Titanicka

     Titanicka
                                                 A magyar csatahajó
                                        (al-alcím:véletlenek nincsenek!)

  Hatalmas, rothadó fa ladikban ültek. Látszott, hogy a hajó anyaga szívós, sok vihart megélt vastag gyökerű fából faragtatott igazi kézi munka! Bár a rakomány rég reprivatizálódott, és a régi kormány ezer darabra esett, úgysem akadt hozzáértő, aki kezelni tudná az esetleg el, vagy felmerülő gondokat ilyen hullámverésben. Most éppen nyugati szél fújt. Viharos és büdös. Az árbócot valaki hazavitte, mert kellett a tűzre való. Az aranyozott iniciálé egy része még jól látszott a bárka oldalán: RT . Az elejét leradírozták .Fölötte kék mezőben búzakéve maradéka és sárgára pngált sok ágú  csillag szomorkodott. Köztük két drága, de rossz anyaggal, újonnan festett ábra. Egy narancs és egy szegfű, amint a saját farkukba harapnak.
  "Ők" természetesem nem eveztek, mert  elfáradt a szájuk. A mentőhajó jobb oldalában a májbetegek, a balban a nyílt sebből vérzők ültek. Még így is mindegyikük szebbnek és erősebbnek tűnt az ütemet diktáló két embernél, akik a csónak két végében napoztak. A levegő, dermesztő volt. Az arcok fásultak, a szemekben sós cseppek, de a nap sütött...Még.... Az egyik diktáló' szerint vörösen, a másik szerint sárgán. A Nap tartózkodott, ezért napirenden kívül megszavazták a zöldet. Az Óperációs tenger közepén várták a végzetet.
  A csónaknak nem volt hosszú orra, mert az EU szabvány ezt tiltotta. Két fara, vagy ahogy Gazsi mondta: „csak egy feneke és egy segge van." Egy Dakkota-bussman közmondás szerint ezzel egy döglött lovat sem lehet megállítani...vagy valami ilyesmi...  A "motorok" ellentétes irányba húzták a csónakot. A bajt tetézte, hogy az evezősök a jobb oldalon balra, baloldalon, jobbra lapátoltak. Azzal a két kínai lapáttal, ami nem volt gyártás hibás. A csónak leginkább egy körhintához
hasonlított, amiből nem volt kiszállás.
-Előre!- Üvöltötte büszkén Mózes és orra bukott. Persze ekkora orral ez nem volt nehéz mutatvány!
- Hátra! –Üvöltötte Gazsi vékony hangján és nem bukott orra, köszönhetően igen alacsony súlyközép pontjának.
-Már megint ez a kimerítő munka- sopánkodott Gazsi.
-Legalább te dolgozz, ha már az alkoholista embereid lazsálnak!
-Nem is az én boromtól dagadt meg a májuk. Mi már tavaly kiirtottuk a tokaji szőlőnket, amikor az EU kifizette.
Egyébként sem lazsálnak, hanem sztrájkolnak, az egészség ügy ellen.
-Az egészség rég nem ügy, tehát akár evezhetnének is!
-Csak két lapát van, és az egyiket elloptátok!
-Ti pedig az árvizet loptátok el! Pedig az nekünk járt volna! Meg a nyögdíjat is.
- Nem loptuk el! Felhasználtuk! Építettünk belőle vizifocipályát! Ti viszont a vizitdíjat!
-Az csak 300 forint volt! Ma pont egy euró!
-De csak azért, mert könnyebb vele számolni. Amúgy is. Az új tízezres sokkal szebb.
-De nem ér semmit.
-Dehogynem. Abból fizettük a fél hajót is.
-Olyan is. A Malév sokkal gyorsabb lett volna.
-De az lezuhan.
-Miért zuhanna le?
-Mert én azt mondtam...Lezuhanna, de megmentettük, mert eladtuk.
-Te megint be vagy lőve!

-Te meg le leszel. 
...
Sokáig folyt a gyermeteg vita a koronázatlan parasztkirályról, aki majdnem tüzes koronát kapott a saját drukkereitől, és annyira belemélyedt a saját szavaiba, hogy végülis ő mondott le a "vasglóriás" vezér helyett, és a KISZ vagyonról is szó esett, amit nagyon- nagyon reprivatizálni kellett, mert így jóval kevesebbe került az eladónak, meg a magánrepülőútról, ami drágább volt Anettka hét méteres űrvadász útjánál és az autópályáról, amit vegyészek akartak megépíteni betonkeverő nélkül. A 3/3 ügynök fiáról, aki valójában nem is tudta biztosan ki a papája, és az arabok igazságtalan faji megítélésének eredetéről, akiket ok nélkül bántanak, csak mert egyikük tényleg 11 veszteséges céget vett egy nap alatt, hogy segítsen a „rá” szorulókon. Azt is említették, hogy az inflácó azért ilyen
alacsony, mert a magyar tengeralattjárók átlagára tíz éve nem nőtt, sőt az ABBA poszterek és a kék útlevelek ára érezhetően csökkent, a benzin pedig nem nőtt csak negatív irányba tendálódott... és nem az a lényeg, hogy mitől kapsz rákot, hanem, hogy mennyit igérsz a gyógyulásért. A dolomitbányászat ugyanolyan veszélyes, ezért  veszteséges, mint a Forma 1, és veszélyes hulladék csak azért kerül a kiürült bányákba, hogy elriassza a sugárfertőzött vakond-okokat. Szó esett róla,
hogy nem szép hazudni és lopni sem, de arról is, hogy a szép dolgok, a múzeumba valók.
        Egyetlen dologról nem esett szó… Az egyszerű magyar emberekről.
Közben az erősödő szél a Duna felé sodorta őket. Magát, a folyót egyikük sem ismerte fel, csak annyit tudtak róla, hogy már rég nem kék, de a szagról azonnal tudták, hogy a Margit híd környékére úsztak.
-Előre!- Kiáltott Gazsi.- Te miért nem dogozol? -Kérdezte Mózest.
-Mert berekedtem a sok ordibálásodtól! Az enyéim amúgy is elvéreztek.- vigyorgott Mózes.- Most is egy csomó pénzt takarítottam meg. Az Ország Ztr-nek. Képzeld el, mennyit kellett volna kóvályogni a „keresztes lovagoknak”, hogy ne találjanak megfelelő kórházat, ahol ezeket esetleg mégis bekötözik.
-És akkor lehet, hogy még túl is élik. Hmm! Igazad lehet barátom!- és átmászott a hajó másik farába. Elkiáltotta magát.-
Emberek! Ingyen bor osztás!
-Te semmit sem tanultál? Ne itasd őket, mert még átvészelik!…- Gazsi átölelte Mózest-
-Ezt biztosan nem! Ez zárjegyes Tesó bor.
-Aljas vagy! vagy!
-Te is!
-Tudom! De ezt azért mégsem érdemelték.- Lelökte magáról Gáspár kezét. Nem mintha zavarta volna Gazsi
kegyetlensége, de félt, hogy meglátják őket. Márpedig ők papíron mégiscsak ellenfelek!
Csupán egy csónakban eveznek!