöknek az égbe…

             Csak egy percet szakíts
             a boldog órák között!
             Azokért, kiktől ez az illat
             messze költözött.

             A világ Jó, és Rossz
             kavargó tengere.
             Koldusok, királyok
             sodródnak vele.

            De amott, a szomorú szemű
            Ártatlan gyermekek!
            Ők mindebből semmit
            sem értenek!

5>  Extra Hungariam non est vita, si est vita, non est ita.                                                

                                     Múlt, jelen, jövő
                         Az alábbi bejegyzés folytatása
  Mindez a mai viszonyok komolyabb áttekintésével, szinte rémisztő jövőképet mutat, hiszen egy olyan világgazdasági válságot élünk át, amelyből nem látni a kiutat, csak az alagút végi fényeket, de azok a Koreai félszigetről jönnek.
 Történt ugyanis tavaly, hogy az elképesztő diktatúrában, iszonyúan megnevelt Északkoreai katonaság (amely minden bizonnyal rendelkezik nukleáris, és egyéb tömegpusztító fegyverrel, valamint olyan mértékű elvakult fanatizmussal, amihez a japán kamikázék kisovisok voltak) felszólítás után elsüllyesztett egy, egyes hírek szerint halász hajót, más hírekben viszont délkoreai hadihajót, mely megsértette a fenségvizeit. Ebből nemzetközi botrány lett, amelyet Délkorea (nyilván a nagy testvér hatására) nemrégiben egyértelmű agressziónak tekintve hadgyakorlatot, tartott az északi határ közelében. Az erődemonstráció során, véletlenül áttévedt néhány rakéta az északiak felére (ezt csak néhány hírben közölték), amire Északkorea válaszként megágyúzta az egyik déli szigetet. Néhány halálos áldozatát mutogatva Délkorea ismét hadgyakorlatba kezdett, de már közösen az USÁ-val. Mindeközben Japán is Belépett a gyakorlóközösségbe. Egy apró hír szerint, dec. 8. –án egy orosz gép zavarta meg a társasjátékot, de mindehhez hozzá kell venni azt a nyilatkozatot is, amelyet a fentiekben már említett Kína tett: Kina nem engedi, hogy a kizárólagos gazdasági övezetében NÁTÓ haderők gyakorlatozzanak. E-mellett: Kína ma a világ legnagyobb valutatartalékával rendelkező ország az Oroszok, és India mellett, és nem hajlandó belépni a nukleáris ellenörző buliba. Szívesen ad kölcsön a világ 6 legnagyobb bankjának, és hangoztatja, hogy nem akarja Átvenni Amerika szerepét. Bár a hordónkénti olajárat ma még dollárban határozzák meg, de ez, és a más nagytömegű tőzsdeárak is az ő keresletének mértékétől függnek.
  Mindebből számomra az derül ki, hogy az ellenőrizhetetlenné vált világgazdasági folyamatok, ellenőrizhetetlen reakciókat, és politkai eseményeket generálnak

4>  Extra Hungariam non est vita, si est vita, non est ita.                                                

                                     Múlt, jelen, jövő
                         Az alábbi bejegyzés folytatása
 1998-2002-ig, mindenféle ellenőrzés nélkül lehetett munkáltatói igazolást szerezni. Valamennyi önerőre, és általában valamilyen plusz ingatlanfedezetre, valamint az imént említett papírral igazolható magas jövedelemre volt szükség ahhoz, hogy az ember lakáshoz jusson, építkezzen. Az adósság teljes kifizetésének lehetősége csekély volt, hiszen az akkori fizetésekhez mérten hatalmas törlesztőrészleteket szabtak. A cél nem is a teljes adósságmentesítés volt, mint ahogy sosem a kölcsön kifizetése valódi üzlet. - (megint csak) A zsidók nem a kölcsön adott összeg, és a visszafizetett egyösszegű nagyobb vagyonból élnek, hanem a folyamatosan áramló kiszámítható kamatokból. Aki nem tudja fizetni a részleteket, az még egy kölcsönt vesz fel, amit megint csak nem tud fizetni, de kénytelen valamennyit törlesztgetni, hiszen lakni kell valahol, tehát szolgaként dolgozik egy olyan rendszerben, amit szabadnak hisz. Fizet, fizet, de amire vágyik, soha nem lesz az övé, ugyanis az egyik kölcsön követi a másikat, miközben az adós által elvégzett munka, és az adósság aránya mindig az adósság javára változik. Végül is az adósnak, igazából semmije nincs, hiszen amíg ki nem fizeti a teljes összeget, addig a fedezet törvényes birtokosa igazából, a kölcsönadó. A kölcsönadás feltételei, legyen az írásban rögzített, vagy szóbeli megállapodás, bizonyos összeghatár felett, csak a kölcsönadó érdekét képviselik. Ha az adós túl közel jut a célhoz, a „bank” azonnal úgy módosítja a szerződést, hogy az adósság továbbra is fennálljon, vagy újabb kölcsönre kényszeríti az adóst. Akkor van igazán baj, ha a kölcsönszolgáltatásban túltermelési válság keletkezik, vagyis, ha túl sok a becsődölt adós. Ha nincs elég fizetőképes kereslet a kölcsönszolgáltatásra akkor ugrásszerűen megnő a fedezetek kínálata. A fedezetek ezáltal elértéktelenednek, és a kölcsönzők nem jutnak hozzá ahhoz az  állandó összeghez, amelyek a kamatok által, vagy a fedezetek értékesítésével biztosítanák számukra a termelés nélküli jövedelmet. Kishazánkra levetítve ezt az „algoritmust”: az imént említett építési, és egyéb törlesztő részletek a duplájára nőttek a kezdetek óta, és ez nem azért van, mert a forint leértékelődött. A forint azért értékelődött le, hogy a törlesztő részletek megugorhassanak. Persze nem csupán a lakás,és  egyéb hitelekről van szó, hanem minden olyan produktumról, aminek a globális gazdaságban szerepe van A lényeg, hogy a magánemberek által az egész országot el kell adósítani ahhoz, hogy végül korlátlan hatalma legyen rajta annak a csoportnak, amely eredetileg „jószándékúnak látszóan” kölcsönadott. Valójában alacsony, és magas szinten történö etikátlan befektetésről van szó, amelynek az eredménye mindenképpen haszon, hacsak…. És itt a gond! Ugyanis olyan mennyiségű adattal már nem lehet pontos gazdasági mutatókat számolni, nem lehet kiszámítani az eredményt, a jövőt, amennyi összetevője a globális gazdaságnak napjainkban van. A nyolcvanas évek végén a világgazdaság válságának köszönhetően olyan politikai válságba sodródott a világ, amelyből két kiút létezett. A kézenfekvőbb, a világháború lett volna. De mivel minden rosszban van valami jó, Tellerék találmányának köszönhetően a világháború túlélésének esélye, az abszolút számrendszer legelejével egyenlő. Minden élőlény számára! Megoldás lett volna az internacionálé (egységes kommunista világrendszer) de az az ember, akinek mérhetetlen hatalom van a kezében, az élete árán sem osztozik azzal, akin uralkodhat. Az „üzletemberek” nem akartak szocializmust-  a  kummunizmus pedig valójában fiktív fogalom, hiszen olyan nem létezhet, hogy „mindenki a z igényének megfelelően…” Nekik kevés, a szocialista társadalmi rendszerben, biztonságosan elérhető, és tartható társadalmi különbség. Valamelyik politikai ellenpontnak tehát lépni kellett!
 Mihail Gorbacsov 1986-ban Reykjavikban megszervezett négyszemközti (tehát tolmács nélküli!) megbeszélésén olyan megállapodás született, amely névleg a középhatótávolságú rakétákról szólt, azonban valószínűsíthető, hogy valódi eredményeit 2 év múlva tapasztalhattuk. Gorbacsov befejezte az Afgán háborút, majd feladta a keleti blokkot. A távoli jövőt biztos, hogy nem láthatta, de az azonnali robbanópontot lehűtötte. A világvége veszélyét meg nem szűntette ugyan, de bíztató távolságba tolta. Emlékezetes, hogy a találkozó előtt Reagen azzal poénkodott egy hangpróba alkalmával, hogy :”-Figyelem, figyelem! A Szovjetunió atomtámadást intézett az Amerikai Egyesült Államok ellen!” Ez a viccelődés annál is inkább komoly bírálatokat vont maga után, mivel ebben az időben Amerika több ízben hangoztatta csillagháborús programjának fontosságát. Elemzők szerint egyébként (http://csernobil.mindenkilapja.hu/ )a Csenyobili katasztrófa is hozzásegítette Gorbacsovot a gyors cselekvéshez, mert rá kellett döbbennie, hogy saját vezetőiben sem bízhat többé. ( Hosszú, bonyolult résztörténet ez a hatalmas káosz rendszerében. A világ, akkor, megúszta a katasztrófát, Pedig ismeretes, hogy Reagen korlátozott atomháborút, később hagyományos fegyverekkel megvívott háborút szorgalmazott, mégpedig középeurópa területén, mert ez szerinte pont elég messze van a két óriáshatalomtól, márpedig a két ország katonai tömbjének erejét össze kívánta mérni. Ismerve a 61’-ben felrobbantott cár bomba iszonyú pusztító erejét, és tudva, hogy a korlátozott, és az atomháború szavak ellentétei egymásnak, nem kétséges, hogy a Reagennel ellenkező politikusok, megmentették az emberiséget az utolsó háborútól. Gorbacsov Béke-Nobeldíjat kapott, a világgazdaság, és politika játszótere pedig új, lényeges játékokkal, és kiszámíthatatlan játszótársakkal bővült.
Szabad utat kapott a piacon Kína, amely államot tulajdonképpen még a II világháború is elkerülte, mert a háttérvezetők számára túl nagy falat volt egy ekkora létszámú fanatikus, és erősen nemzeti érzelmű nép egyenletbe illesztése. India is megindult a közös piac felé, velük hasonló a helyzet mint az imént említett Kínával. Szovjetunió átalakult, a világgazdaság pedig teljesen bizonytalanná, áttekinthetetlenné vált.

 Hallottam egyszer egy nyilatkozatot. Az amerikai közgazdász- tőzsdeszakértő nevére már nem emlékszem, de azt mondta: „Átéltem 3 nagy tőzsdekrach következményeit. Mindegyik olyan volt, mint egy szívroham. Gyorsan jött, nagyon veszélyes volt, de ismertük a gyógymódot. A mostani olyan, mint a rák. Alattomos, egyre inkább megbetegít, és nem is sejtjük a végét!” …Mondotta ezt annak a gazdasági válságnak az elemzése kapcsán, amely ugyanúgy kezdődött, mint az előzők.
 Sokak már a 2006-os World trade center katasztrófánál tudni vélték, hogy komolyabb dolgokról van szó, mint néhány arab terrorista akciójáról, hiszen a világpiac központja semmisült meg az összes ott tárolt dokumentummal együtt, pont akkora személyi és egyéb anyagi áldozattal, amely elég okot biztosít az ellencsapásra, de nem jelent valódi katasztrófát az USA-részére. Furcsa az is, hogy az épület zsidó dolgozói a katasztrófa időpontjában nem tartózkodtak a helyszínen, mert vallási ünnepüket tartották. A következményeket mindenki ismeri: Az eredménytelen Kuwaiti háború (amely szintén megéri az utólagos átértékelést, hiszen miért pont ott, és miért pont a leggazdagabbat, ráadásul tele abszurd malőrrel…)a szintén vitatható igazságú Iraki háború után az Egyesült Államok, az általa létre hozott Alkaida szervezet felszámolásának indokával megtámadta Afganisztánt.
 Sokadszor Lyukadunk ki ugyanoda. Az USA legújabb kori történetét nézve háborút találunk háborúba fojtva. Hiszen rögtön a világégés után nekiláttak Koreának, aztán az Indokínai háború folytatásaként Vietnámban kívántak segíteni a szabadságra vágyó dzsungellakóknak, majd Kambodzsában viaskodtak. Benne voltak az Irak- Iráni konfliktusban, az imént említett háborúkban, de ma már nem is tagadják, hogy a Jugoszláv háború is nekik köszönhető. Beszélgettem egy Vajdasági asszonnyal, aki elmondta:”Először 2, majd három nullát húztak le a betéteinkből. Tulajdonképpen ellopták a félretett pénzünket. Nálunk nem voltak Mc. Donaldsok, meg Tescók, mert a politikusok nem engedték be a multikat….Ezért volt háború!”
 Mindez a mai viszonyok komolyabb áttekintésével, szinte rémisztő jövőképet mutat, hiszen egy olyan világgazdasági válságot élünk át, amelyből nem látni a kiutat, csak az alagút végi fényeket, de azok a Koreai félszigetről jönnek.
 

3>    Extra Hungariam non est vita, si est vita, non est ita.                                               

                                     Múlt, jelen, jövő
                       Az alábbi bejegyzés folytatása
 Magyarország szocialista virágzása, 56’ következménye volt. A Szovjetuniót kivéve, az összes szoc. Államban megtalálható az az egyértelmű töréspont, konkrét dátum, ahol betelt a pohár. (Szovjetunió viszont méreténél, és politikai helyzeténél fogva nem összehasonlítható az ellenőrzése alá vont országokkal) Magyarország volt az úttörő, Magyarország bukott a legnagyobbat, és Magyarország nyert rajta a legtöbbet is, hiszen ez az egyetlen ország a keleti blokkból, ahol virágzó szocializmusról beszélhetünk. A nagybátyám 68’-ban látogatott haza először. Rajtam kívül álló okok miatt én erre nem emlékszem, de 80’ ban a Halászbástyában este 10-kor azt mondta: „Hiszen ez olyan, mint a kis Amerika. Mindent megkapsz amit ott venni lehet, de annyival különb, hogy Chicagoban nem ajánlatos ilyenkor az utcára menni, a Downtownnak meg a közelébe sem!” Ez azt jelenti, hogy Magyarországon akkoriban még, beszélhettünk közbiztonságról, Amerikában soha. Persze felróható számomra, hogy elfogult vagyok, de vessünk számot objektíven.  

 Magyarországot ebben az időben egyébként, ismét egy olyan ember irányította, aki nem  Magyarországon született. Mégis, a világon mindenhol elismerték, elismerik… Magyarországot kivéve. A kőkemény propaganda hatására napjaink polgárába beleivódott, hogy a „kommunista éra börtön volt, mi csupán a legvidámabb barakk voltunk benne, de se szabadság, se jó autó, se stereo- magnó, se Marlboró, se kurvák, se szólásszabadság. Csak a látástól- vakulásig… robot.”
 Miközben én úgy emlékszem, hogy nem tudtam mi az az éhezés! Ma gyermekek ezrei „vészelik” át a karácsonyt ajándékok nélkül, éhesen, hiszen ha nincs suli,  kaja sincs. Ezek a gyerekek minden féle diszkrimináció nélkül, mindenképpen hátrányból indulnak, hiszen nem kapják- nem kaphatják -meg az alapokat ahhoz, hogy később teljes értékű, szellemileg, és testileg egészséges tagjai legyenek annak a társadalomnak, amelyet az ő gyermekeik, az ő hiányos neveltetésükkel visznek majd tovább, de hova? Gyakran beszélünk gazdasági recesszióról. Az előbbi gondolatsor alapján látható, hogy ez a folyamat szociális- társadalmi recessziót okoz, ami nyilvánvalóan negatív irányba tereli az emberiség egészét, és egyértelmű (a technikai vívmányok ismeretében) totális összeomláshoz vezet.
 Nem ismertem analfabéta embert, és bár tudtam, mit jelent a Cigány szó, sosem gondoltam bele, hogy a padtársam roma. Az írástudatlanság a lehetőségek, vagy igények hiányának következménye. Napjainkra, a cigánykérdés nem puszta gyűlölet, vagy előítélet kérdése. A cigányság életmódja a genetikai jellemzők miatt törvényszerűen visszaállt az eredeti, szocializmus előtti természetes „pályára”. Tény, hogy cigányság számottevő hányada, az anyaország társadalmának eltartott része. (évszázadok óta!) A mai, láthatóan visszás törvények védik az érdekeiket, hiszen a cigányságról nem csupán beszélni lehet általánosítva, de (pont ebből az okból kifolyólag) számolni is lehet a reakciójával. Minél ösztönösebben él valaki, annál konkrétabban határozhatók meg a reakciói. Minél nagyobb tömegekkel számolunk, annál pontosabb eredményeket kapunk. Szubjektív érzésektől mentesen: a cigányság ősi mestersége a tolvajlás. Napjaink jellemző „problémája”: a cigányság nagytöbbségének apróbb, és nagyobb vagyon ellen elkövetett bűncselekményei. A jelenség olyan mértékű, amellyel már lehet, és érdemes is számolni. Hiszen a (fizikai, szellemi) termelő munkás azért dolgozik, hogy a munkája értékét pénzre váltsa, azon pedig árucikkeket vásároljon. A nem termelő rétegnek nincs pénze, ezért nem vásárol. Azonban, ha ellopja a „munkásember” értékét, legyen az LCD TV, vagy autó, a munkás, újra meg fogja venni azt, (ezáltal további munkára van kényszerítve)mert szüksége van rá. Ha A=B. akkor 2A=2B. Vagyis, 2 db. Akármi lett eladva, és a tulajdonosnak tök mindegy, ki fizet érte! Nem véletlen, hogy a két kasztot, zsidót, és cigányt (a perifériákat) mindig is azonos módon kezelték. A két náció egymást segíti abban az egészben, amely mindkettőnek az igényelt színvonalat biztosítja. 
Nem emlékszem eltűnt gyerekekre, és kilakoltatott családokra, sőt hajléktalanokra, és koldusokra sem. Emlékszem kocsmai verekedésre, meg betörésre is, de nem emlékszem olyan emberekre, akik röhögve vonultak a börtönbe. Napjainkra üzletággá nőtte ki magát a gyermekkereskedelem, a pedofil pornó, de itt is érdemes megemlíteni a narkókereskedelmet, a leánykereskedelmet, a…..  A törvények pedig EGYÉRTELMŰEN a  pénzt védik, és nem az igazságot.
Anyám, kettőnket nevelt 77 óta, és volt egy lakásunk, Trabantunk, telkünk, és minden évben nyaraltunk egy hetet máshol is. Hallottam olyan választ erre a nosztalgikus hangulatú felsorolásra, hogy Ausztriában ekkor már Opellel utaztak, Amerikában minden családnak színes TV-je volt. Ez igaz! De az is, hogy Amerika háborúba küldte az ifjait Koreába, Vietnámba, Kambodzsába, Laoszba, minden alkalommal a totális atomháborút kockáztatva. Ezen kívül érdekháborút kezdeményezett a közelkeleten, középamerikában, és a szocialista blokk feloszlása után Európában is. A nagyvárosok lakóinak egy része a csatornában lakott. Ha valaki beteg lett, és nem volt pénze, akár meg is dögölhetett (mint ma itthon!!!), és fényes nappal kilyukasztották a fejedet 5 dollárért.

 Én nem mondom, hogy itt jobb volt, és azt sem, hogy rosszabb. Azt viszont látom, hogy itt, ma rosszabb, mint ott, és itt akkor! Felnőttként tovább gondoltam a azokat az időket. Mindenféle sorrend, vagy rendszer nélkül, felsorolok itt néhány olyan produktumot,melyek tagadhatatlan pozitív értékei voltak az „átkosnak”.

  Bár a természetes vízelvezető, és öntözőcsatornákat már a 19.században építeni kezdték, a befejezésük, bővítésük, és folyamatos kezelésük a szocialista Magyarországra maradt, mint ahogy a folyógátak karbantartása, és a belvízvédelmi ideiglenes tározók kialakítása is. Aki ma tagadná ezeknek a tárolóknak a néhai létét, az nézzen körül a ma víz alatt haldokló területeken. A közelben biztosan megtalálja az egykori gátak, és zsilipek nyomait. Beszántva, elárasztva. Érdekes tanulmányt lehetne írni a kis, és nagy folyók gátjainak állapotáról is, merthogy árvizek akkor is voltak, de 90’ felé haladva egyre kevesebb, és egyre ellenőrzöttebb módon vészeltük át őket. A mai állapotok nem csak azért siralmasak, mert több a víz, (ami egyébként nagyrészt szintén a kapitalizmus, az ész nélküli termelés következménye) hanem mert az akkor épített gátak karbantartására sincs pénz.

 Ebben az időben építették azt a töménytelen mennyiségű panelházat is, amelynek már jónéhányszor megjósolták a végét, mégis, mindmáig több millióan laknak benne, mégpedig sokan, igenis szívesen, mert számukra nem a méret, hanem a kényelem a lényeg. A mostanában épített lakóparkokat néhány évtized után renoválni kell (ha még lehet) de a bérből, fizetésből élők számára a saját, vagy reális áron bérelhető lakáshoz jutás lehetősége, vágyálom. A FIDESZ által oly szívesen hangoztatott fiataloknak szóló megfizethető kölcsönökről már akkoriban tudhatta a gondolkodó ember, hogy kegyetlen csapda. Aki még most sem látja a lényegét, az megérdemli a sorsát, de azért én megkísérlem elmondani, hogy józan paraszti ésszel hogyan is gondolom… és ezzel elérkeztünk az összehasonlításoktól az eredményekhez…

2>  - Extra Hungariam non est vita, si est vita, non est ita.                                               

                                     Múlt, jelen, jövő
                       Az alábbi bejegyzés folytatása

Megállnék egy kicsit az 1945-89- közti Magyarország átértékelésénél. Ez az az időszak, amely már számomra is a valódi, a „megélt „történelmet jelenti. Ezt a korszakot, a kommunista érát pontosan olyan, előre kiszámíthatatlan dolgoknak köszönhetjük, ( a második világháború következményei, és a szovjet forradalom együtthatása, valamint külön eredményei, a káoszban felbukkanó magánérdekek, és a háború, illetve az utána következő hidegháború generálta iszonyú iramú technikai fejlődés)mint a bukását. Mindezekhez hozzá kell venni a tömegpusztító fegyverek megszületését, és jelenlétük kegyetlen fenyegetését az egész világban, az egész világra. A teljesség kedvéért, ismét vissza kell kanyarodnunk a zsidó érdekekhez, hiszen már az első világháború is a hatalom, és egyéni érdekek miatt  robbant ki, és ma már nem vita tárgya, hogy a második, az első világháború végeredményeinek egyenes, és várható következménye volt. Magyarország, a II.VH ban földrajzilag, és társadalmilag is a lehető legrosszabb helyen volt, hiszen mi az anslusz célpontjának csatlósaként, tehát „al- alvállalkozóként” léptünk be, és utolsóként léptünk ki onnan. Országunkon oda-vissza rohangált keresztül a német, az osztrák, a szovjet, az angol, meg az amerikai…  senki nem épített, de mindenki dobott néhány bombát. Az első világháború után kedves Szlovák,és Román szomszédaink sakálként vetették magukat az elhagyott prédára, és azóta is jellemző, hogy a nemzetközi egyezményeket, és íratlan szabályokat, vagy megírt alapvető emberi jogokat csak mi Magyarok szeretnénk betartani. Rajtunk kívül mindenki csak a jogokat ismeri ezen a téren. (is) A vállalt kötelezettségeket senki sem tartja szem előtt. A második világháború után kárpótolták a zsidókat, cigányokat, lengyeleket, oroszokat, németeket… valamilyen szinten mindenki nyert egy kicsit (van aki többet) csak mi nem.

Nagyapám, és akik átélték ezeket az időket, azt mesélik, a „vidék” kevesebb veszteséggel vészelte át az irgalmatlan időket, de a nagyvárosok képe siralmas volt. Anyám 43.-ban született. Szülei elmondták, hogy nem maradtak gyáraink, hídjaink, és a lakások is a mai Haiti kunyhóinak kényelmét mintázták, de ennél is borzasztóbb, hogy a városi embereknek nem volt mit enni. Persze a vidéki ember dolga sem lehetett könnyű, de a pusztítás, ott érezhetően kisebb volt. Az ország koordinációját is újjá kelellett építeni, hiszen Szálasi Ferenc után a Tildy kormány mindennek tekinthető volt, csak reális jövőképnek nem. Az első komoly vezetőnek, attól függetlenül Rákosi (Rosenfeld) Mátyást kell tekinteni, hogy neve említése , méltán kelt minden Magyarban komoly ellenérzéseket. Egyébként érdekes adalék, hogy ő is zsidó származású, sőt! A nagyapja a Kossuth Párt támogatója volt. Lám, mindenütt ott van néhány zsidó, ahol a történelem folyamát terelgetni kell. Tehát Rákosi volt az, aki 1956-ig kegyetlen módszerekkel ugyan, de talpra állította az ország mezőgazdaságát, és iparát. Sokaktól hallom, hogy „lesöpörték a padlást!”, meg „elvitték az ávósok”. De abba már kevesebben gondolnak bele, hogy a Magyar paraszt embert soha nem foglalkoztatta az ország jövője, csak a saját gyomra. Ő sosem gondolkodott a globális érdekeken, csak a saját kis földje érdekelte. A saját jószága, a saját fiai, esetleg a saját falva. Egyik nagyanyám, pesti asszonyként „ingázott” a főváros melletti falvak, és Kőbánya közt, hogy élelmet csereberéljen a néhány éves apámnak. Gyárban dolgozott, mint ahogy sok városi embertársa, ők állították elő, többek közt azokat a szerszámokat, amelyekkel a paraszt megtermelhette a saját betevőjét (is) . Ezektől a bigott emberektől nem lehetett elkérni, csak elvenni a város számára szükséges élelmet. Megértem őket is, hiszen ők úgy érezték, meglopják őket. Az ávóra pedig azért volt szükség, mert az éhes ember veszélyesebb a farkasnál. Ha ember emberre támadhat,abból káosz lesz, a káosz pedig nagy tömegekre nézve, ártalmasabb a terrornál. Rákosi egyébként több nyelven beszélt, és még 56’ után is hitte, hogy őt szereti a Magyar nép. Tény, hogy teljes megítélése nem lehet pozitív, de valószínű, hogy bárki más, csak hasonlóan elítélhető módszerekkel tudott volna túllépni azokon az éveken. Rákosi politikájának következménye:1956 október 23.
 A nagybátyám az elsők közt volt, akit a Bródy Sándor u. 5. kapuján belöktek. Így úszta meg a néhány perc múlva érkező, pusztító golyózáport. Elmondása, és mások beszámolója szerint, a forradalomnak nem a szocializmus megdöntése volt a célja. A fokozott nyomást, Rákosi irgalmatlan diktatúráját, és undorító személyi kultuszát… a bőrkabátosok önkényuralmát akarták megszűntetni, elsöpörni. Napjainkban egyébként annyi 56.-os hőssel találkozhatunk, hogy ha valóban ennyi ember akarta volna akkor ott a változást, Kijevig toltuk volna a T34-ket....

  1>     Extra Hungariam non est vita, si est vita, non est ita.                                               

                                     Múlt, jelen, jövő

Unalmas tanulmány a jelenről, és arról a múltról, amelynek mindezt köszönhetjük. Ne lepődjön meg a kedves olvasó, ha az érvekben, vagy gondolatmenetben hibát talál, hiszen a teljesség igénye nélkül, csak a saját információimból, ismereteimből merítve, saját konzekvenciákat közlök, mindenféle előre eltervezett cél nélkül. Ez az írás tehát nem csupán hosszú, de tagadhatatlanul szubjektív, és helyenként nyilvánvalóan hiányos lesz, de remélem gondolkodásra készteti azt az olvasót, akinem, elégszik meg a mások által meghatározott következtetésekkel, végeredménnyel.

 Nem részletezném a jelen problémáit, hiszen tapasztalja azokat mindenki a saját szintjén. Az okokon viszont, érdemes elgondolkodni. Ahhoz, hogy a jelen problémáinak gyökerét láthassuk, a múltba kell ásni.
 Magyarország, átmenet a nagyon régi, nyugati, és a nagyon fiatal keleti államok közt.  Míg pl. Angliában ie.3000- ből származó, letelepedett emberekről, tehát valami féle állandó közösségről beszélhetünk, és míg a Római birodalom írott emlékei szintén az időszámításunk elé vezetnek vissza, addig mi Magyarok, a legjobb esetben is, 670 körül érkeztünk ide, és még 330 évet kellett várni, míg István államot alapított a Kárpátmedencében. Ahogy Attila, úgy István sem tudott elszakadni a „nyugattól”. Kevesen gondolnak bele, de a második királyunk (egyben a negyedik is), István testvérének és Orseolo Ottónak a Velencei dózsénak fia, akinek uralkodása alatt Magyarország, a Német-Római Császárság hűbérese lett. Az akkori „nagyok” képesek voltak több hetet utazni csak azért, hogy a vérük kék maradjon…BÁRMILYEN ÁRON.
 Talán már a startnál eldőlt minden, hiszen István átka- merthogy Pétert ő jelölte utódul- mindezidáig sújtotta, és sújtja a Magyar népet. Eszembe jut Kölcsey: Hymnus, a' Magyar nép zivataros századaiból című gyönyörű verse. Könnyezni valóan írta meg folytonos harcunkat a sorssal. Ha a történelem gombolyagát még visszább görgetem, akkor olyan utalást olvasok a Torában, (amit ma is a Biblia alapjának tekintünk) mely szerint Góg, és Magóg története egyidős az emberi kultúrával. Ma már nem találom azokat az internetes oldalakat (a kézzel fogható forma általi kutatására pedig sem időm, sem energiám) amely a Magyar nép múltját a Sumer időkig vezeti vissza. Vajon miért tűntek el ezek az adatok, a netről, miért érzem úgy- ez által is- hogy a Magyart a világ nagy része gyűlöli? Persze a történelem írott idők előtti tényei kétségesek, hiszen szájhagyomány, egyes tárgyi emlékek részletei, és logika útján rajzolják meg a múltat azok, akik megfelelő háttértudással, és nem utolsó sorban, kellő késztetéssel rendelkeznek, tehát lehet, hogy az említett oldalak valósága is csupán illúzió. Nincs egzakt támpontom, és tudom, hogy három féle történelem létezik. Amit átélünk, ahogyan magyarázzuk, és ahogy magyarázzák.
 Ugrom egyet az időskálán, mint ahogy, Andrew Harlan tette Asimov regényében. Unalmas lenne több száz év igazságtalanságát, szerencsétlenségét, és ármányát újra, és újra végiggondolni… ráadásul mindezt ilyen kronológiai, és szellemi távlatból.
 Magyarország, több évszázadon át, tulajdonképpen nem is létezett, hiszen egy része a Törököké, másik része az Osztrákoké, a harmadik pedig csellel, csalással magánembereké lett, aztán a monarciáé, meg Jóskapistáé…

Törvényszerű, hogy ami magánkézben van, az legalább van! Jöttek a háborúk, és mi elítéltünk, megítéltünk, megítéltettünk, méghozzá keményen, mert egyetlen ország sem vesztett annyit anyagilag, szellemileg, humán értelemben, vagy nemzeterkölcs tekintetében, mint mi, Magyarok. A II. világháború szégyenét évek múlva is tömték a torkunkon. Emberek ezreit vittek  málenkíj robotra. Sokakkal beszéltem személyesen, és belegondoltam.”Miért?” Miért nem merték megtenni ezt az aljasságot a Németekkel, vagy az Osztrákokkal? Az Olaszokkal, vagy az idejében lelépő Románokkal, és Bulgárokkal? Tán Isten rendelte így, hiszen a „magyar” olyan fegyvert adott a világ kezébe, ami másodpercek alatt 100000-ket küldött a földi pokolba. Ne áltassuk magunkat! Bár „mi, Magyarok” találtuk fel a biztonsági gyufát, a dinamót, az ingát, a helikoptert, a golyóstollat, a tranzformátort, szódavizet, a telefonközpontot, a gázturbinát, az aluléghajót, a Wolframszálas izzót, a mikrobarázdás lemezt, az üvegbetont, a beszélőgépet, a számítógépet, a sakkgépet, de még a fehérnemű is magyar találmány. Sőt! A  Rubikkockát, világvevő rádiót, a hangosfilmet, a színes TV-t, de a holofilmet is.
Nélkülünk, nem nagyon tudnánk repülni! Még mindig papírra kéne irkálni a mindenféle adatokat…persze azt is lúdtollalJ
 Azonban mi találtuk fel a részecskegyorsítót, a nukleáris  láncreakciót, az atombomba elvét, és a hidrogénbombát is! Tán ezt is Isten akarta így, de nekem akkor is felfordul a gyomrom, ha Teller Ede büszke mosolyát látom. Tudom, nem számít, de legalább leírhatom: én soha nem tudok megbocsátani Szilárd Leónak, Tellernek, és Wigner Jenőnek. De Albert Ensteinnek sem!
 Ha a Magyar Nemzet máig ennek a szörnyűségnek az átkát nyögi, akkor tegye ezt a zsidó faj is, mert ezek az emberek, Openheimerrel, és a többiekkel együtt ehhez a fajhoz tartoztak…és hogy miért lyukadok ki pont ide: a zsidókérdéshez? Mert úgy gondolom, ha egy problémáról nem beszélünk, attól a probléma még jelen van. Hinném, hogy minden ember egyenlő, és hirdetném, hogy genetikai hajlamosság nem létezik, de csak félig vagyok vak! Az agyam pedig 100 %-ban működik. Volt szerencsém átolvasni a Tórát, és az azt magyarázó Talmudot! Ajánlom, mindenkinek a figyelmébe! Utána olvastam a holokauszt tényének, okainak, és szereplőinek is. Tény, hogy mióta világ a világ, a zsidóknak meghatározó szerepe van a jelen, (ami holnapra múlt) ezért a jövő alakítója. A zsidó népre nem jellemző a fizikai munka, de a kereskedelmet- amely a kultúra terjedését, a tudás terjesztését is hivatott volt betölteni az árucsere feladata mellett- mindig is  a zsidó nép tartotta kezében.
 Már az Árpádházi uralkodók közt is megjelent a zsidó beavatkozás, hiszen Aba Sámuel (a már imént említett történelmi hűség valószínűségét szem előtt tartva) zsidó hitvallású volt. Más kérdés, hogy genetikailag is zsidó volt-e, hiszen a zsidóhitet bárki szabadon gyakorolhatja, ma is. Mivel a kereskedelem, helyváltoztatást igényel, az utazó, több mindent lát, többet tapasztal, nagyobb tudással rendelkezik, mint a földhöz ragadt ember. Ennek következtében nagyobb hatást gyakorolhat a humánkörnyezetére. Az egyszerű ember irányítható. Minél nagyobb tömeggel számolunk, annál pontosabb eredményeket feltételezhetünk. Ismét Asimov egyik regénye, az „Alapítvány” alapmottója jut eszembe. A történet a psychohistória tudománya körül zajlik. E tudomány lényege, hogy a jövő, kiszámítható az emberek múltjából következő jelen reakciókból. Egy latin közmondás szerint: „Historia, est magistra vitae”. (A történelem, az élet tanítómestere) Azonban ennek a fantasztikus regénynek nem az az igazi értéke, hogy felhasználja ezt a bölcsességet, hanem, hogy csapdát állít neki, hiszen a megoldásban kiderül, hogy az egyén reakciója kiszámíthatatlan, márpedig az egyén reakciója akárhol várható. Tehát a jövő útjai… mégiscsak kifürkészhetetlenek. Ennek a kis kitérőnek a későbbi mondandómban lesz igazán lényege.
 Magyarország történelmének két olyan szakasza volt, amely majdnem minden magyar ember számára megadta az emberhez méltó élet lehetőségét. Mindkét korszak történelmét, kemény kézzel alakították az éppen hatalmon levő vezetők. Mátyás halálával az első ilyen korszak „oda lett”. A sors úgy hozta, hogy mi, Magyarok kaptunk még egy lehetőséget, de ez az esély nem miattunk úszott el.

                            Bajban lehetnek a hozzánk hasonló portálok               

„…Ha változatlan formában fogadják el a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvény tervezetét… A javaslat szerint a Médiatanács egy napilapra 25 milliós bírságot is kivethet, de a büntetéssel fenyegetett magatartási szabályok megfogalmazása túl általános, és ezért sérti a jogbiztonság elvét…”

A címet azért tettem  idézőjelbe, mert bár régóta gondolkodom rajta: mikor jön el a pillanat, amikor a diktatúra eléri azt a fokát, ahol mindent, és mindenkit ellenőrzése alá von, de furcsa mód’, ugyanezzel az értelemmel olvastam a minap egy cikket valamelyik nagyobb rokonlapon.
 Pont az előző cikkben fejtegettem, mekkora ereje van a híreknek, az igaznak hitt információnak. A média, az átlag ember képzeletében, a reklámok miatt nagy üzlet. Azonban a propaganda, mely a reklámmal rokon értelmű fogalom, sokkal nagyobb lényeget ad a médiáknak, hiszen a propaganda már nem az üzletről, a pénzről, tehát nem az eszközről, hanem a célról a hatalomról szól.
 A közmédiákat mindig is cenzúrázták. A híreket felhasználták a politikai érdekeknek megfelelően olyan mértékben eltorzítva azokat,amilyet a helyzet megkíván. Napjainkban, a hírré vált információ, a valóságnak, csupán a töredékét tartalmazza akkor is, ha egyértelmű hazugság nem fedezhető fel benne. Különböző technikái vannak az információ átértelmezésének. A legegyszerűbb mód a megfogalmazás. Az írott sajtó alkalmazza ezt a  módszert, a legeredményesebben, hiszen a magyar nyelv van annyira összetett, árnyalt, és bonyolult, hogy bármilyen szöveg értelmét megváltoztassa a szöveg lényegének megtartásával. Másik mód, az információ elhallgatása. A BTK gyakorlati esetekben bünteti ezt a módot, de a politika természetesen másik dimenzióban van jelen. A legdurvább eljárás a hamis információ közlése. Az utóbbi húsz évben minden rezsim a szabadságról áradozott, de legalább 100 esetet tudnék felsorolni, csak a magam által megélt esetek közül, amiről a médiák teljesen másképp számoltak be.
 Mindent összevetve:

 Az átlag ember, hisz a TV-nek, rádiónak, és az újságoknak is. Az átlag ember nem szeret gondolkodni. Az átlag ember boldog akar lenni. Ennek érdekében akár le is issza, vagy belövi magát, bármit megtesz, csak elhihesse, hogy úgy jó minden, ahogy van! 
 A „gondolkodni szerető” ember nem átlagos. Neki kevés az eléje okádott tuningolt infó. Ő saját konzekvenciákat akar, ezért céltudatosan keresi a minél nyersebb információkat, hogy aztán abból, saját maga állítsa össze azt a történetet,ami a legvalószínűbbnek,legigazabbnak tűnik. Az egyszerű, de gondolkodó emberek a legproblémásabb tagjai egy, a bajokat takargató társadalmi elit számára, mert irányíthatatlanok,és kiszámíthatatlanok. Nem, vagy nem a kellőmértékben propagálhatók, és mindenkivel kommunikatívak. Ők azzal is tárgyalnak,akit utálnak, mert tudni akarják az okokat.
 A sokat tudó ember azért veszélytelenebb az előzőeknél,mert kiszámítható. A speciális információk amúgy is leterhelik a minden másra fogékony emberi elmét.

 Eljutottam a mondandóm végéhez, lényegéhez:
A miénkhez hasonló kisebb nagyobb magánbloggok azért kényelmetlenek az utóbbi idők politikai vezetőinek számára, mert ezeket a portálokat, főleg a kicsiket, egyszerű emberek szerkesztik,akik vagy nincsenek tudatában az általuk írt cikkek, vélemények hatásával, vagy nagyon is tudják, mit- miért írnak, de mindenképpen szubjektív okok vezetik őket. Ezzel az a probléma, hogy minden egyes magánvélemény, ellenvéleményt generál, és gondolkodásra késztet. A gondolatok eredményeket szülnek, amelyek bizonyítékokat várnak. A bizonyítékok kész helyzetet teremtenek, és újabb kérdést vetnek fel, majd válaszok érkeznek, melyek egyetértést, vagy újabb ellenvéleményt szül, amely megint csak…. És a végeredmény kiszámíthatatlan. Gondolhatnánk, hogy ezek a öntörvényű oldalak olyan kis közönséget befolyásolnak, amely nem hat számottevően a politikai folyamatokra, de válaszképpen megemlítenék csupán 1 esetet.(az általam ismert több százból!):
 Horák Nóri halála után, a polgármesterünk békés, fáklyásmenetet szervezett Kiskunlacházán. Egyetlen média sem mondta be a hírt! Sem a TV, sem a rádió nem szólt egy szót sem, mert Draskovics úr megtiltotta. Lacházára mégis 6-7000 ember látogatott el. Pestről, Szegedről, Somogyból… Sokaktól kérdeztem: Hol hallott a rendezvényről? Kivétel nélkül az internetet, vagy valamelyik ismerősüket jelölték meg a válaszban. Íme, az internetes információáramlás villámgyors hatásainak kézzelfogható bizonyítéka.
 
Minden nap megnézem a híradót, de gyakran szaladgálok a kis,és nagyobb portálok  oldalain is. Azok a kedvenceim, ahol a cikkek alatt, az egyszerű olvasó, a KÖZÖNSÉG véleményét is olvashatom, mert az a tagadhatatlan  valóság. Szívesen olvasgatom a Hunhírt, és a C-press-t is. A véleményem, , bár nekem is lenne lehetőségem, ma már nem közlöm mert sokkal érdekesebbnek tartom az ott megjelenő hozzászólások értelmezését.
 Ha én bármiféle következtetést vonok le az ott leírt indulatokból, véleményekből, tanácsokból, és egyéb emberi megnyilatkozásokból, akkor nyilvánvalónak tartom, hogy ezt olyan szakemberek is megteszik, akik ezeket a hozzászólásokat információként kezelik,és bármikor felhasználják „magasabb célok" érdekében. Minden információnak hatása van, és ezeket a hatásokat nem lehet irányítani.Ezért kell az információt hírré varázsolni, ezzel irányíthatóvá válik a végeredmény.

Pont ezért történhet meg, hogy még az ismeretterjesztő jellegű írások egy részét is törli, akinek  az adott ismeretből következő hatásokkal ellentétes érdekei vannak. Észrevettem, hogy jó néhány , főleg  nem tényszerű történelmi adat eltűnik azokról az oldalakról, melyeket leggyakrabban, és elsőként keresnek fel az érdeklődők. Találkoztam olyan esettel, ahol egy meghatározó politikus objektív értékelése egyszerűen megváltozott néhány hónap alatt… ugyanazon a portálon.
 Az a gond, hogyha valakinek van ideje, hatalma, és késztetése arra, hogy bármelyik, nem politikai célú oldal adataiban változtatásokat hajtson végre, annak nem okoz gondot, hogy akár a Peth könyvét, akár Balogh Artúr bloggját, vagy éppen a C-presst, Hunhírt… akármelyik lapot megbüntesse, letiltsa… cenzúrázza.
 A folyamat, valószínűleg elindult már. Mint az előző cikkemben leírtam,  szemtanúja voltam a Tarlós- riportot követő incidensnek. A riportereket egyszerűen letiltották a szakmájuk gyakorlásának lehetőségéről. Ez a jelenet bebizonyította számomra: nem, hogy a szabad véleménynyilvánítás, de a szabad kérdezés joga is kérdéses abban a társadalmi rendszerben, amelyet elvileg az egyenjogúság jellemez.

  A C-press-ben egyre másra jelennek meg a nyilvánvalóan megrendelt, kormánydicsérő cikkeket. Ennek a lapnak azért nagy a jelentősége, mert a leglátogatottabb cigánylapként a legnagyobb a véleményformáló ereje. Márpedig a cigánykérdés mindig is sarkalatos pontja volt a nemzeti konfrontációnak. Ha ezt a lapot ellenőrzése alá vonja az éppen aktuális politikai elit, akkor ezen a téren komoly mértékben érvényesíteni tudja az akaratát. Ráadásul a portál átlag közönsége azok közé az (nem megvető értelemben) „ösztönlények” közé tartozik, amelynek a befolyásolásához egy harmadosztályú szociológus tudása  is elegendő.
 A jobboldali portálok, Kurucinfó, Hunhír jelentőségét már az előző kormány (amely egyébként csak jelképében különbözik a maitól) felismerte. Néhány hekkertámadás után be kellett látnia, hogy a több pénz nagyobb hatalmat, ez által nagyobb szabadságot biztosít ezeknek a lapoknak, de a kezdetek óta szorosan ellenőrzi az odalátogató, hozzászóló közönséget .

Ne áltassa magát a tisztelt olvasó! Attól, hogy nem irkál cikkeket, mint a magamfajta vásottak, és attól, hogy nem meri kimondani az igazát, az igazat, attól még ugyanannyit bukik, ha ezek a lapok elveszítik függetlenségüket. Ezek a lapok a gondolkodni vágyó emberek számára készültek, értük működnek. Ha ellenőrzés alá kerülnek, hiteltelenné válnak, akkor pedig Neked! (kedves olvasó) nem marad más információs csatorna, mint a Győzike só, a Vacsoracsata, meg a Való világ.
    Ez a való világ!
 

                                             Cogito ergo sum

Tavaly, már ott tartottam, hogy elhagyom az országomat: Magyarországot.
Istennek hála olyan szakmám van, amiből mindig megélhetek, ha hajlandó vagyok dolgozni, és tudok is. E-mellett olyan természettel áldott meg ugyanez a Jóisten, ami alkalmas az állandó küzdelemre. Persze a magunkkal való harc a legkeményebb, de ez a mi keresztünk.
 Nekifogtunk a kivándorlás, mentális előkészületeinek. No nem miattunk, hanem a gyermekünk érdekében. Aztán megint csak segített a Mindenható, és szombat-vasárnap, folyamatos munkával, amely szakmai, humán, szellemi és fizikai munka egyvelegét jelenti, kikászálódtam az örvényből. Persze pont csak annyira, hogy ne fulladjak bele a hígtrágyába. Tavaly januártól sok-sok gátat kellett leküzdenem. Anyagilag: állok ahol állok, de semmiképpen sem jó helyen. Ami jön, az el is megy, és mivel képtelen vagyok mások átveréséből élni, azt kell megbecsülnöm, amim van. Meg is becsülöm, mert körülnézek néha… Sőt! Minden nap körülnézek, és minden nap áldom a sorsot, hogy van néhány munkahelyem, maradék egészségem, és tele a hűtőm. Akkor is így érzek, ha ennyi munkával régen előrébb kéne állnom.
…..és akkor megint körül nézek:
 A közelmúltban, az egyik TV adás arról szólt, hogy Magyar embereket önszántukból Ausztriába szállítanak, mert ott honorálják, ha vérplazmát adnak a rászorulóknak. Csak az a "bibi", hogy 20 Eurót, meg fejpénzt, és egyebeket kapnak cserébe. Magyarán, ezek a mocskos egészségiparos gyógyszergyáros-befektetőpatkányok kilóra veszik a Magyar vért, de ha egy osztrák megy „csapolásra”, azt előresorolják, mert a Magyar az másodrendű. Mi meg sógornak nevezzük ezeket, akik többet ártottak nekünk a történelem során, mint a Törökök, meg a Tatárok együttesen.
 Néhány éve azt a hírt hallottuk, hogy tizenegynéhány kamion, veszélyes hulladékot készülnek átszállítani az országunkon keresztül, de nincs ok pánikra, hiszen csak a Zastava gyár ostrománál keletkezett savas földet viszik biztonságosabb helyre. A szállítás meghiúsult, de lám a minap, egy egész vonatszerelvény mászott keresztül az országon, mégpedig éppen Szerbiából, és érdekes módon, hatalmas kerülővel. Mostmár azt is bevallották, hogy radioaktív hulladékkal pakolták tele.
 Minden nap azt hallom, hogy „Magyarország nemzetközi megítélése javul”, nőnek a bérek, és elégedettek az emberek. Válogatás nélkül megkérdeztem néhány ismerősöm saját tapasztalatát. Semelyiknek nem nőtt a bére, de a benzin ára, az élelmiszer ára, az általános adóterhek valóban nőttek, és ez még csak a kezdet, merthogy a hírek szerint megszűnik a munkanélküli segély, és kidobálják a közhasznú alkalmazottakat az eddigi, ideiglenes helyükről. A cigány, természetesen ezután is megkapja a családi pótlékot, és az általános mentességet a gyermekek érdekében, és a multi cégek etnikai vezetése sem jár majd rosszabbul, hiszen ők is, a bankok is láthatóan a termelő polgárokra hárítják az állam által megszabott új adónemet.
 Elgondolkodtam, mit hoz a holnap? ”Historia est magistra vitae.”
„A történelem, az élet tanítómestere” Hiszek ebben a bölcseletben, ezért kutakodtam egy picit a múltban. Hozzá kell tennem, hogy már a választások első fordulójánál komoly aggályaim voltak a készülő egypártrendszerrel kapcsolatban, mert a konkurenciamentesség mindenképpen egyoldalú, igazságtalan megoldásokhoz vezet. A monopol politika pedig, mindenképpen diktatúrába torkollik, akkor is, ha nevén nevezzük, mint ahogy ezt tették 1945-1989-ig (proletárdiktatúra), és akkor is, ha  demokráciának becézgetjük. Perjés Zoltán műsorvezető azt válaszolta a felvetésemre, hogy :”A kétharmados többségű irányítás mégsem ugyanaz, mint az egypártrendszer! – Mi a különbség? Kérdeztem. – Ez utóbbiban, van valódi ellenzék! Válaszolta”… aztán ennyiben maradtunk.
 Tehát, a történelemben kutakodva újra végiggondolkodtam Duvaliere, Hitler, Mussolini, Pinochet, Rákosi, Szálasi, Stalin, Somoza pályafutását, és rájöttem: némely esetben egyértelmű párhuzamok vonhatók származás, alkat, és habitus tekintetében napjaink „hős személyével”. Sőt! Érdekes, hogy Hitlert sem az eredeti nevén ismerjük!!! A legmegdöbbentőbb, hogy milyen profizmussal használja fel a „háttérmunkás” a történelem meghatározó epizódjait. A”pol.mesterek” ismét felfedezték a propaganda lényegét.

 Mussolini,  Stalin, és Pinochet közvetlenül, de a többiek is újságcikkekkel támogatták személyi kultuszuk védőbástyáit. Ma, Magyarországon azt olvasom: "Európában az Orbán-kormány lett a példakép!" …érdekes megállapítás!

  Pinochet ellenzékben kezdte, a Nemzeti Gárda főparancsnokaként. Vajon miért tiltották be a Magyar gárdát annak ellenére, hogy soha nem tettek a törvény ellen?
 Hitler kivételével mindegyik diktátornak felsőfokú végzettsége volt. Annak, hogy mégis Hitler lett közülük a történelem legmeghatározóbb személye, valószínűleg az az oka, hogy Hitler művészlélek volt, és jó helyen, jókor… illetve rossz helyen rosszkor volt jelen.
 Minden esetre tény, hogy az akkori ösztönös- diktatúrák mára idejét múlttá váltak, hiszen pl. az interneten terjedő híreket nem lehet olyan gyorsan, és pontosan cenzúrázni (részben a mennyiségük, részben az aktualitás-sebességaránya miatt) hogy a valós információk ne befolyásolnák az ellenőrzött híreket. Ma Tarlós István riportját néztem a televízióban, ami megdöbbentő módon ért véget. A riportereket egyszerűen letiltották a kérdezés jogáról!
Persze ennek a néhány ezer ember által látott momentumnak néhány nap múlva semmilyen lényege nem lenne, mert a párezerből, csak töredéke értékelte a jelenetet, de holnapra ők is elfelejtik majd… Hacsak, nem akad valaki, aki fontosnak, akár jövőrajzolónak tartja az eseményt, és cenzúrálhatatlan módon tovább nem gördíti a hógolyót.
 Másrészt, a mai diktatúrákat, valóban tudományos módon szerkesztik, vezetik a megfelelő úton. Kiváló háttérmunka, és sok-sok direkt butított ember segíti a rendszer zökkenőmentes működését. Nem véletlen a közszolgálati médiák semmit mondó, értelmetlen programáradata. Már gyermekkorban sem hálás adottság a szabad, eredményképes gondolkodásmód.
Mi lesz a vége?
A jövőben az a szép, hogy nem ismerhetjük meg addig, amíg jelenné nem válik. Írtam egyszer egy kétsorost Idő címmel:
    A jövő, holnapra jelen, a ma akkorra múlt
Reményt élményt s emlékeket az idő egyszerre nyújt
Ha ennek a két sornak a lényegét komolyan gondolkodom, márpedig miért ne tenném, hiszen magam írtam!- akkor marad egy fontos kérdés: Milyen emlékeink, és milyen élményeink lesznek? Hiszen a reményt többször elvesztettük már, de mindannyiszor megkerestük.
 Ha most az egész cikket végigolvasom, valamiféle sötétszürke jövőképem alakul ki. Még nem teljesen fekete, de semmiképp sem kék, vagy zöld. Én nem hiszek az irányított média híreinek, és sajnos csak azt látom, hogy megint emelkedett a benzin ára, pedig nem ezt ígérték. Esik a forintárfolyam, pedig az újságok szerint jó a nemzetközi megítélésünk. 98-ban magánnyugdíjpénztárba kényszerítette a kormány az embereket, most pedig ugyanaz a kormány egyszerűen elveszi tőlük azt a keveset is. Tarlós úr állítólag össze kívánja vonni a Bp-i kerületek irányítását. A közszféra 10 % ki kell rúgni…. És folytathatnám a jelenlegi kormány működéseinek eredményeit. Sehol sem látom a kánaán lehetőségét, még akkor sem, ha a sajtó bizonygatja, hogy mennyire jó nekem.
Lehet, hogy ez a cikk sem éri meg a holnapot, mert az interneten közölt különböző adatok, információk annak mértékében tűnnek el, minél nagyobb a politikai jelentőségük, minél egyértelműbb konzekvenciákat ígérnek. Lehet, hogy- akár a lapot is megszűnteti valaki, de sebaj, mert „van másik”J
 Hiszem, hogy nincs nagyobb kincs az igazság érzésénél. Mostanában nem írtam, nem mondtam senkinek semmi konkrétat a politikai véleményemről,mert vártam. Bár nem a FIDESZ-re szavaztam, most is drukkolok, hogy sikerüljön jobbá tenniük azt az országot, amelyik az átlag feletti megélhetésüket biztosítja. Azonban, sajnos mind homályosabban látom a helyzet, helzetünk, helyzetem javulásának esélyeit. Egyre többen bánják, sőt tagadják,hogy a FIDESZ-re szavaztak volna, mert még nem minden értelmes ember menekült külföldre. Sokan maradtak, akik valóban elfelejtették a 98-02 közti négy év hatalmas hibáit. Másrészt nem volt más lehetőség.
A MSZP bebizonyította, hogy gátlástalanul megharapja azokat, akik a levesestál közelébe engedték. A Jobbik ellen olyan kemény politikai hadjárat folyt, hogy a bizonytalan szavazók 100 % másra voksolt, mert azt hitte, az is bal oldal. Pedig klasszikus értelemben vett politikai oldalakról beszélni ma, Magyarországon értelmetlen. Akik abszolút nem tudták, kire szavazzanak, de társadalmi kötelességtudatuk miatt mégis az urnákhoz járultak, az LMP karikáját ixelték... de minek?
 Úgy néz ki, hogy kaptunk egy egypártrendszerű, minimális, és szétszórt gondolkodású ellenzék mellett elkormányzó szupercsapatot, amelyik kellő mértékű felhatalmazással rendelkezik ahhoz, hogy mindent magához ragadjon. Megvan a tapasztalata ahhoz, hogy bukott diákként is átverekedje magát a törvényeken, ellenzéken, múlton, és jelenen. Van hozzá arca, hogy belevigyorogjon, beleüvöltsön, va