………………………Válság………………………………………………………..

 Az indulást mindenképpen az esti órákra tervezték, hiszen a sötétben kisebb a lelepleződés veszélye. A sziklafal erőteljes robaj kíséretében gördült el a kijáróból, megnyitva az utat, és a kilátást a csillagos égboltra, a vihar által megtépázott erdőre. A jármű belsejében a valós kinti képet, milliónyi apró kis fotopont rajzolta az utasok elé. Az eredeti fények, eredeti látvány szerint pont úgy, mintha az ember egy nyitott ablakon keresztül bámulná környezetét. A látható képet Balázs kissé világosabbra igazította. Velük szemben a tulajdonképpeni horizonton, kékes számok, és ábrák jelezték a jármű helyzetét, és az egyéb fontos paramétereket. Kitti irányította a hajót lassan az égbolt felé. Hátuk mögött a sziklaajtó visszacsukódott eredeti helyére. Elhaladtak a ház felett, és Kitti a bal sarokba bejátszotta az ellenőrzőkamerák képeit.
-Ezen kéne látszódnunk, de itt alig lehet észlelni valamiféle homályos eltérést a háttérhez képest.
-Így akartad nem?- mosolygott Balázs. –Nézd a kutyáid! Ők éreznek valamit! Phobos, és Demos a kert közepén állva kémlelték az eget, hegyezték fülüket. Mellettük a kút, egészen közelről sem látszott. A tiszafák a jégverést kiállva takarták a lejárót az idegen kíváncsiskodók elől. Úgy döntöttek, első útjuk a holdra vezet, bár eredeti terveik szerint két rövid, földkörüli próbautat is tettek volna, mielőtt ebbe, a komolyabbnak tűnő feladatba belevágnak. Ez az égitest elég közel van ahhoz, hogy jó eséllyel baj nélkül elérjék, de éppen elég távol, hogy egy útból maximális tanulságot vonjanak le. Az Apolló 11-nek 3 napra volt szüksége a hold eléréséhez, nekik ez néhány óra alatt sikerülhetett, köszönhetően az egyenletes gyorsulásnak, és a hatásos, mesterséges fékezőerőnek.
-Úgy érzem, álmodom.- Szólalt meg kis idő után Kitti.- Nagyon sok ember élete, és sok-sok munka után, most a csillagok közt járok. Amikor kislány voltam, tanítónéni szerettem volna lenni, amikor pedig megtudtam, min dolgoznak a szüleim, tudtam, nem csak sejtettem, hogy én fogom befejezni, amit elkezdtek. Ez a sorsom…De valahogy másként képzeltem az egészet. Hogy majd ujjongás, és hatalmas siker lesz az egész. Aztán, húsz évig, csak azzal törődtem, hogy legyen időm befejezni. Mindig, csak egy karnyújtásnyira voltam, és mindig jött valami akadály, amit még le kellett győznöm a cél előtt. Amikor rájöttem, hogy baromi-nagyot hibáztam, a türelmetlenségem miatt, mert utazóhormont használtam, akkor csak azért könyörögtem, hogy befejezhessem. Most pedig tudom, hogy csak most kezdődik! Tudom, hogy nem halok meg, és tudom, hogy feladataim lesznek. Nagyon sok, nagyon komoly, és vége nincs feladatok… nem tudom megmagyarázni hogyan és miért, de érzem.
 Elhagyták a felhőket, a mesterséges fényeket, és a síkot. Körülöttük, a sötét égbolton soha nem látott mennyiségben, és tisztasággal ragyogtak az apró pontok. Előttük félelmetes, tiszteletet követelő fényben úszott a telihold. Minden kontrasztosabb, és egyértelműbb volt mint a földön, pedig mindenben volt valami… bizonytalan, valószínűtlen, ismeretlen valóság.
 A hajó, félúton megfordult, és a hajtómű, most ugyanolyan erővel gyorsította visszafelé a járművet, mint ahogy eddig előre. Fékeztek. A fedélzeti számítógép megfordította a valós képet, így a tehetetlenségi erő ugyanolyan irányban hatott rájuk, mint eddig. Éppen olyan mértékben, mint eredetileg a földi gravitáció. Néhány óra múlva a hold közelébe értek.
- Gyönyörű! Szerinted valóban jártak már rajta.- kérdezte Kitti.
- Mellette, minden bizonnyal, de valami olyat láthattak, ami miatt, többé nem jöttek idáig. A technika legnagyobb rejtélye, és csalása. 69’ óta összesen hatszor szálltak le a holdra állítólag, de 72 óta meg sem közelítették, sőt, tulajdonképpen a közeli föld körüli pályát sem hagyták el. Ha ehhez hozzáadjuk az űrsiklók katasztrófáit, és az együgyű magyarázatokat… Nos: érdekelne a valódi ok. Talán mi megtudhatjuk, hiszen köszönhetően apádéknak, és a te munkádnak, olyan ugrást hajtottunk végre az űrtechnikában, mint Ciolkovszkij 1903-ban.
 Egészen közel hajóztak a holdhoz. Űrruha hiányában, a hajóból nézve szemlélték a krátereket, keresték az elhagyott amerikai zászlót, és a híres lábnyomokat, de a hold felszíne háborítatlan, ember által érinthetetlen csodának tűnt. Magasabbra emelkedtek, és a hold túloldala felé kormányozták a hajót.
-Jézusom! Nem is adtunk nevet a hajónak!- csattant fel Kitti.
-Hát akkor? Még nem késtél el!- mosolygott Balázs.- Legyen a neve Bodri!
-Bodri? Ilyen hülye nevet is csak egy pasi adhat.- Persze tudta hogy Balázs poénnak szánta a nevet.- Legyen inkább…Hold, vagy Luna, mert az a Hold nemzetközi neve. Merthogy itt jutott eszembe, pont a Holdon.
- Ilyen jellegtelen nevet viszont csakis egy szőke NŐ adhat. A Bodri sokkal jobb, mert…
 Közben megkerülték a holdat. A felszín, valószínűtlen gyorsasággal sötétült el. Mögüle, a napsugarak, csodálatos koronát rajzoltak a fekete horizontra. Az információs ikonok közt egyszer csak piros ábra jelent meg. Villogva hívta fel a figyelmet.
-Mi ez? Kifogyott a benzin?- Kérdezte Balázs poénkodva. Idő híján nem tanult meg minden egyes jelet, és egyéb részletet.
-Célzott rádióhívás egészen közelről.- válaszolt Kitti hitetlenkedve- Érdekes! A hold sötét oldalán..
 Ebben a pillanatban mindkettejükbe belefagyott a szusz. Közvetlenül a hold felszíne felett, hatalmas, szivar alakú tárgy körvonalai sejlettek fel. A tárgy elején fényes nyílás vált láthatóvá. A köztük levő térben pedig nyilak haladtak a tárgy bejárata felé, mintha odarajzolták volna őket az üres térbe.
 Kitti bekapcsolta a távközlőt.
-EMV hívja a földi járművet.- mondta a se női, se férfi, se emberi, se gépi hang Magyarul.
- Földi jármű jelentkezik. - válaszolta Kitti.
-Kérem, kövessék a zöldszínű nyilakat EMV belső terébe! Önök fegyvertelenek, de éppen ezért, semmi okuk a félelemre. Szándékaim békések, segítőek. – folytatta EMV tökéletes Magyarsággal.

 Az asztalnál 16 ázsiai üzletember ült. Feszülten várták a tárgyalás kezdetét. Ők, Kína legbefolyásosabb üzletemberei, soha nem találkoztak még egymással, egyszerre. Tulajdonképpen nem voltak riválisok, hiszen ki-ki, a maga területét uralta. Semelyikük sem kívánta feladni nehezen szerzett pozícióját még egy szeletért a piacból. A Kínai ember másként értékeli a hatalmat, mint az európai, a Japán, vagy a Zsidó. Tiszteli a másik hatalmát, és megköveteli, hogy őt is tiszteljék. Most bajban voltak, hiszen a világháború után egyre erősödő gazdasági befolyásuk csúcsán Kína váratlan problémával állt szemben, mely ráadásul megoldhatatlannak tűnt.
 A szobába alacsony, idős, szemüveges férfi lépett. Balján, szinte paradox módon a Dalai lámával. Kína mindig is irigyelte Tibet minden tekintetben különleges, helyzetét, ráadásul félt a titkoktól, melyek: mióta világ a világ, körül lengték a tibeti embereket, kolostoraikat, papjaikat, és Istenként emlegetett sérthetetlen vezetőjüket.
 Mindenki felállt. Fejet hajtottak egymás, és a két újonnan érkezett előtt.

-Kérem, üljenek le!- adta ki nemesen egyszerű utasítását az öreg.
- Köszönöm Tendzin Gyaco csenreszignek, hogy politikai ellentéteink ellenére eljött, ebben a fontos órában! Azért gyűltünk ma össze, hogy megoldást keressünk arra az abszolút válságra, mely napjainkban kezdte kibontakozását, és amely 4 nap alatt olyan helyzetet teremtett, melytől csak egy lépés a teljes összeomlás. Kérem önöket, hogy maximális őszinteséggel szóljanak egymáshoz, hiszen mint ahogy azt önök is látják, most biztosan nem egy üzleti taktikáról, egyéni érdekről van szó. Hiszen a világ minden zugát, és területét érinti a virtuális összeomlás. Senkinek sem lehet érdeke az eddig megszerzett hatalom teljes elvesztése. Amennyiben nem sikerül záros határidőn belül megoldást találni, sajnos nem lesz min, és kin uralkodni. A Láma szerint a probléma kiteljesedése nem csupán a világgazdaságot, de az egész eddigi, és idáig fejlődött társadalmi hierarchiát, ingatag, de élhető rendet felbontja, szétzilálja, megsemmisíti. Ha a probléma megoldás nélkül marad, a földön eluralkodik a káosz, és ez legalább 6 milliárd ember vesztét okozhatja.
 A szót, egy fiatalabb férfi vette át.
-Ha jól sejtem, mégiscsak Emberérdek okozhatta a bajt, úgy vélem, valamiféle számítógépes vírus okozza az Internet , és minden más számítógépes hálózat egyre gyorsuló haldoklását.

-Valószínűtlen! -szólt közbe a mellette ülő. Egyetlen vírus sem képes ilyen gyors, és globális terjedésre. Ráadásul, nem csupán a banki tranzakciót, hanem ezzel egyidejűleg mindent tönkre tesz ez a valami úgy, hogy semmiféle haszon nem keletkezhet, senki számára.
- A probléma, tudomásom szerint a pénzügyi vonalon jelentkezett először!

-Nem! Csak az első tagadhatatlan, és közvetlen hatású problémát jelentette. A hadügynél, és az irányítástechnikában ugyanakkor jelentkeztek az első jelek, mint a pénzügynél, de azok kezdetben nem okoztak akkora gondot, mint a bankoknál, ráadásul titkolták is a problémákat. Mára, a probléma odáig nőtte ki magát, hogy a számítógépes alapműveletek is hibás eredményeket hoznak. Ami viszont ennél aggasztóbb, hogy a külső tárolókon rögzített adatok sem olvashatók olyan számítógépekkel sem, melyek teljesen külön egységként működnek. Tehát teljesen másról van szó, mint a megszokott vírusok esetében. Jelenlegi álláspontunk szerint nem lehet szó szabotázsról, inkább valamiféle ismeretlen természeti jelenség, vagy még nem tapasztalt technikai törvényszerűség hatásaira gondolunk. Egyenlőre sötétben tapogatózunk, és kérdés, ha az okot megtaláljuk, ki tudjuk-e javítani a hibát!
 Az idős ember visszavette a szót.
-Mi most itt azért gyűltünk össze, hogy áthidaló megoldást találjunk a gazdasági problémákra. Katonai, egészségügyi, és minden olyan vonalon, ahol a számítógép használata létfontosságúvá vált az utóbbi évtizedekben..
-A készpénzforgalom, az alapszférában megoldás lehet!- vetette közben egyikük.
- Jelentéktelen probléma! Egymás közti kiskereskedelem, akármilyen cserealappal  megoldható, viszont ez a makrogazdaságban lehetetlen. Márpedig, ha a nagykereskedelem, és a termelés megáll, nincs értelme kiskereskedelemről beszélni. Kína abban a szerencsés helyzetben van, hogy az általános ipari- gyártásfolyamatok nagy része számítógép nélkül is megoldható, ráadásul korlátlan humánerővel rendelkezünk, de nincs nyersanyagunk, és nincs fizetőképes hazai vásárlóerőnk. A világon mindenütt mi irányítjuk a gazdaság majd’ minden szintjét, de ez valójában a valutatartalékainknak, az abszolút nacionalizmusunknak, és a megszámlálhatatlan egyedszámunknak köszönhető. A befolyásunk a világon, éppen ezért, pont olyan sérülékeny, mint amilyen sérthetetlennek látszik, hiszen mi nem tudjuk letagadni a hovatartozásunkat, és a termelés elejétől a felhasználóig a nem ázsiai nyersanyagtól, felvevőktől, irányítóktól, és területektől függünk. Középen vagyunk, tehát számítanunk kell arra is, hogy a zsidó, és az európai vezetők is ugyanilyen megbeszéléseket folytatnak, következésképpen Azonnal rájönnek a befolyásunk sérülékenységére, és ha ez megtörténik, akár katonai konfliktusra is számítanunk kell. Li Yueging nem tévedett.
 
Vele egy időben 62 Orosz politikus, és üzletember tanácskozott egy leningrádi rezidencián.
-Azt nem tudhatjuk, mi lesz a vége, és Oroszország elég nagy ahhoz, hogy mindenkivel szemben előnyünk legyen, de a Katonai megoldás lehetőségét mindenképpen el kell vetni. A számítógépes támogatás híján azt gondolhatnánk, Einsteinnek igaza lehetett, és a harmadik világháborút botokkal, meg kövekkel vívjuk, azonban a tömegpusztító fegyverek, irányíthatók a legegyszerűbb mechanikai módon is. Az átfogó irányítás, a modern logisztika hiánya viszont apró, szeparatista csoportok létrejöttéhez vezethet, ami a teljes katonai káoszt valószínűsíti. Ha a harmadik világháború ilyen körülmények közt indul meg, az „Bellum omniun contra omnes”  (Mindenki háborúja lesz mindenki ellen!)

 Magyarországon ugyanekkor, úgy látszik,  Feri volt az egyetlen, aki megértette, hogy az egyéni problémáknál itt sokkal nagyobb a baj. Magyarország legbefolyásosabb emberéhez sietett. Jól ismerték egymást, hiszen Feri apja, egykor azonos helyről, és időből indult a magyar mindenhatóval.

 Az öreg, Budapest mellett lakott egy szerénynek semmiképpen sem mondható rezidenciában, amit pillanatnyilag komolyabban őriztek, mint a frigyládát, vagy a Lenin mauzóleumot 56- ban. Feri megtehette volna, hogy sofőrt fogad, de szeretett vezetni, és a magány is áldásos állapotát is kihasználta. Feljebb erősítette a hangot, amikor kedvenc dalát meghallotta. Száznál is többször hallotta, de a szöveg brutális igazságára csak most döbbent rá.

Egy kisfröccs az ára az értelemnek.
Nevess, ha jól esik már nem zavar!
Lehet: a holnapot nem élem meg.
Ágyam a szülőföld, párnám azavar.

Az öreg hold minden nap hintázik felettem,
Szebb jövőt hazudott egykor.
Szürkülő múltamat magamba temettem,
Mert ez új világ, hozzá új bor!

Kérdenéd miért nem könnyezem?
Mert látom a holnapod a borban.

Ma könyörgőn néz rád a két szemem,
De poharam holnapra hozzádkoccan.

MERT

Egy kisfröccs az ára az egész világnak!
Te sem vagy sokkal több nálam!

HISZ

Köpnek, kik ma még mögötted állnak… és parancsra várnak!
…Lépj hát be! Tiéd a váram! Tiéd a Váram…Tiéd a váram?

 Milyen közel is kerülhet az ember a semmihez, ráadásul úgy, hogy nem is tudja mi rosszat tett.
 Nagy nehezen bejutott Zsolt dolgozószobájába, ahol nem kis meglepetésére többen várták. Ő pontosan érkezett, és semmiféle ranggal nem bírt ezekhez képest, valamiért mégis ő volt a lényeg. Miután az ovális asztalnál helyet foglaltak, Zsolt, bemutatta a jelenlevőket. Összefoglalta az utóbbi idők eseményeit, és megtoldotta néhány pluszinformációval. Látszott, hogy tartalékol. Nem mond el mindent, hátha előnyére lehetnek a titkos ismeretek.

-Nézzék uraim- szólalt meg egyikük, akit Feri soha az életben nem látott, de etnikai hovatartozásának jeleit mintaszerűen az arcán viselte.- Magyarország nincs döntési helyzetben. Az országuk, gazdasági értelemben, tulajdonképpen nem létezik. Bár vannak aranytartalékaik, és vegetáló iparuk, gyakorlatilag ez is zálog az önöket kisegítő üzletemberek kezében. Az pedig, hogy egy egyszerű üzletember ül köztünk olyan volumenű kérdés tekintetében, amelyet megtárgyalni készülünk- nézett Ferencre- nem csupán megalázó, de veszélyes is. Önöknek egyetlen lehetőségük maradt. Végrehajtani az utasításainkat. Mert így talán átvészelhetik azokat a következményeket, amelyeknek megoldásához sem erejük, sem anyagi fedezetük nincs.
 Feri nem érezte sértve magát, hiszen apja mellett nap, mint nap megélte a hasonló, felsőbbrendű emberi hozzáállást. Mosolygott, mert eszébe jutottak Balázs mondatai: „ A gazdaság vezetői a gazdasághoz értenek. Minden egyéb témában megfizetik azokat, akik a maguk területén képzettek. Nem tudom, miért , mikor, és hogyan teljesedik ki a legvégeválság, de abban biztos vagyok, hogy akik ma gazdasági alapon a világ urai, azok könyörögni fognak a puszta életükért, mert egy világszintű válságban a pénz az első, ami értékét veszíti.” Historia, est magistra vitae”.(a történelem, az élet tanítómestere) A második világháború, és az utána következő változások mind, az erőviszonyok, és hatalmi pozíciók teljes változását hozták. E-mellett, minden kis, és nagy konfliktus erősítette néhány család helyzetét, akik ma is a legfőbb tulajdonosai a világnak. Hiszen a gazdasági válságot pont azok az emberek idézik elő, akik többet akarnak, akik MÉG többet akarnak annál, ami amúgy is mérhetetlennek, számlálhatatlannak mondható.
 Ferinek azonban azt súgta valami: most más a helyzet. Érezte, hogy itt sokkal többről van szó, mint átalakulásról, hatalmi viszonyok direkt átrendeződéséről. Ő nem volt annyira intuitív, és extrainformált, mint Balázs, de az átlag üzletembernél, politikusnál, specifikus tudornál ő is sokkal szélesebb látókörrel, és informáltsággal bírt.
-Bocsásson meg, hogy közbeszólok, de tulajdonképpen ön szólított meg- szólalt meg nyugodt hangon.- Sajnálom, hogy a felsőbbrendű hite elhomályosítja a reális helyzetmegítélését. Ön itt, ma még felülről tekint azokra, akik néhány napon, heten belül esetleg segítő kezet adhatnának. El kívánja hitetni, hogy egy olyan helyzetet élünk meg, amelyet ön nem csak ért, de tán irányíthat is. Ez azonban nem igaz. Ön sötétben tapogatózik, fenyegető, és megalázó módon nyilatkozik személyről, és nemzetről egyaránt. Én egy négyszemközti megbeszélésre jöttem, de önök közé érkeztem. Nem kívánom folytatni ezt a beszélgetést, mert azáltal, hogy ezt a helyzetet felismertem, világossá vált: Önök sokkal nagyobb bajban vannak, mint az a csöves, akinek csupán egy kisfröccsőt ér az élete.- azzal felállt, és távozni készült.
-Kérem uraim! Kérlek Ferenc! A személyeskedésnek itt semmi helye nincs. Ferenc jelenléte több okból fontos. Részint, mert az aktívüzlet képviseletében ő a legtájékozottabb, és legkommunikatívabb szakember, másrészt, mert jó barátja annak a Herczeg Balázsnak, aki a jelenlegi válságot attól függetlenül előre jelezte, hogy maga sem tudhatta a válság gyújtópontjának okát. Kérem hallgassuk meg az ő véleményét, és kérem Ferencet, segítsen kapcsolatot teremteni  Herczeg úrral, mert pillanatnyilag nagy szükség lenne a szaktudására, és tájékozottságára.
-Kedves Zsolt!- válaszolt Ferenc- Jól fogalmaztál, hogy „pillanatnyilag”… és holnap? Mert hogy, tegnap, pontosabban néhány napja pont azért háborogtatok, mert Balázs szakszerűen megfogalmazva a jelenlegi állapotokat olyan tanulmányt készített, amely a ti szátok ízének nem felel meg. Most pedig ez az ember- mutatott Grosmannra, az első felszólalóra- megalázó hangnemben ultimátumot kínál az országnak, groteszk módon azokon az embereken keresztül, akik felé egy földművesnek kijáró tiszteletet sem ad meg annak ellenére, hogy én például,  még csak nem is ismerem őt. Nem fogok nektek segíteni! Egy részt, mert nem tudok, másrészt, mert nektek nem lehet. Ti mindig is abból éltetek, hogy az utolsó csepp energiáig kihasználtátok azt a népet, amelyik genetikailag, és történelmileg alkalmasnak mutatkozott. Mióta világ, a világ, a hatalom miatt hullanak az emberek. A felsőbbrendű fajtátok, évezredeken át korlátozta a természetes fejlődést úgy Európában, mint Kínában, vagy Oroszországban. Most viszont bajban vagytok, mert az információáramlás elé vetett gátakban egyre nagyobbak a rések. Elgyengülnek, leomlanak, és ez széles körben robbanásszerű fejlődést hoz, hozott. Az utóbbi évtizedben pont ezzel az információárammal tudtátok kordában tartani, befolyásolni a népet, amely a hatalmatokat biztosította, de ennek úgy tűnik vége. Én sem hittem Balázsnak, amikor mindezt, matematikai pontossággal megfogalmazta, de most be kell ismernem: Igaza van! – mindenki hallgatott. Az arcokra írt döbbent csend, nem csak a meglepetés, hanem a tehetetlenség, és felismerés nyomait is magába elegyítette.- Önnek pedig, kedves felsőbbrendű uram- folytatta Ferenc- azt javaslom, gondolkodjon el azon, hogy számítógépek nélkül, hova jut ez a túlfejlődött világ!? Ha a pénz, értelmét veszti, iszonyú káosz lesz úrrá a földön. A káosz pedig az arany értékét is elnyomja. Nem lesz semmiféle kézzelfogható fedezete a hatalomnak, melyre ön pillanatnyilag oly büszke, és amelyre az életét bízta. Uraim! Azt javaslom, tanuljanak meg kenyeret sütni, meg lecsót főzni. Mert, ha a világvége beindul, a saját katonáik fognak először önök ellen fordulni!
Segítséget meg hiába várnak Balázstól, mert napok óta nem érem el én sem. – bólintott, és kilépett a szobából. Az ajtónál őr várta, aki a járművéhez kísérte őt.
 Ferenc elgondolkodott: Vajon hasonló beszélgetések zajlanak mindenhol a világban? Még mindig a sumák haszonra hajaznak, akik a hatalmat markukban tartják? Vajon a kínaiak, és az amerikaiak, és az alvilág is ilyen gusztustalan módon operál, hazudik, titkolózik, vagy megint csak a Magyar? „A földön 2 féle intelligencia létezik: az ember, és a Magyar”
 Assimov mondata visszhangzott a fejében, miközben kikanyarodott a kertkapun.

-Gábor hazafelé tartott a munkából. Aggasztották a hírek. Bár a városban még béke van, Budapest valahogyan mégis megváltozott. Elkérte eddigi munkája ellenértékét, és minden pénzükért élelmiszert, üzemanyagot, és lőszert vásárolt. Érezte, hogy nagy a baj, és bár utálta az erőszakot, de el sem volt hajlandó tűrni azt. Általában először ütött. Pont ezért. Fejében egy régi vers foszlányai visszhangoztak.
 

Múlnak a percek és telnek az órák

Mindenki végzi a kiszabott dolgát

Van aki tanít és van aki betör

Van akit bántanak, van aki gyötör

Múlnak a napok, és telnek a hetek

Valahol a sarkon les a végzeted
Lehet, hogy túl éled azt akit szeretsz

Sírjára rossz pénzért virágot vehetsz.

Múlnak a hónapok, telnek az évszakok

A nyarakat feleded  a friss tavaszt szomjazod

Télen a hó már nem okoz örömet

De látod az őszben viruló színeket

Múlnak az évek és telnek a tizedek

„Volt egy feketém - főúr fizetek!”

Talán ennyi az emberi történelem? Vajon mit gondolhatott az a 100 000 Japán az utolsó percben? …és vajon fel lehet készülni a világvégére? …és ha valaki felkészült, de aztán kiderül, hogy még sincs világvége?
Mindenesetre, ő készülődött. Úgy döntött, ha forrongásról hall, azonnal megkeresi Balázs címét, hiszen, mint mondta, az ő háza több ember számára biztonságot nyújt. Nem sejtette, milyen közel az idő.
 Hazaért. Fia már megebédelt, Párja a munkahelyéről tartott hazafelé.
-Mi volt ma? Kérdezte a gyereket, megszokott hangsúllyal, megszokott módon.
-Semmi.- válaszolt a gyermek, a megszokott módon.
 Bekapcsolták a TV-t, ami napok óta egyre szemcsésebb, és nyúlósabb adásokat közvetített. A képernyő egységes szürke színe megijesztette. A rádióhoz lépett. Sercegő hangon a bemondó azt taglalta, hogy a telekommunikáció zavara egyre komolyabb gondokat okoz a hétköznapi életben, és beszámolt az első fegyveres atrocitásokról: „…a tüntetések, és polgári tömörülések, az egész világon tapasztalhatóak. Magyarországon, a hatóságok nyugalomra intik a lakosságot. Az átmeneti informatikai, és telekommunikációs, problémákat hamarosan helyreállítják, hiszen a világ legjobb szakemberei dolgoznak a globális probléma megoldásán.  A végleges megoldásig azonban a számítógépes hálózatok használata nélkül lehet, és kell  megoldani azokat a mindennapi feladatokat, melyekben eddig segítséget nyújtottak a szoftverek…  Magyarország államelnöke méltatta a rendfenntartó erők precíz, és hatékony munkáját, és megjegyezte: A jelen probléma, tulajdonképpen próbatétel az elkényelmesedett emberiség számára, hiszen amit mi, emberek, kézi erővel egykor előállítottunk, azt az utóbbi évszázadban, kényelmi okokból szellemi produktumok segítségével helyettesítettük. Meg kell tanulnunk újra embernek lenni. Kézzel írni, kapálni, ásni, ha kell, mert mi emberek, felette állunk a gépeknek. Mi alkottuk őket, tehát tudnunk kell nélkülük élni akkor is, ha kényelmetlenebb, fizikailag kimerítőbb…. Tűz ütött ki két belvárosi épületben. Hírforrásunk szerint, a Magyar Nemzeti Bank logisztikai központjában műszaki okok miatt csaptak fel a lángok. Két ember szenvedett füstmérgezést. A keletkezett kár több millió forint. A pénzügyminiszter kijelentette, hogy a híresztelés ellenére nem semmisültek meg olyan igazoló okmányok, melyek az elektronikus adattárolás támogatását biztosítják…

-Kezdődik!- mondta Gábor, szomorú mély hangon. Pakold össze a legszükségesebb holmikat. Szólt a fiának. Annyit, amennyi az autóba fér.

-És anya?- kérdezte ijedten a gyerek.
-Mindjárt hazaér.
-De hova akarsz menni Apa?- Kérdezte a fiú.
- Még nem megyünk sehová, csak összekészülünk. Ha indulunk, olyan helyre megyünk, ahol kisebb a konfliktusveszély. Pest nagyon közel van, és sajnos olyan helyen lakunk, ahol az emberi, faji különbségek is állandó gondot jelentenek. Nem tudom a megoldást, de azt érzem, hogy innen minél messzebb kell mennünk.

 Eközben az egyesült államok vezérkara, és a NASA vezetői az elnököt tájékoztatták.

- A hadsereg, és eszközei, teljes irányítását kézi vezérlésre állítottuk át, de ennek is meg van a maga veszélye. Elkerülhetetlennek látszik, a vezető katonai hatalmakkal való nyílt tárgyalás, hiszen minden okunk meg van  rá, hogy azt feltételezzük: A többiek is hasonló gondokkal küzdenek. Mr. Georg Tatos, a NASA illetékes vezetője beszámolt a probléma valószínű következményeiről, és okairól. Megkérem, ismertesse a nekem elmondott információkat az elnökkel.
 Őszes, magas emberállt fel az asztal közepe táján elhelyezett székről. Kihangosítás nélkül beszéltek. Így kevesebb esély maradt a lehallgatásra. Amerika a lehetőségek országa, bűzlött az újkori összeesküvésektől, érdekellentétektől, és a legmocskosabb politikai eszközöktől.
- A kommunikációs zavar első jeleit, hozzávetőleg egy hete észleltük. Néhány napja, a zavar kiteljesedése, és mértékének erősödésekor figyeltünk fel egy stabil érték növekedésére. A kozmikus háttérsugárzást bár folyamatosan mérjük, és rögzítjük, állandó mértéke, és jelentéktelen élettani hatása miatt, nem vizsgáljuk, csupán elfogadjuk, hogy van. Illetve, egészen eddig nem vizsgáltuk, hiszen felhasználni nem tudjuk, jellegénél, és csekély mennyiségénél fogva, zavaró hatásai nincsenek. Tehát nem törődtünk vele. Azonban néhány napja, ez az állandó sugárzás megnőtt. A növekedés mértéke nem tűnt túl nagynak, de ma hajnalban Jerry Anders, a terület szakértője olyan felfedezést tett, amely egyszerre megmagyarázta az anomáliák okát. A kozmikus háttérsugárzás, csupán kis része mérhető számunkra. A háttérsugárzás egy összetett, részecske, és hullámtermészetet mutató energia, amely azonban sok, más jellemzőt is mutat. Az általunk érzékelhető energiaintervallumon kívüli tulajdonságok olyan változásokat okoznak az elektromos térben, melyek drasztikusan befolyásolják az alapjellemzőket. Behatolnak a föld, vagy a beton mögé, úgy viselkednek, mint a röntgensugarak az emberi testszövetekben. Azt nem tudjuk, milyen élettani hatásai vannak, de elképzelhető, hogy akár a biológiai agytevékenységet is befolyásolják, bár mindeddig , ennek következményeire, nyomára nem akadtunk. A következtetéseink igazolását nehezítette, hogy a háttérsugárzás változása nem okoz különösebb zavart a földön kívül, és olyan földi területeken, ahol a technika fejletlen. A hatás annál egyértelműbb, ezért a következmények annál komolyabbak, minél fejlettebb technika mellett vizsgáljuk, azonban a fejlett technikai vizsgálatok, a hibalehetőség növekedésével járnak, ezért paradox módon: annál pontatlanabb konkrét eredményeket kapunk, minél fejlettebb eszközöket használunk. Ennek oka, hogy pont az elektromos mezőben történő változások a legjellemzőbb hatások, márpedig a méréseinket nem tudjuk az elektromosság kizárásával végezni. A probléma felderítése tehát inkább a metafizika alapján lehetséges, mert a gyakorlati tudományok, tulajdonképpen összegerjednek a gyakorlati okokkal.- a tudós körbenézett, és megértette, hogy elég bonyolult ez egy nem speciális tudással bíró emberszámára.- Hétköznapian, a következő a helyzet. Minden elektromos árammal működő tárgy, erőteret hoz létre maga körül. Még az elektromos hosszabbítónak is igen komoly mágneses tere van, ami igen egyszerű, hétköznapi eszközökkel mérhető. A háttérsugárzás is hasonló erőtér, de sokkal több összetevőből áll. Minden erőtér hat a másikra. Minél több erővonal van jelen egy térben, annál kiszámíthatatlanabb az energiaforrásra gyakorolt hatása. A háttérsugárzás, a mesterségesen létrejött erőterekre az űrben, egy adott irányú hatást gyakorol, de a földön ezt a hatást befolyásolja a föld mágneses tere, a föld alkotóelemeinek kisugárzása, és erőtere, a napsugárzás, a kommunikációs sugárzás, az elektromos eszközök által keltett sugárzás, sőt, az életből fakadó bioelektromos kisugárzás is. A háttérsugárzás nem csak növekszik, de valószínűleg változnak a tulajdonságai is. Ezeknek a változásoknak nagy részét nem ismerjük, ezért nem is tudjuk megfigyelni. Még kevésbé tudjuk megfigyelni azokat a hatásokat, melyet a megváltozott sugárzás hoz létre. Az azonban valószínű, hogy ez még csak a kezdet, hiszen azt már látjuk, hogy a háttérsugárzás mérhető tartományának energiaszintje folyamatosan nő, nem tudjuk meddig, és csak sejtjük, hogy miért… de védekezni biztosan nem tudunk!- Ezzel befejezte mondandójának első, összefoglaló részét. Nem szólt a többiekhez, nem kérte, hogy tegyék fel kérdéseiket, hiszen ő tudós volt, és nem politikus. Megoldásai kizárólag a logikára épültek, nem pedig magánérdekre, vagy magasabb szintű tervekre. Bizonyos értelemben együgyű rabszolga volt. A tudomány rabszolgája.
 Vörös, püffedt arcú ember állt fel az asztal túloldalán.
-Ön szerint mi a megoldás?- Kérdezte a politikusok jellemző korlátoltságával.
-Nem tudom uram! Mint az imént őszintén jeleztem… Nem Tudom!!!- Hangsúlyozta a tudós.
-De hát akkor mit tegyünk?
-Imádkozzon, ha az segít.- Javasolta a proff.
-Mi az oka a megnövekedett sugárzásnak? Imént, mintha azt mondta, sejti az okot.- kérdezte valaki.
- Igen. Minden valószínűség szerint egy régen megsemmisült csillag, csillagrendszer, vagy akár galaxis okozhatja a sugárzás növekedését. A csillagoknak, ma már jól ismert, és megfogalmazott életük van, amely az anyag természetéből, és a fizika törvényeiből fakad. A csillagok olyan anyagtömegek, melyek a fizika törvényei szerint energiát ontanak magukból az anyag állandó energiájának, a gravitációs energiának a hatása okán. Egyszerűen megfogalmazva:  anyag, az anyagot vonzza. A tömegvonzásnak nyomásnövekedés a következménye, amely hatást gyakorol a részecskékre. Átalakítja őket. Az átalakulás során energia szabadul fel. Mely fény, hő, és egyéb energiafajtaként távozik az anyagkoncentrátumból, a csillagból. Idővel a csillag átalakul, hiszen fogy az anyaga, és energiája, vagy éppen felrobban, mert túlhevül. A teljes, természetes átalakulás végeredménye, általában egy roppant sűrű anyag, melynek olyan mértékű a gravitációs energiája, mely a fotonokat sem engedi elszabadulni magából. Nem tudjuk, mi van ez után, hiszen a feketelyuk sem lehet végállomás. Lehet, hogy az ez utáni állapot az anyag, és energia átalakulását, és például a háttérsugárzás változását okozza. Minden ebben a témában tett megállapításunk elméleti alapú, logikus következtetés, és bár az ismereteink hiányosak, mégis feltételezzük, hogy a megállapításaink helyénvalóak.

-Tehát ön szerint egy feketelyuk okozza a galibát.- kérdezte az iménti politikus. A tudós szomorú arccal felelt.
-Nem uram. Olyan dolog okozza a problémát, amelyet ma, még elméleti szinten sem tudunk megmagyarázni, csupán néhány olyan utat látunk, ahonnan a probléma érkezhetett. Ezek közül a legszélesebbet jellemeztem önöknek, de ez sem „a feketelyuk”. Hanem egy állapot a feketelyuk után, között vagy előtt.
 Most ismét a védelmi miniszter vette át a szót.
-Uraim! Mr. Tatos elmondása még inkább egyértelművé, és sürgetővé teszi a feladatot. Teljes gazdasági, és szociális átalakulásra kell felkészülnünk! Ha az említett hatás olyan mértékűre szélesedik, amely lehetetlenné teszi számunkra az elektromosság eddigi módú felhasználását, tulajdonképpen vissza kell mennünk a középkorba. Ki kell váltanunk az elektromos áramot, ami nem lesz könnyű, de fontos teendő a már létrehozott, működő elektromos eszközök kezelése is, hiszen például egy atomerőművet nem lehet csak úgy kikapcsolni. Nem tudjuk, mennyi idő állrendelkezésünkre, de közösen a többi nagyhatalommal, azonnali, és hathatós beavatkozásra van szükség!

……………………………………….Vége a 4. résznek………………..………………..